Porcukorba panírozva

A szórakozott professzorok tesznek fura dolgokat. Ezzel a kifejezéssel terjedt el a köztudatban a jelenség. Amikor is annyira elmélyed az illető a gondolataiban, hogy autómatikusan teszi a dolgokat és fura következményei vannak. Apám 2 év múlva lenne 100 éves. Ezen töprengek a szülinapján és eszem a rántott halat, mert szegénykém kedvence volt. A mama mindig ezt készítette neki ilyenkor. Így kicsit olyan, mintha még velem volna. A sok élmény amit adott nem múlt el bennem nyomtalan. Egyszer csak érzem, kicsit mellék íz is van a hal mellett. Na desszertre nem is lesz szükség, gondolom 2 az egyben, az ebédem. Már egyszer volt velem hasonló. A szekrény polcán a morzsa dobozába keveredett, a korábbi megmaradt kis lisztes mellé került a porcukros zacskó. Raktam is rendet. Addig addig szuszakoltam a kis adagokat, a dobozba, míg ismét összekeveredett. Most nem teljesen porcukros volt. Liszt is volt mellette. Minden esetre az édes élet kifejezést is eszembe juttatta. Volt e a papának vagy nekem édes életem? Korosodva összegez az ember. Mennyi öröme volt az itt létben? Tisztán senkinek sem porcukros. Vegyesen dob, ahogy szoktam mondani. Ne vesszen el a képességem észre venni. Jutott pontyszelet az asztalomra. Majd legfeljebb feljavítom az oda nem illő ízt több sóval, savanyúsággal. Van a konyhatudománynak olyan fejezete, ahol az elrontott elsózott stb. ételeket javítják fel. A varrógépem kiskönyvében is volt a korrigálásokra fejezet. Legyen képességünk rá feljavítani a helyzetet, amikor befigyelnek oda nem illők az életünkbe! :) Katika

Vélemény, hozzászólás?