Igaziak.
Nem a hősgyártóból kikerültek.
Te hol akarsz majd állni? A hősök oldalán, vagy az áldozatokén?
A Jehovák szerint már tart a Világvége 1914 óta. Én nem tudom, de az elgondolkodtató, hogy az I. és a II. Világháború akkora két háború volt, amihez foghatót az írott történelem nem ismer. Jézus akkora szorongattatásról beszélt, amihez hasonló még nem volt. Azóta két Cunamin vagyunk túl, ahol az első kb. 100 000 áldozatot követelt, pár órán belül. (Egyébként le a kalappal mindenki előtt, olyan példás összefogás még nem nagyon akadt ember és ember között, mint akkor. Világnézettől függetlenül. Ugye, miről is írtam? Esélyről, hogy hősökké váljunk. Sokan bebizonyították, hogy képesek rá. Lényegében ugyanez lesz később is.)
Szeretnék még Geszti Péterre hivatkozni. Amikor a pénzügyi válság kitört, küzdött érte (míg tartott a hite, ereje – ugye milyen jó is, ha az ember Istenbe tud kapaszkodni, és nem csak a saját erejére számíthat? No, mindegy, döntse el mindenki, honnan merít erőt.) hogy a küzdőképességünkre támaszkodjunk, és a lehetőséget lássuk az eseményekben. Ne a tanult tehetetlenséget válasszuk, hanem a saját, mélyen emberi természetünket (állítólag Isten alkotta – nem tudom, nem voltam ott), vagyis az erőt, hogy szembenézzünk a kihívásokkal.
Férfias dolog? Mélyen az. És nem a férfiak magántulajdona. Nőknek éppúgy szabad (szerintem időnként KELL) „gerincet” növeszteni. És senki ne veszítse el a hitét, reményét, ha nem megy elsőre! Az Animal Canibals énekelte évekkel ezelőtt (abszolút nem emlékszem a szövegre szó szerint), hogy ha nem megy elsőre, másodikra, harmadikra és negyedikre – majd megy ötödikre. A saját karrierjükről énekeltek, és a hozzá szükséges kitartásról. Erről mondjuk mi, keresztények: tanúságot tettek, elmondták a történetüket. Alapvető ez a hit ébresztésében. Tehát megy az, csak tarts ki! Próbáld másképp! Szerezz segítséget! Gondold át! Stb.
No, ennyi. Fel a fejjel! Nincs veszve semmi.
Zoli