Képileg mutatom először. A hűtőben volt olyan tojás ami többször is hátra sorolódott. Végül is megfőzve a kutyáknak tyúkoknak szántam. Amikor pucoltam azt láttam, hogy a héjon belül visszahúzódott. A tojás, mint az élet egyik szimbóluma is mutatja képileg, amit embereken is láttam, tapasztaltam. Nem is csak időseken. Az introvertáltabbak, ha sokat láttak és nem pozitívan értelmeztek történéseket, véleményeket, inkább háttérbe húzódnak. Visszább vonulnak. Hallgatom, amikor arról érvel valaki, hogy nem vágyik utazgatni, kirándulni. Az erdőben kirándulni. A kullancsoktól is tart. A fürdőkben strandokon a fertőzésektől. A nyugat Európába utazók az utcákon támadó bevándorlóktól. Van esély a sérülésre. A kockázat mérlegelésekor a félősség visszahúzódóbbá tesz. Még inkább, ha már volt sérülésünk olyan téren. Akkor többet választjuk a biztonságosabbnak vélt szűkebb környezetünket. Redukálunk. Óvatosabbá. Félénkebbé válunk. A korosodók ilyen beállítódással gyorsabban öregednek. Fiatalnál kellene, hogy belemenősebb, bevállalósabb legyen. A kihívások felé menjen. Majd, ha adódik nehézség, álljon elébe és megoldásokat keressen. Mozgósítsa a segítő erőket, akikre számíthat az adott téren. A hozzánk tartozóknál is megfigyelhetjük ezeket. Segítsük őket! Bíztassuk! Hiszen a mozgás az élet. A mozdulatlanság pedig a beszűkült élettérrel egyre kevesebb mozgástérrel tudjuk hová vezet. :) Kati