A férfi, a nő, és a depresszió
Az alábbi írás a Kineziológia magazin 2013/6. számában jelent meg.
A cikk írója dr. Jed Diamond párterapeuta, családterapeuta és író. Alapítója és igazgatója a MenAlive egészségügyi programnak, mely elsősorban a férfiak egészségével foglalkozik.
Amikor 40 éves lettem, s éppen magam is a depresszióval való küzdelmeim közepén jártam, megtaláltam édesapám egyik naplóját, amelyet egy évvel kórházba kerülése előtt írt. Amit olvastam, hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsem mind az ő, mind a saját szenvedésemet. Következzen most néhány bejegyzés e naplóból.
- Június 4.
A húsom és a fejbőröm is összerándul, ahogy körülnézek, s azt látom, hogy jó írók, híres írók, érdemes írók nem tudják eladni írásaikat, nem találnak munkát. Ettől bárki megőszül, elsápad, émelyegni kezd.
- Augusztus 15.
Egyre gyorsabban, gyorsabban és gyorsabban megyek. Kitartóan munkát keresek, bármit, amiből eltarthatom a családomat. Próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom. Mindig csak próbálkozom, és soha nem állok meg.
- November 8.
Vagy száz kudarc, végtelen számú kudarc után az önbizalmam, a reményeim, a hitem önmagamban mostanra semmivé vált. Középkorú férfiként csak állok, bámulok ki a fejemből, zsibbadtan, zavartan, elkeseredett aggodalomban. Csak a lélekben fiatalokat, a szívükben fiatalokat látom magam körül az enyémnél tízszer több önbizalommal, kétszer olyan fiatalon, mint én; az enyémnél tízszer több szenvedéllyel, kétszer képzettebben, mint én.
Látom őket, van egy egész hadsereg belőlük, ugyanazokon az ajtókon dörömbölnek, mint én, ugyanazokra az állásokra pályáznak, mint én. Igen, egy novemberi vasárnap reggelen a reményem és az életem folyója is kiapadni látszik, semmi nem mozdul, félelemmel eltelve tartom vissza a lélegzetemet, mert azt hiszem, a sötét, egyszínű függöny lassan leereszkedik.
Nyolc nappal ezen bejegyzése után apám megpróbálta megölni magát. Bár túlélte, érzelmileg sohasem lett már a régi.
A terapeutaként végzett munkám 40 éve alatt egyre több és több olyan férfit kezeltem, akik apáméhoz hasonló stresszel néztek szembe. A gazdasági helyzet és a társadalmi gyökértelenség, amely nagyban hozzájárult apám bűntudattal és reménytelenséggel teli érzéseinek kialakulásához, ma is nagy súllyal nehezedik a férfiakra.
Ez az időszak édesanyámra is kihatott: ő is depressziós lett, de másképp, mint apám. Míg apa gyakran kiállhatatlan és dühös volt, anya inkább szomorú és sírós hangulatú.
Apámra leginkább az volt jellemző, hogy eltaszította azokat, akik segíteni akartak neki; ezzel szemben édesanyám egyre szorosabb kapcsolatot ápolt barátaival és szomszédaival. Terapeutaként hosszú évek tapasztalatára alapozva azt mondhatom, más jellegzetes különbségeket is megfigyelhetünk abban, ahogyan a férfiak és a nők kezelik fájdalmukat, megélik szenvedésüket.
A férfiak jellemzően kifelé élik meg belső nyugtalanságukat és fájdalmaikat; ezzel szemben a nők inkább befelé fordulnak. Minden bizonnyal vannak olyan depressziós férfiak, akik inkább a női mintázatot követik betegségükben; s ez fordítva is igaz; de általánosságban elmondható, hogy a következő eltérések figyelhetők meg azon depresszióban szenvedő férfiak és nők körében, akikkel az elmúlt évek során együtt dolgoztam.
Mindennek tükrében világos, hogyha megértjük a férfi depresszió jellegzetességeit, az több millió olyan férfi életét mentheti meg, akiket máskülönben elveszíthetünk. Ismeretes, hogy a férfiak öngyilkossági rátája 8-13-szorosa a nőkének az Amerikai Egyesült Államokban. Sok férfi szenved, majd hal meg nem diagnosztizált és nem kezelt depresszió következtében, mivel még nem világos számunkra az, hogy hogyan, milyen formákban nyilvánul meg a férfi depresszió.
A nemekre specializálódott orvoslás
Túl hosszú ideje gondoljuk azt, hogy a nemi hovatartozás és a nemek különbségei nem fontosak az egészségügy szempontjából. Azonban kialakulóban van az ún. nemekre specializálódott orvoslás, mely igenis életeket menthet. Ma már tudjuk, igenis vannak a nemekre jellemző különbségek a reumás arthritis-ben ugyanúgy, mint az Alzheimer-kórban. Korábban úgy hitték, a közelgő szívinfarktusnak ugyanazok a jelei mind a férfiak, mind a nők esetében – ma már tudjuk, ez nem igaz: a nők gyakran más tüneteket mutatnak a férfiakkal való összevetésben; s így több millió nő kapja meg a neki legmegfelelőbb kezelést.
Életcélom az, hogy segítsem a férfiakat, s az őket szerető asszonyokat; hogy életük minden stádiumában a lehető legjobban érezzék magukat. A MenAlive weboldalának célja, hogy egyaránt találkozási pontja legyen mind a téma iránt érdeklődőknek, mind a vele kapcsolatos kutatási eredményeknek, segítségnyújtási lehetőségeknek annak érdekében, hogy az emberek boldog, beteljesedett életet élhessenek. remélem, Ön is csatlakozik hozzánk. Kérem, használja blogomat forrásként; ossza meg egy olyan családtagjával vagy barátjával, akinek szüksége van rá. Együtt ugyanis meggyógyulhatunk.
menalive.com
Fordította Nobik Nagy Rita