Az idős párok szoktak szorongva gondolni, arra, ha bármelyikük egyedül marad. Az egyedül maradók pedig a miatt, hogyan lennének, ha akár időszakosan is az önellátásuk komplikált volna. Hiszen például a rokonom bizonyos ideig igényelte a tisztába tételt, amikor volt egy betegsége. A lelkiismeretes menye ezt meg is tette. Totyogós koromban anyukám a néhány házzal távolabb lakó Máriát ápolta. A napokban láttam, hogy a magára maradó sarki szomszédunknál a 2 házzal odébb lakó a füvet lenyírta, és naponta visz neki tálkányi meleg ételt. A mellette lakó szomszéd lányom pedig elviszi magával bevásárolni. Inkább nekik honorálja a fűnyírást és egyéb segítséget az egyedül maradó, mint a cégnek, akik a fűnyírásért igen magas árat kértek. A segítők gyerekei, unokái pedig látják, hallják, ahogyan a szüleik a nehéz helyzetben levőt magára nem hagyják. Hiszen még 60 év után is felidézve, itt megosztva olvasható, mit tett, hogyan segített valakin a mama. Álljon itt cáfolatként ez a néhány történet. Ugyanis sajnos olyan mondatok is elhangoznak, amik fájnak. A 3 lánya közül az egyik, az érzékeny művész barátnémnak azt mondta: „Beb.sználak egy otthonba öreg korodra.” Otthonokban bizony sokak tapasztalták, hogy erősen befűtenek és rányítják szellőztetéskor az ablakot a fekvőre, aki rövidesen tüdőgyulladással elmegy. Hát a fentebb idézett kemény mondatot kimondó leányzó sem lesz mindig ereje teljében. Ha ott találja magát az utódja által kiszolgáltatva, akkor vissza gondolhat a fenti mondatára. Kata