Figyeltem a kolléganőmet, amikor munka után hazaérve eldőlt és ahhoz is aludnia kellett egy keveset, hogy letusoljon. Szabadság idején próbálja utolérni magát az otthoni dolgokkal sokunk. Van elképzelése a fiatalabbaknak arról, hogy miket, hogyan kellene csinálnia a másiknak, a korosnak, a rokonnak. Komplikáltabbá tétel helyett egyszerűsíteni törekszünk a teendőinket. Az idősnek is volt és volna elképzelése, hogyan kellene a fiataloknak. A saját kvalitásainkkal mi vagyunk tisztában. A másikra terveznek mégis sokan. Vannak képességeink, erősségeink, gyengébb pontjaink amiket kimondunk és vannak amiket nem. Hiába testálnának, eröltetnének ránk teendőket mások. Ha érezzük, hogy az nekünk nem ül. Míg mi fiatalabban simán megléptünk, megoldottunk dolgokat, a mai fiatal nem akarja megtenni azokat, olyanokat. Egyszerűsít, ahol csak lehet, Megkíméli önmagát az erőfeszítésektől, bepróbálkozik, lepasszolni terheket. Aztán monoton helyeken gyúrásokat végez, hogy trendi kigyúrt külleme legyen. Előzékeny a kortársakkal. Szigorú a rokon korosakkal. Itélkezik, de felette ne merészeljenek. Az ellenséges érzület gyűrűzik a legfelsőbb vezetésektől a munkahelyekre és a családi területekre. Békére törekvés alig tapasztalható, tisztelet. Empátia. Csak AZ tudja, min megyek keresztól, aki hasonló cipőben jár. Ergó, a hasonló helyzetben levőkkel kell kontaktusban lennünk, hogy megértést, elismerést, támogató jó szót kaphassunk.