Álljon itt az utókornak emlékül az írásom, annak emlékére, aki egyszer piros kalapban ment a gyerekéért az iskolába. Noha korábban ettől szolidabb külsővel közlekedett. A hölgy fia, a mamáját meg sem ismerte. Láthattam a képét is, amin fiatalon kicsit kihívóbb dekoltázzsal volt. Majd a házasságban igen szolíd körülmények között élt , kikapcsolódások nélkül. A nőiesség, az amit én éreztem nála kihunyni. A fia által ismerhettem meg az életét valamellyest. Küldött is nekem finom pogácsákat, piskótákat. Apró betűkkel ráírta :”Katinak”. Emlékbe elraktam a papirokat. Majd, amikor a súlyos betegsége elvitte, apa és fia magára maradt. Eltünt a nő. Úgy érzem nem véletlen. A virágot locsolni kell. A nőiesség teret is igényel. Valamint olyan érdeklődőt aki által nő lehet. Élményeket. Ragyoghasson! Mosolyogni legyen kedve! Szépülhessen! Szépítkezni legyen kedve! Tetszeleghessen! Most csak néhány dolgot említettem. Látunk néniket színben összehangolt öltözetben, pici rúzzsal a szájukon. Igenis nem mindegy. A nő, míg csak létezik nöies lehessen! :) Kati