A kerti fűnyírásban megkopott, ám olyan, mintha nem is lenne a lábon semmi, annyira kényelmes. Munka közben nem kell foglalkozni vele, hogy milyen. Keleten messze menő következtetéseket vonnak le abból, hogy az ember lábbelije milyen. Miközben üdvözléskor fejet hajtanak mélyen. Alaposan szemügyre veszik. Drága, márkás, olcsó, szegényes? Utal az illető anyagi helyzetére. Tiszta, poros? Milyen közlekedési eszközzel érkezett? Kocsija van-e? Mennyire gondos, ápolt. Erre is hangsúlyt fektet? A fenti képen a kerti cipőm van. Munkába nagyon kényelmes, hasonló fazonú cipőben megyek. Fontos a lábunk, mint fundamentum. Alap. Segít, hogy a terhelést bírjuk. Hasonlóan a kezünk is sokat elárul. A terheltségünket, a korunkat, az ápoltságunkat, időbeosztásunkat. Van e időnk a körmeink ápolására. Esetleg díszítésére. Akik bőségben élnek és sok plasztikai beavatkozásra invesztálnak, még azoknak sem egészen megoldott a kezükről a kort eltüntetni. Kesztyűkkel leplezik, ha mindenáron törekednek fiatalabbnak tűnni. Amikor felvállalom a kinti munkáimban kesztyű nélküli földdel foglalkozást, eltöprengek a fentieken. Valamint azon is, hogy a kesztyű nélkül hasonlóan elhatárolódom, mint amikor kocsival közlekedek. Két kerekűvel a természethez közelebb kerülhetek. Jobban feltölt, amikor az idegeket erősen terhelő munkából ismét a kertembe kerülhetek. Nem pázsitos mintakert, de ad helyet a kutyáimnak nekem, az utánam következőknek, ahogyan adott az elődeimnek. :) Kati

Gondos