Örül nekem valaki Amikor meglát igyekszik felém. Vár. Szívet melengető. Mosolygok rá. Igyekszik a közelembe kerülni. Ember, állat. Viszonozza a törődésem. Kimondja: „Még maradni szeretnék. Szeretek itt lenni.” -mondja a négy éves. Figyeltem rá, hogy mit szeretne. Az időm adtam neki. Ami a legdrágább kincs. Akartam látni. Elbűvölnek a megnyilvánulásai. Haza érve a tyúkocska rohan felém. Nem lehet mosoly nélkül nézni, ahogy igyekszik. A fehér puli a másikkal versenyez abban, hogy melyikük lehessen közelebb a lábamhoz. A fáim pedig most is a termésükkel adták a reggelim. Körülöttük a gyomot nem engedtem elszaporodni. A tanítványaim, mint a csibék körülöttem versenyezve jönnek felém. akarják az élményeiket velem tudatni. Ők mind hálásak amiért figyeltem rájuk. Törekednek viszonozni. Gondolkodtam, ha egy műtét után körülményes hazajutni, ki volna aki akarna mellettem lenni. Majd csak valahogy megoldódik. :) Kati