Ha találkoztunk már olyannal, aki a közeledésre, érintésre inkább hátrál, lehet, hogy óvatos, távolságtartó, bizalmatlan, de az is lehet, hogy autistákra jellemző tüneteket mutat. Gondoljunk arra, hogy törekvés integrálni, felzárkóztatni, közösségbe bevonni a társadalom minden szintjén a normálistól eltérő működéssel élőket. Oviban, suliban, munkahelyeken. Általában, ha valakit bántás ért, elkeseredik. Próbáljuk megvígasztalni, megölelni, megsimogatni. Ezek az emberek viszont ezt a közeledést hárítják. Nem jó nekik. Ránk az együttérzés nyugtatóan hat, őket riasztja. Többen inkább kerülik a meghitt intim együttléteket is. / nemcsak a párkapcsolati együttléteket, hanem a karácsony meghittségét is /. Nem is olyan ritkaság az autizmus. Sajnos a túl sok nethasználatot több helyen az okok közt említik. Ha a környezetünkben tapasztaljuk, próbálkozunk a viselkedésüket megérteni. Az átlag ember „furának” mondja. Természetesen nem lehet mindenkinek pszichológiai előképzettsége. Amelyik családban van, ott kénytelenek foglalkozni, utána olvasni, milyen viselkedésekre is számíthatnak. Párkapcsolat kialakításakor is találkozhatunk autistával. Nem egyszerű a kapcsolat. Jóval kevesebb vagy egyáltalán nincs a szokásos kikapcsolódást jelentő program. Táncolás, nyaralás, színház. Egy kicsit könnyebb megérteni, mondta egy szakember, ha úgy képzeljük el mintha egyszerre 2.3 vagy még több film is pörögne a gondolataikban. Akit mélyebben érdekel, utána olvashat. Különösen, ha kollegája, vagy ismerőse lesz ilyen működéssel. Kitartást, türelmet kívánok a közelükben élőknek! :) Kati