Azt szeretném, hogy ez a kép égjen be az elmémbe. A 4 és az 1 éves a családban, miután egymás játékait megnézte ült a szőnyegen, aztán háromszor is egymást szeretettel megölelte. Anélkül, hogy ezt bármelyik felnőtt tőlük kérte volna. Fotó nem készült erről. Annyira lenyűgözött mindannyiunkat. Erősen figyeltem a másikhoz odabújást. Már nem éltem hiába. Ezt a képet felidézem, amikor az élet próbára tesz. Tapasztaltam hasonlót a tízéveseknél is a napokban, amikor számukra kihívást jelentő verseny után megkönnyebbültek. Akkor is meghatódva figyeltem. Lám szépeket is észre vehetek. Erővel tölt fel. Voltak ezek mögött a pillanatok mögött terelő felnőttek. Másoktól látott képek. Tovább viszik majd az utánuk következőknek. Lám nem csak gondokból áll az élet! Arról a játékról már beszéltem, amit egy régi, tengernél töltött nyáron láttam. Fel fel bukkan egy ördögfej az asztali játék lyukaiból és egy húsklopfoló szerű kalapáccsal kell leütni. Majd új helyen is feltűnik egy. Csak úgy mint a megoldandók az életünkben. Egy igazgatónak például a munkája legtöbbször a bajok elhárítása. Ahogyan egy szinglinek is. Aki a női, férfi teendőket egyaránt ellátja. :) Kata