Dávid egy jóképű, érzelemgazdag fiatalember, jó állással. Kata modellkedett, tanult, intelligens, finom nő. Mindkettejüket érdekli a világ és bensőséges, gazdag kapcsolatuk volt. A történetüket Dávid meséli el.
Nem szeretném a személyazonosságom felfedni. Ne haragudjatok érte, de intim történetet mesélek, és most éppen nagyon nehéz szakaszában járok.
Ott kezdődött, hogy 1997-ben, én friss diplomásként éppen a Kata szomszédjába költöztem, Debrecenbe. Nyolc gyönyörű évet kaptunk. Egy nyaraláson a Rhodos szigeteken voltunk, és azt mondta nekem, ” Ha egyszer meghalok, itt szórd el a hamvaimat a tengerbe!” akkor nagyon haragudtam, hogy gondolhat fiatalon ilyenre, na meg az elvesztés gondolata is lehangolt.
Bár gyönyörű időt töltöttünk együtt, de egyúttal sokat is voltunk távol egymástól. Én dolgoztam, ő tanulás mellett modellkedett, sokat utazott. Majd Nyíregyházára került főiskolára, még ez is növelte a távolságot köztünk. Egyszer egy átbeszélgetett éjszaka után meg beszéltük, hogy szakítunk.
Két évig nem volt neki és nekem sem senki, igazából még vele is és nélküle is voltunk. Nem sok idő után az akkori fotósa beleszeretett, hogy is ne lett volna így, sokat voltak együtt, utaztak együtt, és Kata: gyönyörű. Én is új kapcsolatba léptem, akadt, hogy találkoztunk, előfordult, hogy telefonon beszéltünk, de az én szívem akkor is érte dobogott. Hét év telt el nélküle, míg egyszer rájött, hogy a párja csalja, és elég rég.
Nagyon csúf szakításuk volt. A férfi eladta a Kata autóját, aláhamisította a nevét, hisz az adatai adva voltak, még a Kata saját Kerepesei házából is ki akarta rakni. Azt mondta, hogy oda költözik a nőjével. Az én segítségemet kérte Kata, mert nagyon félt és kétségbe esett, a házból mindent, ami mozgatható volt, az exe ellopott, csak a beépített bútorok maradtak. Védelmembe vettem, vigyáztam rá, míg egyszer észrevettük, hogy ez már több, mint védelem.
Újra megtaláltuk egymást, a szerelmet, én a kedvest, akit mindig is annyira akartam. 2014. 04. 12.-én újra együtt. Ő költözött hozzám, Pestre, mindketten dolgoztunk, nem jutott volna idő a kertre, udvarra, a Kata kerepesi házára, meg nagy is az a ház kettőnknek. Jó egzisztenciát teremtettünk magunknak. Katának a munkája rendesen fizetett, mint belső ellenőr dolgozott, én független szakértő vagyok. Ebben az évben szerettünk volna összeházasodni. Január 17.-én indultunk Debrecenbe esküvői kiállításra, ott szerette volna Kata kiválasztani a ruháját, és a ceremóniához szükséges dolgokat.
Reggel indultunk el nyolc óra körül. Már az autóban voltunk, és el is indultunk, ám nem sokat mentünk, még nem értünk ki az M3-asra. Kata nagyon erős fejfájásra panaszkodott, rosszul érezte magát, úgy döntöttem, vissza fordulok. De ő egyre rosszabbul volt, azonnal hívtam a mentőket. Szívinfarktust kapott, és az agyában egy másfél cm-es vérrög volt. Megműtötték, a szívében az elzáródott érszakaszt kicserélték, a combjából vettek ki eret, azzal pótolták. Műtét után már nem tért magához, én minden nap ott voltam az ágyánál, és hittem, hogy ő még felébred. Majd 21.-én kétszeri újraélesztés után feladta a harcot.
Elment, úgy, hogy még el sem tudtam köszönni tőle.
Azon az estén is hét óráig voltam mellette, de akkor már hazaküldtek az ápolók. Alig értem haza, megszólalt a telefonom; tudtam, éreztem, hogy baj van. Közölték velem a szörnyű hírt. Amit az elején említettem, hogy Kata mit is kért tőlem Rhodoson: ” Ide szórd a hamvaimat a tengerbe!” Úgy lesz, március 01.-én.
Én voltam az első és az utolsó férfi az életében.
Dávid
Különös dolog ez. Dávid megtalálja élete szerelmét, majd vélhetően különböző életcéljaik miatt kénytelen elveszíteni, úgy tűnik örökre. Hét év telik el, és ismét egymásra találnak. Szerették az életet mindketten, lentebb egy fotó összeállítás vár az együtt bejárt helyekről. Mind saját fotó. Kibontakozik a szerelmük, beérik, elköteleződnének egymás iránt, ez bizony a hosszú utat bejárt ember célegyenese. És
Dávid napokon belül elveszíti a kedvesét, minden előzmény nélkül. Teljesen tiszta a helyzet: a felelős csakis Isten. Nem a Sors, nem a vérrög, ezek eszközök.
Mit lehet mondani? Egy igazi férfi mindig vállalja a felelősséget? Úgy hisszük: igen. Isten férfi? Úgy hisszük igen, és nő is, mert androgün. A felelősségvállalás erénye benne van? Hát különben belénk, férfiakba, és nőkbe honnan kerülne? Ha a teremtményei vagyunk. Azt hiszem, a válasz: az Idő. Hogy kaptunk időt, hogy időbe telik, míg Ő valamit felépít, és idővel sok mindent megértünk. A remény, hogy Ő tisztában van vele, kitől mennyit kér, és arányosan fizet, sőt ajándékot is ad hozzá: ha emberhez méltón próbálunk élni. Vagyis tesszük az ő akaratát.
Így van? Vagy csak belemagyarázás? Jobb, ha nincs ez a támaszunk? Egy kegyetlen és cinikus világban jobb hinni? Egy pici vérrög embert lelkileg karóbahúzó hatalmában? Ahol őrült véletlenek, és extatikus szerencsék követik egymást? Ez mesének jó, de megélni, a bőrünkön tapasztalni? És a szentek élete hogy fér bele egy kegyetlen és megváltoztathatatlan világ képébe?
Dávid most küzd, éspedig Nagyon. Barátaival, életösztönével, józan eszével és azzal a hittel, ami adatott néki. Idővel még meg fogjuk kérdezni, hogy alakul a Sorsa. Igazat mondott – e Jób, hogy „Bár megsebez az Úr, de be is kötöz utána”. Jól tudta – e Weöres Sándor: „Amit elvesz az Isten, ne sajnáljuk neki odaadni. Megtisztítja, s mikor már tiszta, megkapjuk ismét.”
Nos, az élet továbbírta a történetet. Dávid hetekig küzdött, készült a búcsúra, Kata Rhodos – i temetésére. Élte az életét, megajándékozott minket ezzel a történettel, bár ő újra átélte a múltat alatta. Tivább akart lépni, lassan felejteni, és nyitni egy új élet felé.
Aztán hirtelen eltűnt a facebookról, az oldala ottmaradt, de ő nem volt aktív, és magánbeszélgetéseink is megszakadtak. Nem értettem, míg egy közeli barátja, Noémi be nem jelentette, hogy Dávid szintén meghalt. Nem akartam elhinni, de Noémival folytatott magánbeszélgetésünkkor végül is hitelt adtam a barát szavainak. Dávid érzelmi tartalékai elfogytak, emberkerülővé vált, magába húzódott, végül stroke-ot kapott, egy ér megpattant a fejében, és az agyvérzés elvitte.
Eddig a tények. Személyes következtésem: Dávid, nagyon érzelmes, mégis férfias férfi volt. Az oldala tele volt szívből jövő romantikus üzenetekkel Kata számára, virágok és csokrok képeivel, különösen Kata kedvenc fehér rózsáival. Mélyen kötődött Katához, aki védelmezőjét is látta benne. Kettejük intenzív kapcsolata, végül a lány után rántotta a fiút.
S mindez miért? Talán értünk. Élő példája a tiszta és erős szerelem/szeretet erejéről, arról, hogy lássuk picit: van, ami túléli a halált, és ez az ami a számunkra éppen a legfontosabb: mi magunk, és egymás iránti szeretetünk.
És két ember szerelme, ha áttöri is a halál korlátját, még mindig semmi az Isten Végtelen Szerelméhez képest. Én úgy vélem – most lehet kapaszkodni – ez a két ember szerelmük hamvas virágában hirtelen halált halt azért, hogy legalább beleborzongjunk: talán nincs halál, legszebb álmaink igazak, és Isten megért minket, ha hozzá vezetnek, megáldja álmainkat, valóra váltja vágyainkat, mégha szenvedések közepette is.
A fiú neve: Mezei Dávid. Ha igaz, amit elmondtam, a lapja érintetlenül megmarad a Facebook-on sokáig. Ő már nem törölheti. Ismerősöket nem vehet fel. Ha aktív a lap, akkor valaki az ő nevében tevékenykedik, a lap nem hiteles. Elvben más nem tudhatta a belépési kódját…
Zoli