A mentalitás gondolkodásmód, észjárás, magatartás. A népek fegyelme is összehasonlítható mostanság. Megfigyelhetjük napjainkban melyik lakosság nagyon fegyelmezett, melyik óvatosabb, melyik kifejezetten fegyelmezetlen. A járványra való reakciót tekintve, láthatjuk úgymond mekkora az egója egy népnek. Elgondolkodtam azon is, hazánkat annyiszor verte már a sors, igazán megérdemelné a népem, hogy egyszer enyhébb csapást kaphasson. Még a himnuszunk is megénekli: „Megbűnhődte már e nép a múltat,s jövendőt.” Trianoni veszteségünk is minden magyar fájó sebe. Vissza térve az országok megfigyeléséhez, riasztó hallani az olasz statisztikát, amint tudatják, hogy 1 nap majdnem ezer halottjuk van, előtte is 800, 600, 400 … Hallom nem vették elég komolyan. Talán, ha tanulunk ebből és nagyon komolyan vesszük. Óvatosabban kezeljük, lehet, hogy nem lesz akkora létszámú veszteségünk. Amúgy is megfogyatkozott a népességünk. Minden esetre félelmetes mindezt hallani, tudva, hogy hazánk anyagi helyzete szerényebb. A svédek merész stratégiája is elgondolkodtató. Szabadjára engedni ilyen járványt. Felelőtlenség. Spártai szemlélet. „Hulljon a gyengéje?” Annyira erős az országnak az egészségügye? Magabiztosak? Úgy vélik, győzni fogják a gyógyítást? Olvashatjuk, a karanténnal az idő tolható. Ha később kapjuk el, már többet fognak tudni az orvosok. Latolgathatjuk a kilátásainkat. Retteghetünk, Bizakodhatunk. Reménykedhetünk.Kegyelemért fohászkodhatunk. Megfigyelve a történteket képzeljük el, mit fognak írni majd erről a történelem könyvek? Melyik ország népe reagált bölcsen? Hol vészelték át a legkevesebb veszteséggel? Azt kérem olvashassam majd azt a történelem könyvet, mert azt jelenti túléltem. Vészelhessük át a legkevesebb veszteséggel! Kati
Egyéb kategória bejegyzései
Hipó
Érezhető, most a legtöbb helyen otthon. A mama jut eszembe. Még kesztyűt sem húzott. Ujjai közt a bőre gyakran sebes volt. Ha uszodába mentem, mintha haza mentem volna, annyira ismerős volt az aroma. Mindenki fehér koszorút hozott, mikor elment a mama. Annyira jellemző volt rá a fertőtlenítés. Lám most mikor még gyakrabban, még intenzívebben használom, mintha csak lélekben velem volna. Egyszer nagyon megijedt, mert a sósavazás után is használta a fürdőben fojtogató gáz lett. Ez az emlékem is a napokban elevenedett fel, mikor a kínai üzletben a legerősebb sósav mellett találtam meg a földön a hipókat. Félelmetes. Mostanság napi rutin, procedúra lett, hogy végig törlöm amit sokszor megfogok. Reménykedem, hogy megsemmisíti a kórt. A vegyszer kíméletlen fertőtlenítő hatásában bízom. A másik mamámnál olykor maszat is volt. Ölelt, bújni lehetett hozzá. Tőle is vettem példát. Ám most nem lehet. Csak amolyan légöleléssel jelezzük, ha fertőzés veszély nem lenne magunkhoz vonnánk sokakat szívesen. Hiányzik persze. Elkalandoznak a gondolataim. A tüdő kerül leginkább bajba mostanság sok emberben. Nemrégiben pedig a sokáig tartó tűzben a föld túlfelén a „földünk tüdeje” a sok fa és egyéb növény lett oda. Miért jönnek ilyen bajok? Oka lehet. Meg kell fejtenünk az analógiát. Jelez. Mondogatják átértékelésre kényszerülünk. Hát tegyük meg! Úgyis meg kell állnunk. El kell gondolkodjunk. Amíg még lehet. Kati
Húzzál haza!
Nem csak az öregek halnak. Nem győzik a krematóriumok eltakarítani a holtakat, az olaszoknál. Teherautók hordják el.Hazánk szegényebb. Legalább szellemileg legyünk erősek és fogjuk fel, higgyük el! Az olimpiákon is szoktunk remekelni. Most mutassuk meg, ebben a helyzetben! Hiszek benne, hogy a magyar ember dolgos szorgos, tud erőfeszítést tenni. Ez is erőfeszítés, kihívás, tűrést kíván. Maradni benn. Képesek vagyunk rá. Mutassuk meg! Csak a legindokoltabb miatt hagyd el otthonodat! Tekintsd háborúnak. Sajnos nem akció film. Hanem a valóság. De ez sem tart örökké. Cél a túlélés. Kati
Mars haza! Tünés! Takarodj!
Amikor a szomszéd országban két hét alatt 80 beteg után, napi 800 halottról szól a statisztika, akkor nincs helye finomabb hangvételnek. Ne légy gyilkosa a másiknak! Azzal, hogy fegyverként egy hordozó vagy, általad valaki meghal. Meg kell mutatnunk, hazánk lakossága nem buta, ostoba, hiszen megannyi híresen, agyas magyarról tudnak a világban. Ehhez tartsuk magunkat! Nem akármilyen a magyar! Kell ehhez most fegyelem és vas akarat. Kitartás! Kijövünk belőle. Vigyázzunk egymásra! :) Kata
Behízeleg
A természetgyógyász barátnémnak a következőt fejtegette egy férfi: ” Tudod, gyakran szoktuk azt tenni, hogy egy nőnek azt mondjuk, amit hallani szeretne. Így elérhetjük, hamarabb, amit szeretnénk. ” Ezt hallva már könnyebben érthető az az udvarló, aki igen hitelesen előadja, hogy van, amikor különösen jól keres. Nagyon ki is merül. Mikor pedig hallja, hogy a nő, akinek udvarolni próbál szerényen él egy szobácskában, azonnal elkezdi ecsetelni, mennyire elvan a kis albérletében. Bizony aki egyedül van sokat, magányos. Elfogadásra vágyik. Próbál valakihez közel kerülni, magát elfogadtatni. Érthető, ha hízeleg is. Az egyedüllét meggyúrja az embert. Magánzárkákkal büntetni is lehet. Vagyis az vesse rá az első követ, aki kétségbeesett helyzetében még sosem hízelgett. Gyerek is sokszor tapasztalja, csak akkor lel elfogadásra, ha azt mondja, amit a felnőtt hallani szeretne. Azért minden esetre legyünk körültekintőek, kezeljük óvatosan, azt, aki mindig azt mondja, amit hallani szeretnénk. :) Kati
Megtörik
Mikor belátja a közösségben a gyerek, hogy nem ő a „leg”. Mikor huszonévesen rádöbben, hogy világhírű nem lesz. Mikor középkorúan hanyatlásokat vesz önmagán észre. Potenciája csökken. Mikor özvegyülve magára marad. Mikor nyugdíjazva rádöbben, hogy ő már kifutó széria. Még ha visszatér is dolgozni, már nem igazán számít a fiatalabbak közé tartozó aktívnak. A nyugdíjazással, ő már egy másik kategóriába került. Hiszen neki már nyugdíja is van. Hányszor és milyen mértékben törik meg az ember? Mindezt hogyan dolgozza fel? Hogyan teremt új egyensúlyt az egyén, hogy önmagát, a lelki békéjét védje? Mert igenis képes. Mindezek dacára. Mindezeket tudomásul venni. Feldolgozni. Továbbra is örülni. A nem „leg” -ek is tudnak örülni a saját kis sikereiknek. Az is fejlődik önmagához képest, aki nem világhírű. A „középkorúsodást” tudomásul véve a mérsékletesebb tempó is eltölthet elégedettséggel. Özvegyen is lehet találni, meglátni szép dolgokat, bölcsen szemlélődni, gyönyörködni pillanatokban. Sőt, aki megélt igazán mélypontokat, az tudja csak igazán értékelni az apró szép részleteket. Nyugdíjazva pedig megpihenésre is van mód. Értékelni kell, ha megélheti az ember. Hányan vannak, akiknek nem sikerül. A bölcselkedők mondása: Ha valamin nem tudsz változtatni. Válts szemléletet, tekints más szemszögből a helyzetre!:) Kati
Tényleg szorong a nép
A mama gyásza idején gyógyszerrel nyugtatott az orvos. Állította, hogy nem lehet rászokni. Hát egyik napról a másikra letettem. Így egy pánik állapot jött létre. Az orvossal utoljára találkozva azt mondta, nem is gondolnám milyen rengeteg ember szorong, fél , retteg. Lám, a napokban láthatom. Tényleg. A betegségektől, a balesetektől, a betörésektől, az elszegényedéstől. Mindezek tudatában manipulálható a többség. Amolyan pszichológiai hadviselés ez. Tömeges pánik gerjeszthető. Szeretne némi biztonságot érezni az ember.Valamennyire bebiztosítani magát. Törekedne párt találni, hogy a világban ne egyedül legyen. Ez sem megy könnyen, hiszen egyre több az egyedül álló ember. Törekedne anyagi tartalékot képezni. Ha bajok betegségek, fenyegetnek élelmet tartalékolni. Mindez érthető. Kevesebben vannak azok akik meg merik kérdőjelezni. Tényleg szükséges? :) Kati
Szabadidő partner
Aludni, dolgozni, számlákat rendezni egyedül is tud valaki. Szabadideje eltöltéséhez szeret valakivel együtt lenni. Színházba, előadásokra elmegy a barátnőivel, kolléganőivel a nőismerőseim többsége. Vagyis már csak a szexuális együttléteikhez igényelnek szinte heti 1-2 -szer férfi embert. Lám a nők nem akarnak házasodni. Fordult a kocka. Meg is szokták az önállóságot. Ezen persze sok férfi csodálkozik. Ekkorát változott a világ. Akik még szeretnének gyereket, házasodnak, hiszen legalább 2 évtized sínre tenni egy gyereket. Ám aki már nem szeretne, nem ragaszkodik a házasodáshoz. Különösen azok nem, akik már voltak házasok. Aki még nem volt, érthetően kíváncsi rá, hogy milyen házasságban lenni. Marad a „wellnes-viszony” a mérsékelt elkötelezettség? :)Kati
Több leszek a partnerem által?
Erősít? Fejlődöm általa? Vagy csak lehúz. Leszív. Lenyom? Egyedül vagyok több vagy vele? Egyedül mosolygósabb vagyok? Szomorúvá tesz? Mégis maradok? Hallgatom a barátnőim panaszát. Valami miatt csak maradok. Nem azért, hogy bántsam magam, hogy nehezítsem az életem. Valami dolgom csak van azzal az illetővel. Azt láttam nemrégiben: „Egy nő mosolyán látszik, milyen a partnere.” Erős nőkkel beszélgettem. Miért maradnak a partnerükkel? Noha panaszkodnak rá. Néha még önmaguknak is alig tudják kimondani. Van amikor megbújik a fejükben egy önbizalomhiány. Nem merik elhinni, hogy járna nekik a mostanitól egy jobb is. Aki nem bántaná. Aki miatt nem kellene panaszkodni. Másolja annak a szülőjének, nagyszülőjének a mintáját, példáját, akit nem látott boldognak? Erő kell, hogy felül írja. Ő élhet másként. Látott életében elégedett, nyugodt békés párokat? Akik nem bántják egymást. Akiknek jobb együtt, mint külön. A közelünkben élő lány azt mondta: „Nem házasodom, nem láttam még jó házasságban élőket. Pedig erősen figyelek.” Lehet jól élni házasságban? Hol a cáfolat? :) Kata
Mi a legfontosabb?
Az, ami az ember fejében örökké jár. Például az italfüggő szinte folyton arra gondol, mikor ihat. A pénz szerelmese mindig azon töpreng, hogyan tehet szert haszonra, profitra. Minden tevékenységét ez hatja át. Minden helyzetben ez a legfontosabb. A munka, a szex kinek hol helyezkedik el a fejében levő sorrendben? A partner ezek elé vagy ezek utánra kerül? Hogyan érezzük? Mi hol vagyunk? Beszéljünk róla! Nem biztos hogy egyezik a véleményünk. Fájdalmas lehet tudomásul vennünk, hogy például a haszon fontosabb még tőlünk is. Hát a tenyerén nem fog hordozni az ilyen ember. Arra várhatunk. Pedig a pénz nem minden. Tud adni az élet leckét ilyen esetekben. Mintha egy rendező tréfát űzne. Rádöbbenti az illetőt, hogy lám a pénzeddel elmehetsz, érzéseket nem vehetsz. A kimerült munkamániások megtapasztalják. :) Kati