Erről a kifejezésről a kigyúrt erősködő, ellenséges, támadó hozzáállású férfi képe jelenik meg az emberek előtt. Lelkileg is lehet valaki keménykedő. Lehet, hogy testileg nem kimondottan nagy darab. Büszke. Nem viseli el, ha nem az van, amit ő akar. Erőlteti az elképzelését. Radikálisan is lép.  Borít. Szakít. Nem biztos, hogy a legrosszabb ami történhet velünk, hogy elhagy. Sőt. Lehet, hogy a macsó partnerének, az a legjobb, ami történhet vele, hogy egy ilyen férfi elhagyja.  Vannak akik újra és újra ilyen párt fognak ki maguknak. Mintha csak bevonzanának. Utána időbe telik felépülni. Ugyanis egy hullámzás, egy bizonytalanságban tartás van végig jelen a kapcsolatban. Ezt nem könnyű lelkileg átélni. Tudatosítani kell, hogy maradva ez mindig így lenne. Márpedig vágyunk biztonságot érezni. Ezért is törekszünk erős partnert találni.  Szellemi, fizikai erőt szeretnénk érezni a közelünkben.  Egyszer azt érezzük minden rendben, röviddel később pedig el vagyunk bizonytalanítva. Ez megtöri az embert. Hallunk férfiakat egymásnak tanácsot adni: „Ne hagyd, hogy nyeregben érezze magát!” Hát innen bizony jobb menekülni.  Kati

A kreativitás a mondások teremtésében is tapasztalható. A címbeli mondást korábban sehol sem olvastam, hallottam. Igen frappáns és kifejező. Tartalma elgondolkodtató. Azoknak a játszmáira válasz, akik magukat megkedveltetik valakivel, majd megvonják a társaságukat a másiktól. Előszeretettel alkalmazzák ezt a taktikát a nárcisztikus, önimádók. Nem érdekli őket, ha a partner ilyenkor vágyakozik, sóvárog. Még legyezi is a hiúságukat, hogy valaki oda van értük. Mondjuk van az a pont, amikor úgymond elég. Ilyenkor  bizony „koppan” a játszmázó. Mint tudjuk, minden kapcsolatban az egyik jobban szeret. A másik, ha szívtelen és keménykedik, játszmázik, akkor szenved a partner. Finoman mondva nem etikus. Amikor megtapasztaljuk, hogy játszanak velünk, az érzéseinkkel, akkor érthetően elgondolkodunk. Ki így, ki úgy reagál. Keressük a választ. Miért teszik ezt velem? Olyan, mint egy büntetés. Újra építenünk kell az önbizalmunkat. Hiszen sérül, ha azt éljük át, hogy nem kellettünk. Nem voltunk elég jók, annak, aki nekünk tetszett. Oda voltunk érte. Nyitottunk. Valahogy el kell rendeznünk magunkban. Mint egy veszteséget. Rossz élmény, amit fel kell dolgoznunk. Tapasztalat. Még, ha nem is kellemes. Edz. Ami pedig nem pusztít el, az edzettebbé tesz. :) Kati

Írtam már a küllem és a belbecs jelentőségéről sokszor. Írtam nemrégiben is arról, hogy az első néhány másodpercben agyunk dönt a megpillantott ember mennyire szimpatikus nekünk és, hogy ez az érzésünk változzon akár fél év is kell. Valljuk be önmagunknak van olyan vonás, amit a másikban preferálunk. Vannak férfiak, akik a nők combját, vannak akik a hátsót és vannak akik a melleket szeretik nagyon megnézni. Léteznek kifejezetten sovány férfiak, akik nagyon oda vannak a testes nőkért. A nők közt van aki nagyon oda van a szakállas bajszos férfiért és van akinél ez kizáró ok, mert csak a sima arcú férfit bírja közel engedni magához. Parázs vita akult ki a neten a küllemről. Mivel volt aki azt állította, sok férfinak nehezebb megkívánni asszonyát, ha az megváltozik, meghízik. Tudjuk, hogy próbálják a nők amennyire csak lehet megőrizni korábbi alakjukat. A többség próbál  szülések után vissza fogyni. A szoptatások idején még nem fogyókúráznak, mert a kicsi etetése fontos, de amikor már nem szopik a baba, akkor már le is szokott csúszni a súlyfelesleg, hiszen a totyogó után kell sokat rohanni, emelgetni. Létezik a nők életében olyan helyzet is, amikor próbálnak vékonyabbá válni és nem sikerül. Ha ilyenkor a súlyfeleslegük miatt elfordul tőlük a párjuk, az bizony fáj.  Ez a helyzet sokféleképpen értelmezhető.  Sajnos az ételeinkbe, mint tudjuk kerül sokféle adalék anyag, ízfokozó, ami étvágygerjesztő, hatású. Nem egyszerű ilyenkor vékonynak maradni, fogyni. A stressz is sokakat evésre sarkall. A stresszt csökkenteni, elkerülni, kezelni nem egyszerű. A hormonok (kortizol, leptin…stb. ) befolyásolják a stressz miatti  étvágyunkat. Vagyis ott a többség fejében a megoldandó gondolat. Szeretne csinos maradni. Szeretne tetszeni a partnerének.  Létezik persze, aki nem törekszik és elhagyja magát.  A korosodást is meg kell említenünk. Ami tőlünk telhető tegyük meg, hogy késleltessük az öregedésünket. Mozogjunk amennyit csak lehet. Mozgás az élet. Mozdulatlanság, a halál. Ha egészségügyi okok nehezítenek, ezt vegyük figyelembe. Aki kitart a másik mellett, az megértő. Akár fiatal, akár korosabb. A férfiakat is értsük meg. Könnyebb megkívánni a partnerét, ha az csinos. Magatartását tekintve is könnyebb megkívánni, azt a partnert, aki kedves, nem pedig kötekedő, zsémbes.(ez mindkét nemre értendő). Vagyis tegyünk meg mindent ami tőlünk telhető, azért, hogy a másik meg tudjon kívánni minket. A másik fél pedig szép,ha tanusít, megértést, türelmet, amikor olyan időszakunk van, amikor nem annyira vagyunk toppon.A férfiak is igyekezzenek elkerülni, hogy sörpocakjuk ereszkedjen.A nönek is könnyebb megkívánni olyan férfit, aki izmos karral, hassal közelít föléjük. Ez érthető ugye?  :) Kati

Nézek ki a fejemből a halasnál a karácsonyi forgatagban a hosszú sorban állva. Egyszer csak eszembe jut, hogy kis fenyőfámat a sütőtök árusnál felejtettem, mikor a nehéz tököket valahogy sikerült elpakolgassam. Rohantam vissza  és az árus már messziről kiáltott, hogy a vevők olyan rendesek voltak, említették neki: „Valakinek itt maradt a kicsi fácskája.” Nem is mertem remélni, hogy ott lesz. Szívet melengető érzés volt. Lám azon lepődünk meg, ha nem bántanak, ha nem veszik el amink van. Annyira hozzá szokunk, hogy a világ gyarló, az embereket az érdekek mozgatják. Mindenhol hazudnak. Tegnap láttam egy fotót, amin azt írták: Ne legyenek illúzióid. Mindenki hazudik, a saját érdekét nézi. Minden a pénzről szól. Egyedül vagy, csak magadra számíthatsz. Ennek tudatában viszont keserű szájízzel lehet csak létezni. Még ha így is van.:) Kata

Majd egyszer csak szabadon eresztve. Hogyan fog viselkedni, akivel ez történik? Képzeljük el! Láttam egy felvételt. Megindító volt. Noha a felvételen állat volt, nekem emberi életek jutottak eszembe.  Például olyanok, akiket szigorúan neveltek. Majd bekerülnek például házasságba. Ott is szabályok közt élnek. Aztán van olyan is, aki egyszer csak teljesen szabaddá lesz. Akár a szülei mellől, akár házasságból. Érdekes elgondolkodni a szabadsághoz való viszonyáról. Tud élni vele? Tudja élvezni?  A mindenért felelősség terhét mennyire bírja? Akarja esetleg újra feladni? Ismét kötöttséget vállalni, alkalmazkodni? Gondolkodhatunk munka terén is. Például, az egyéni vállalkozó megszokja a tudatosságot. A felelősség vitelt. Lehet máshol beosztott, de akkor kénytelen elfogadni, ha dirigál egy főnök. Az esetleges igazságtalanságokat, kivételezéseket. Mindennek ára van. :) Kata

Láttunk már gyereket, akinek van egy játékszere. Nem játszik vele. Azt mondjuk adja oda másnak. Nem bírja odaadni, noha neki nem kell. Hányan vannak párkapcsolatban. Nem foglalkoznak a társukkal. Nem kell nekik. De elengedni sem akarják. Csak birtokolni. Mintha csak megjelölnének. Bizony az ember gyarló. Irigy. Aki bölcs, ezt belátja, érti, érzi. Az szokott bántani, amit önmagunkban nem tudunk elfogadni. Azzal még dolgunk van. Amikor azt mondom az ismerősömre:”Irigy vagy.” A saját irigységemről kell elgondolkodjak. Bizony az vagyok. Be kell lássam. Nem azt szoktam kívánni, hogy a másiknak ne legyen. Hanem, hadd lehessen nekem is. Ez még akár motiváló is lehet.   A napokban egyik ismerősöm ravaszságain töprengtem. Beszélgetés közben pedig egyszer csak boszorkányosan ravasznak nevezett. Mosolyogtam. A fentebb leírtak igazolódtak be. Amennyiben belátjuk elfogadjuk saját gyarlóbb tulajdonságainkat, könnyebben tudunk dolgozni vele. Csiszolgatni, nyesegetni, formálgatni. Képlékenyebbé lesz. Jobb mintha tagadnánk, tiltakoznák ellene. Nem látnánk be. Legalább önmagunknak ne hazudjunk. :) Kati

Az ünnepek alatt egyik rokonunk képeit néztük. Marokkóban olyan helyen járt, ahol igen egyszerű körülmények között élnek emberek. A képek nézése közben gondolkodtam. Lehet, hogy egy Amerikában élő, milliomos, hozzánk látogatva ránk tekint hasonlóan. Majd a gondolataimat tovább szőttem. Nem is csak az anyagi körülményekre vonatkoztatható mindez. Szellemi szinteken is eltöprenghetünk. A következőket  olvastam a napokban. A szerelem lelket keres, nem testet. A többség  társat keresve mindenek előtt a testet figyeli. Vannak viszont akiknek ez nem az elsődleges. Bizony ilyen téren is szintek vannak. Ám a kémia is fontos egy kapcsolatban. A vonzalom pedig döntően a külső miatt keletkezik. Az első néhány másodpercben dönt az agy, arról, hogy a másik szimpatikus e. Ezt felül írni, megváltoztatni hosszabb időt, fél évet is igényel. Tehát elgondolkodhatunk rajta, milyen szinteken működik az ember anyagilag, szellemileg, testileg. :) Kati

Mik a terveid? Tervek szövéséhez fel kell mérnünk szellemi,- fizikai,- anyagi erőnlétünket. Amennyiben szolidak a kereteink, úgy annak megfelelően tervezünk. Vagyis a fennmaradást, túlélést célozzuk meg. Előfordulhat persze, hogy alábecsüljük a lehetőségeinket. akkor még mindig korrigálhatunk, ha túl pesszimisták voltunk. Vagy merjünk nagyot álmodni, a jövőt tekintve? Ráérünk akkor csüggedni, ha mégsem jön össze?  Célozzuk meg a csillagokat? Mert a túl óvatos sosem lesz igazán nyerő? „Szégyenlős koldusnak üres a táskája.”  „Adjon az isten szerencsét…..Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is ha nem kérem.” Leginkább bizony ezt érzem. Pedig ez így nem helyes. Legalább a helyzetünket elemezzük! Mondjuk ki hangosan, artikuláljuk, mi kellene. Tudjunk menni felé és bevonzani, ami kellene. Akkor is, ha már alig merünk hinni jobb jövőben.:) Kati

Szépséged rabul ejt.

Olyan csodás, hogy hódolatom elfogadod!

Hiszen akkor jelentek számodra valamit.

Oly nagyon szeretlek.

Hattyú nyakad sosem hajlik meg.

Nem viszonzod mosollyal sem kedvességem.

Gőgös gerinced végén megfeszülő állad.

Oly nagyon gyűlöllek!

Szomjúságom éltet.

Szabadságom ébreszt.

Oly nagyon mindegy

támogatlak, vagy épp harcolok én véled.

Lépegettünk hazafele  egyik barátnémmel, a belvárosban, éjszaka. Egyszer csak valaki zokogó hangját hallottam. Az aranykapu egyik  fából készült kis boltjánál, a sarokba fordulva kesergett. Mintha önmagát büntetné sarokba állva, pedig vele bántak rosszul nagyon valószerűnek gondoltam. Tehát a büntetés nem neki járna. Nagy volt a kontraszt a szépen feldíszített hatalmas fák és a keserű teremtés látványa között. Kérdem tőle:”Mi a baj? Ne keseregj annyira!” Óvatosan a vállát simogattam. „Ne félj nem bántalak. Nem éri  meg, hogy ennyire keseregj. Úgy sejtem valaki miatt.” Hát eltaláltam. A partnere csak akkor akarja, ha épp az idejébe  tudja illeszteni. Másként minden fontosabb nála. Hát ez van. Vagyunk így egy páran. Manipuláció? Vagy csak ilyen mértékben fontos ez a lány a másik számára? Ő minden esetre fájlalja.     Az egyik mindig jobban szeret. Az szokott szenvedni. Sokszor olvashatjuk a neten: ” Nagyon nem mindegy, valaki teremt-e időt arra, hogy veled lehessen vagy csak akkor kellesz, ha épp beleférsz az idejébe. Mennyien  szeretnénk, hogy valaki azt mondja:” Te vagy a mindenem.”  :) Kati