A tornatanárnőm igen kreatívan bánik a szavakkal. Gyakorta kreál érdekes újakat. Például azt mondja: A kezek „kulcsolkodnak”. Máskor pedig: Tegyük a kezeket a „lapocra” :) Minek is becézni. Így vidámabb. Nos a „dresszor” az én szóalkotásom. A dresszírózós ember típusra, aki gyakran korhol. A dresszírozás formaalkotást jelent egyébként, illettve megfelelő viselkedésre szorítást . Hányan tanulunk olyan típusú oktatótól, aki keményebben instruál. Például én úgy tanultam gyerekként írni, felnőttként vezetni. Máig emlékszem, amikor a hátam mögött rám mordult a tanítóm, amikor csúnyábban formáltam a betűket. Amikor pedig felnőttként a kocsit nem megfelelően kezeltem a kiabálós instrukcióktól félhettem. Eszembe jut gyakran egy film, ahol ügyvédek tanultak az iskolában, és a felsőbb évfolyam-beliek a fiatalabbakat az intézetben paradicsommal dobták meg, ha nem megfelelően vezetett fel egy ügyet. Mint egy beavatási szertartás, olyan volt ez. Egyedül kellett kiállnia az illetőnek és tűrni, mindezt úgy, hogy leperegjen róla. Mert az életben keményebb helyzetnek is ki lesz téve és le kell,hogy peregjen róla. Tűrnie, kell. Annyira meg kell keményednie, erősödnie. Így valósággal felkészült a támadás-özönre, ami majd egy tárgyalás alkalmával érni fogja. Az ember sokat kibír. Azért az ilyen típusú élmények persze bennünk maradandó emléket hagynak. Valahogy mégis túljutunk rajta. :) Kata
Egyéb kategória bejegyzései
Belátás
„Önmagam életét csak nehezíteni tudom. Kell egy kívülálló, aki segít könnyebbé tenni.” Megannyi lelkiismeretes szorgos nő érez így. Feladatokat halmoz. Magára vesz felelősséget mindenért. Addig, míg már szinte kimerül. Be kell látni, kell egy férfi, aki segíteni tud könnyebbé tenni. Aki jobban szeret minket önmagunknál. Levesz a vállunkról terheket. Segít lazábban szemlélni mindent. A lányok, nők többnyire lelkizősebbek, hajlamosabbak túlzott lelkiismeretességre. A kicsik közt is ritka, ha egy lány magatartása, szorgalma hármas. A felsőoktatásban is mára több lány van hazánkban, mint fiú. A lányok hajlamosabbak úgymond rágörcsölni ” dolgokra. Szorongosabbak. Gyakrabban pánikolnak. Mint tudjuk a pánik azt jelenti, túlzottan reagálunk, amikor az ok nem indokolt. Jó, ha van, aki segít rálátni egy egy minket felkavaró helyzetre. Kicsit felülről szemlélni, tőlünk objektívebben. Tipikus, hogy a nők hajlamosabbak a kétségbeesésre, olyankor is, amikor annyira azért nem vészes a helyzet. Számtalanszor megtapasztalhatjuk, hogy amitől nagyon tartottunk, egész normálisan zajlott le. Azért, mert egy nő túl sok szemszögből vizsgálgatja a tényeket. A férfiak lazábban kezelik a helyzeteket. Lássuk be! :) Kati
A földbe döngölő
Az a fajta ember, aki a másikat túl sok kritikával illeti. Önmagát pedig túlzottan dicsőiti. Létezik nők és férfiak körében is. Ha nő viselkedik így, akkor hárpiának nevezik. Ha férfi, akkor macsóként emlegetik. Az öndicséret bizonyos mértékben még elfogadott, hiszen a megélhetés biztosításáért meg kell tanulni mindenkinek tudatosítani a saját erősségeit. (Túlzott mértékben ez is visszatetsző.) De a másik önbecsülésének aláásása már egy párkapcsolatban a pszichopaták jellemzője. Hiszen egészséges embernek nincs késztetése arra, hogy a másik önbizalmát összetörje. A partnert nem letarolni kell, hanem emelni, segíteni érdemes. Akiben van együttérzés, empátia így tesz. Alkalom adtán, pedig, amikor úgy adódik joggal számíthat szintén segítségre. Közös cél a kapcsolat minél jobb működése. Normális embereknél magától érthetődő, hogy mindenki adja hozzá ami tőle telik. Így egy nyerő páros leszünk. Mindez jó esetben igaz egy családra, vagy egy munkahelyi kis közösségre, iskolai osztályra is. Akkor egy nyerő csapat lehetünk. Amiben én, az egyén is megélhetem, hogy egyre jobban tudok dolgokat csinálni. Fejlődöm. Egyre jobb vagyok. :) Kató
Minduntalan kihívás elé állítani önmagunkat,…
…mert egy kaland. Meglépni a határainkat. Teremteni újra motiváló szituációkat. A FEJLŐDÉS, a szellemi, testi mozgás életben tartó erő lehet annak, aki létezni akar. Egyfajta adrenalin függésnek is értelmezhetjük, amikor olyan helyzetekbe hozzuk magunkat minduntalan, ami izgalmas. Még ha szellemileg is. De olyan mozgást generál, hogy új dolgokat tanuljunk meg, új emberekkel kerüljünk kontaktusba. Fejlődhetünk az utolsó perceinkig. Sőt némely elméletek szerint még utána is. :) Kata
Az is lehet, direkt jó, hogy így történt…
Számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor megannyi szemszögből megvizsgálunk egy kellemetlen történést. Majd egyszer csak azon kapjuk magunkat: Nahát, még az is lehet, kifejezetten jó, hogy így esett. Mi magunk szándékosan nem alakítottuk volna így, de ha már ez a helyzet állt elő, akkor vizsgáljuk meg, mi a szituáció hozadéka. Miért alakult így? Talán pont ez a jó. Előfordulhat, hogy önkéntelenül kerültünk ilyen helyzetbe. Vagy akár tudat alatt tereltük önmagunkat. Mert igenis kíváncsiak voltunk arra, mi lesz, ha a dolgok így alakulnak. Lehet, hogy nem is merjük bevallani önmagunknak. Tudatosan esetleg szisztematikusabban haladtunk volna. Például egy munkában nem hozzuk ki önmagunkból a legtöbbet, pedig máskor az jellemez. Meglehet, hogy még nem azt csináljuk, ami igazán a mi dolgunk. Esetleg így próbálunk rátalálni arra a tevékenységre, amire igazán teremtettünk. Hányszor előfordult már, hogy sajnáltuk önmagunkat, egy helyzetben. Mások pedig kifejezetten irigyeltek minket és teszem azt szívesen lettek volna új állást keresők, csak nem volt merszük meglépni a változtatást. Hiszen nem egyszerű konfortzónán kívülre kerülni. Ismerjük be.:) Kati
Irigylem önmagam
Van amikor annyira benne vagyunk egy problémában, hogy akkor döbbenünk rá, mennyire nem kellene keseregnünk, amikor mással átbeszéljük és a kívül álló objektív rálátása segít észre venni, tulajdonképpen ezerrel élünk. Ez az élés. Áramlatban vagyunk, ami bizony hullámokkal jár. Csak olyan szinten belemerültünk a megoldás keresésbe, hogy közben elfelejtettük tudatosítani : Ez az élet. Hoz nehezeket és ad is közben. Érthetően, szeretnénk kényelmesebben létezni. Kevesebb komplikációval. Sokalljuk a nehezítéseket. Eltávolodva a problémától valamennyire viszont rálátásunk lesz. Még az is lehet ha más volna így, azt mondanánk neki nézd a jó oldalát. Például, aki munkát keres, az izgatott. A másik egyén, aki hosszú ideje van egy helyen, az akár irigyelheti is, a keresőt, mert új dolgok várnak rá. A kételyek bizonytalanná tehetnek. Pont ezért izgalmas. Mindenkinek más az arousal (általános izgalmi szintje) aktiváltsága. :) Kata
Megrendíthetetlenül hiszem, hogy jó a szívem
Törekednünk kell rá, hogy így érezzünk. Hiszen vannak akik próbálják elhitetni velünk az ellenkezőjét. A saját számító ordasságukat kivetítik ránk. Van erre egy szakkifejezés. Eltolás. Amikor egy érzést eltol az egyén önmagától. Sőt sok esetben a másikra ruházza. Például irigységet. A lélektan énvédő mechanizmusnak hívja. Több is van. Túl nagy teher lenne az elmének az egyén rosszaságaival megbírkózni. Így hát hárítja. Kivetíti másra. De foglalkozik vele. Valami módon feldolgozza. Természetesen keverednek ezek az énvédő mechanizmusok. Az eltolás, a kivetítés. Sokszor az ilyen manőver kikezdi az önbecsülésünket. Nem egyszerű továbbra is magamat megerősítenem, hogy nekem igenis helyén van a szivem és jóakaratú ember vagyok. Akármennyire is kavarnak körülöttem mások a saját érdekük érvényesítésével. :) Kati
Házasok, akik nem ismerősök
A technika érdekes helyzeteket teremtett. A neten, a közösségi oldalakon, például a fészen, nem ritka eset, hogy törlik egymást a nagyon közeliek, (házasok, vagy akik együtt élnek). Az életben tudják tolerálni egymás dolgait, de a kapcsolat azt az információ özönt már nem bírná el, hogy tudjanak a másik fél összes kommunikációjáról. Arról, hogyan rendezi a többi emberrel a kontaktusait, konfliktusait. Milyen a nexusa az ismerősökkel? Ki kerül hozzá kicsit közelebb? A nézeteltéréseit hogyan rendezte le? Ha pedig korlátoz minden információt, akkor igen sivár oldala lesz. Elgondolkodtató helyzetek. Kihívás az embernek, hogy senkit se bántson meg és működjön ilyen körülmények közt is az élete. Az esetleges évődésekből konfliktusok ne legyenek. Más szinten nyitott, laza minden ember. Más ponton van az intim szférája a zárkózottabb, visszahúzódóbb, lassabban oldódó, óvatosabb embereknek. Úgy érezheti, mintha az aurájába hatolnának a rámenősebb, vagányabb egyének. Régebbi osztálytársak, rokonok, kollégák, riválisok. Van akivel megosztana egy egy hírt, mással viszont inkább nem. Noha az ismerőse. Komplikáltabbá vált az élet. :) Kati
Énközpontú
Individualista. Az ember egyre inkább az. Világ szerte nő a szinglik száma. Egyre kevésbé van hajlandóság alkalmazkodni a párkapcsolatban. Magára maradva önmagával foglalkozik, magányosan. Egyre énközpontúbban. Létezik olyan karkötős óra mellyel mérhető önnön magáról sok adat. Pulzus, kalóriafelhasználás, lépésszám… Így az egyén önmagát nonstop kontroll alatt tarthatja. Foglalkozik önmagával. Ideje egy másikra egyre kevesebb marad. Befele fordulhat. A korábbi tendencia, ami a közösségi oldalakon való kitárulkozás volt átcsap a másik végletbe. Talán az egyéni csalódottság tapasztalható ilyen reakcióban. Egyik véglet sem jó. Próbáljunk maradni, amennyire csak lehet kiegyensúlyozottak! Legyenek hozzánk közel állók! Tudjunk egyedül is lenni! A technika olyan ütemben fejlődik, amit az ember nehezen követ. Próbál alkalmazkodni. Átéli a torzulásokat. Nem tudunk olyan érdekesek, gyorsak lenni, mint amilyen színes új infót a net ad. Az emberi természetnek más ritmusa van. :) Kata
Ambivalens
Vegyesen dob az élet. Az érzések is vegyesen érkeznek. A jóval együtt rossz is jön, akarjuk vagy sem. Tisztán nem jó és nem rossz senki sem. Az élményeinkbe is vegyül jó és kellemetlen. Jó lenne a napot úgy zárni, hogy a pozitívumok legyen többségben és ne érzelmii deficittel pihenjünk le. Amikor történik valami akkor abba mindig lesz némi rossz is, még akkor is ha inkább a jó érzés járja át a lelkünket. Egy kapcsolattal ugyanez a helyzet. Kérdés, hogy milyen érzések dominálnak főleg? Épüljünk a kontaktustól, ne pedig romboljon minket! Amikor önmagunkról formálunk véleményt, kívánatos lenne, hogy a magunkkal kapcsolatos jó érzések lehessenek fölényben. Törekedjünk erre ! Másként lassan csökken az ember életkedve,ereje. Nagyon nem mindegy! :) Kati