Nekem nem derogál bizonyos dolgokat megtenni. „Nem esik nehezemre lehajolni egy darab szemétért vagy felseperni”.-mondja a tanítónő, Látnia kell a tanítványomnak, hogy ilyesmiből nem csinálunk ügyet. Az embernek „nem esik le a karikagyűrű az ujjáról”- ahogy mondani szokás. Példát adhatunk a gyerekeknek. Az otthonunkban is takarítunk, rendet tartunk. Ott sem seper ki helyettünk senki, nem veszi fel helyettünk senki sem a szemetet. Az árad a reklámokmól , hogy …”nekem ez jár”, …”mert ön megérdemli”. Gőgős, büszkeség tapasztalható sokszor indokolatlanul is. Hiszen nem jár csak úgy bizony semmi. Tenni kell érte. Figyeljük csak meg, hogy kik azok akik kicsinyesség nélkül bölcs alázatot, nagyvonalúságot mutatnak viselkedésükkel. Kamaszaink figyelnek. Nem akarnak lúzerek sem lenni, természetesen. Figyelik, hogy ki az akinél erőt éreznek. Aki hiteles. Akire hasonlítani szeretnének.