Kontrol. Az udvaron a terelő kutya mindent az ellenőrzése alatt tart. Ha bármit leteszünk vagy ott hagyunk, már ellenőrzi, foglalkozik vele. Figyeli, jelöli. A hátsó kertbe ő nem jöhet, ott nyugodtabban lehet dolgozni. Ennek kapcsán gondolkodtam el. A munkahelyeken, mennyire nyugtalanító, ha megfigyelnek mindenhonnan? Vezetőség, kollega, beosztott. Kamera. Véleményeznek, büntetnek, megszólnak. Ha a partner kontrollmániás és az otthonunkban mindent az ellenőrzése alatt tart, mennyire tud élni a mellette levő nyugodtan, oldottan? Az otthon a feltöltődés helye kellene legyen, egy mentsvár. A net használatakor a „nagytesó” mi mindent tudhat? Ilyen módon mennyi tere marad a spontaneitásnak, alkotásnak, életkedvnek? A nyugtalanság, a stressz oka lám hol van. „Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjába. Szerte nézett, s nem lelé honját a hazába…” De azért ne legyünk paranoiásak! Együtt élni a stresszel, megedződni, alkalmazkodni. Ahogyan a biológiában tanultuk, az asszimilálódni tudó élőlény a túlélő. Túlélő üzemmódban is az életben örömet találni. Pillanatokat, mamik képesek motiválni. :) Kati utóirat: Átolvastam, az elírást láttam, szándékosan hagytam.