Férfiak a.d. 7, Közel – Kelet

keletHelyszín: Egyiptom, isz. 7. Valahol a Nílus mentén, egy kis ivóban, ahová zsidó és egyiptomi barátaival tér be estefelé Barnabás, a zsidó menekült, kicsit iddogálni és beszélgetni. Mindenféléről szó esik, egyszerre csak Barnabás kifakad:

– Eszter teljesen kiakaszt! Amikor elvettem, annyira tetszett, hogy mindent rám hagy, mindenben elfogadja az én döntésem, maga volt a totális alázat és alárendelődés. Igazi Férfinak éreztem magam mellette, aki irányít, vezet, dönt, és akinek hallgatnak a szavára, tekintélye van, engedelmeskednek neki. Az ágyban is tök király volt. De ma? A múltkor utánam küldte a kis Jakabot a földre, hogy két vagy három tojással készítse a tésztát? Úgy égett az arcom a többiek előtt, hogy milyen önállótlan feleségem van, aki ilyen egyszerű dolgot sem tud eldönteni.

– Neked jó, a te feleséged zsidó nő, ők tudják, mi a rend. Itt, nálunk másképpen van. Az én asszonyom reggel elzavar munkába, este várja a pénzt, aztán kész. A gyerekekhez alig szólhatok, azok az ő tulajdonai; szex, az semmi, és amit ma este hallgathatok, amiért veletek vagyok… De nem érdekel, legalább jól kiakasztom az én drágámat. Szex helyett az is jó – válaszolja egy helybéli kikötői munkás, Hotep.

– Tényleg jó? – kérdez vissza Barnabás.

– Nem – sóhajt Hotep. Arca ellágyul, látszik, befelé néz, miközben beszél. – Hiányzik a gyengédsége, a közelsége. Amikor elvettem, mindez megvolt. Most soha nem kérdezi, mi történt velem aznap. A múltkor a középső fiam, Poti odajött hozzám, gyorsan körülnézett, és azt suttogta: „ezt neked csináltam Apu.” Egy pici emberkét adott oda, fából. Hol szerzett hozzá kést? – ingatja Hotep a fejét. Arca egy pillanatra eltorzul, és szégyenkezve töröl le egy könnycseppet. – Értitek: körülnézett! Az anyja meg ne lássa, hogy szeret és ragaszkodik hozzám.

Csend. Halkan koppan az ivóedény az asztal lapján, ahova Hotep helyezi.

– Szóval mi a gond Eszterrel? Nekem ilyen feleségem lenne, aki ennyire hallgat a szavamra… – tér vissza Hotep az előző témára. József ránt egyet a vállán. Tényleg mi is? Hiszen engedelmes asszony, kedves is, szép is, jó anyja a gyerekeknek…

– Nem tudom. Néha úgy nem bánnám, ha önállóbb lenne. Aranyos, hogy ennyire meg akar felelni, de…

– Te csak hallgass, Barnabás! – szólal meg Pál, aki szintén zsidó, és eddig csendesen hallgatta a barátait. – Ruth a múltkor azt akarta megmondani nekem, hogy hány szög kell a tartógerendába, hogy erősen tartson. És nem otthon, vacsora közben. Mások előtt, az utcán, jó hangosan.

– És jól beégett legalább, hogy nem tudta? – kérdi Hotep.

– Fenét. Pontosan tudta. Annál rosszabb.

Egyetértő bólogatás. Barnabás őszintén kezdi szánni férfitársait. Ilyen asszonyok mellett férfinak lenni… Talán nem is olyan rossz Eszterrel.

– Én megértelek, Barnabás. Fontos a tekintély, de nem minden áron – kapcsolódik be az eddig a szomszéd asztalnál tevékenykedő kocsmáros. Neki fiatal felesége van, mióta kiadta az útját a réginek.

– Nefreti tök király, minden szempontból. Kicsit butuska is, és ráadásul szexistennő, az arca, az alakja; kedves, alárendelődő… de múltkor éppen a beszállítókkal beszéltem, amikor odajön, megfogja a micsodám, és kacéran rám mosolyog, vadul mordul egyet, és azt suttogja: te tigris!

Hangos nevetés az asztalnál. Hotep a padot csapkodja maga mellett.

– És mi bajod ezzel? – szólal meg, amikor végre levegőhöz jut. A kocsmáros zavarban van. Hogyan mondja meg ezek után, hogy mennyire szégyellte magát a másik üzletember előtt, amikor vén kéjencnek állította be őt a felsége? Amúgy is mindenki ezt beszéli…

Barnabás a kezére támasztja a fejét, és azon gondolkodik, hogy egyáltalán, milyennek is kellene lennie az ideális nőnek? Beugrik egy álma, és elpirul. Álmában a szobában voltak, Eszter hirtelen hanyatt lökte őt, terpeszben fölé térdelt, és azt kiáltotta:

– Most pedig azt csinálod, amit mondok! – a feleségének akkor hatalmas, duzzadó mellei voltak. Váratlan volt a tiszteletlen hang, de az egész mégis… huh, tiszta merevedés. Érdekes, Eszternek valójában helyes, kedves mellei vannak. „Bocsásd meg, Uram ezt az álmot!”, fohászkodik Barnabás, és igyekszik ismét a többiekre figyelni.

 

 

Csajok! Ne görcsöljetek azon, hogy megfeleljetek nekünk, srácoknak, mert látjátok, úgysem tudtok eleget tenni, ha akár a földre szállt Mennyország is vagytok.

Skacok! Ne a nőktől várjátok a boldogságot! Sok örömet (és bánatot) tudnak okozni, de Másvalaki dolga, hogy boldoggá tegyen minket. Összességében jobb (és egészségesebb) együtt, de őszintén? Nem vagyunk elegek egymásnak. Mert a Végtelenre lettünk teremtve, és kevesebb nem elég.

 

;-)

Zoli

Vélemény, hozzászólás?