Nos, legalább ilyen szép volt. De nem ám ilyen szende!

Éppen dominancia harcomat vívom egy szőke hajú nővel. Feltűnően vonzó, romániai, és anyanyelvén kívül az angolt beszéli. Olaszországból utazik haza, két hét szabadságon volt ott. Mindezt szemben ülő szomszédomtól tudom, egy kedves, mosolygós kórházi ápolótól, aki közben már átszállt.

Azt hiszem, a nő egyikünket sem tartott igazi (értsd: számára érdekes) férfinak. Dominanciaküzdelmünkről valószínű nem is tud. Ő csak helyezkedik, feltűnően ásít, a lábát felteszi a szemben lévő ülésre, feltűnően játszik a szupermodern mobiltelefonjával, stb. Közben úgy tesz, mintha itt sem lennék.

Reagálok. A dominancia érzete nekem is fontos. Megdörzsölöm az arcom, igyekszem kitölteni a rendelkezésre álló teret, kifejezem, hogy itt vagyok, jól vagyok, oké minden. Leveszek egy táskát, megváltoztatom a lábam helyzetét, stb. Én is úgy teszek, mintha ez nem neki szólna. ;-)

Mindig az a domináns, aki az utolsó jelzést adta. Aki utoljára közölte, hogy „szép az élet, jól érzem magam a bőrömben, észrevehetsz.” Kvázi: jöhetsz udvarolni. Eszem ágában sincsen, nős is vagyok, a nő nem is az én kaliberem, egymás nyelvét sem értjük…

Szerintem én többet görcsölök ezen a játékon, mint ő. Persze nem látok a lelkébe, de mintha lazábban csinálná, nem tűnik úgy, mintha fontos lenne reagálni az én utolsó jelzésemre. De végül mégis reagál.

Új emberek jönnek be, nők. Romániai utazótársnőm hegemóniája megtört, és ekkor derül ki számomra, hogy valahol tényleg igazam lehetett: láthatóan nem szívesen változtat a kialakult helyzeten. Hosszadalmasan igazgatja a bőröndjét, amit bizony odébb kell tennie, ha nem akar nagyon udvariatlan színben feltűnni. Osztoznia kell a figyelmemen, egyáltalán: alkalmazkodnia kell, s mint nőnek alább száll a presztízse.

Szerintem, mint férfit, valahol az ingerküszöbe alatt „érzékelt” engem, talán magának sem ismerné be szívesen, de számított neki, figyelek-e rá. Amikor kizárólagos figyelmem elveszett (megjelentek a vetélytársak) akkor árulta el magát, hogy mindez számított neki. Legalábbis valamennyire. (Szerelmes biztos nem lett, csak mert a közelében ültem. És igazából, tudatos szinten figyelemre sem méltattam. De szerintem nagyon tudta, hogy figyelem. ;-) )

Hogy rám hogyan hatott ő? Mint vadászó hímre eléggé. Éreztem magamban a felpúposodott hátú, borzas szőrű kandúrt, aki szívesen rávetné magát az egyébként eléggé figyelemfelkeltő csalira. Jó alak, vonzó arc, magabiztos fellépés. Azt hiszem, kicsit savanyú a szőlő. ;-) De azért ez nem erről szól csak.

Meg őszintén: hallottam a telefonban románul veszekedni, és kirázott a hideg. Váh! Inkább ne tartson Férfinak, nézzen el a fejem a fölött, a sértett büszkeségemmel majd csak elbírok. De ez a nő? Ha utánam dobnák, se…

;-)

férfi