Reggel, amint a tyúkoknak kaszáltam a füvet egy kuporgó madarat láttam meg a bokor közelében. Épp lendült a kasza, amikor szerencsére észre vettem. Szegény el lehetett készülve mindenre. Biztosan megkönnyebbült, amint tovább léptem. Elindult bennem egy gondolatsor a sérültségét látva. Riadt volt érthetően. Feltehetőleg voltunk már mindannyian olyan riasztó, kiszolgáltatott, sérült helyzetben, amikor a jószerencsében bizakodtunk. Sőt kiterjeszthetem ezt. Az utóbbi napokban a neten arról is láthatóak képek, filmek, hogy a robotika hol tart. Mennyire helyettesíthető az ember? Mi lesz ezután a sorsa? Láthattunk már ilyen témakörben filmeket. A gépek az embertől erőteljesebbek, teherbíróbbak, preciziósabbak lesznek. Az ember pedig sérülékenyebb. Mint ez a madár a fűben. Gondoljuk tovább mihez vezet. Vagy az emberség, a megértő türelem is programozható lesz a gépekbe? Nézzük meg a gyerekeinket, unokáinkat! Ők mennyire toleránsak, megértőek, amikor látják a sérülékenységünket? Ők fogják tovább fejleszteni, tökéletesíteni a gépeket. Majd később élni mindazzal, amit teremtettek. Jelenleg még teremt az emberi képzelet. Később a tervezés is a gépek kezébe kerülhet. Gondoljuk tovább mindezt! :) Kati
Madár a fűben
Minden vélemény számít!