Szokták mondani, hogy ha egy helyzeten nem tudsz változtatni, akkor a rálátásod módosítsd! A szemléleted, a hozzáállásod. Például, az egyik kollégám, következetesen picinyemnek, picikémnek szólít némelyeket. Ha a fókuszt toljuk, és apróra vesszük a problémát okozót, akkor önmagunknak segítünk. Agyunk egyik fele képekkel dolgozik. Nem mindegy a kép mérete. Az ördög, akivel sajnos van elintézendőnk, jobb, ha apró a képzeletünkben, mikor megoldásokon gondolkodunk egy- egy helyzetre. Emlékszem egyszer egy Gusztáv rajzfilmben elment a pszichológushoz a szereplő, hogy rajta segítsen, mert problémája volt némelyekkel. A szakember adott neki egy szemüveget, amiben pucéran látta, az őt terhelőket. Ez felszabadítóan hatott rá. Ahogyan régen, úgy vigasztalták egymást a kesergők, hogy mire tartja annyira magát az a másik? Hiszen magából nagydolognál ő is csak olyan büdöset ad ki. Felidézve ezzel a helyzetet, máris feldolgozgatóbb a sérelem. Ha nevetséges szituációban képzelték el a bántó illetőket. Akik kedvesek és minket segítenek, azok méretét nagyítsuk, amikor felizézzük a képüket. Hiszen a nap végén szoktuk átgondolni a velünk történteket. Megsegítve önmagunkat az élmények feldolgozásában és a jövő tervezésben. A pozitívat kevesebbszer idézzük sajnos fel. Csak konstatáljuk, hogy oké, rendben. A negatívval foglalkozunk, körbe járjuk. Szemléljük innen, onnan. Megoldásokat próbálgatunk. Tehát az időtartam is hosszabb, amit töltünk vele. Míg egyszer csak megoldódik. Semmi sem tart örökké. Néha egyetlen vigaszunk marad: Ez is megoldódik egyszer. :) Kati