Rajta, mondjuk ki önmagunknak! A belső párbeszéd ne korholó legyen! A bűntudatkeltő manipulálást alkalmazzák úgyis sok felől irányunkba. Önvád, önostorozás helyett fel kell karolni önmagunkat. Hát ki ha te nem. A szinglik tudják miről beszélek. Figyeljük csak meg, hányszor segítünk másoknak? Hasonlóan tegyük önmagunkkal! Ránk fér. Átreformálhatjuk a belső monológjainkat. Tudjuk, még az építészet is régen tett a belső magasságokkal, azért, hogy kicsinek érezzék az emberek magukat. A média, a vékony alkatúak címlap képeivel, bűntudatban tart a súlyfeleslegünkkel évtizedekre. Az onlyne tér a szuper videókkal, képekkel. Melyeket látva az a következtetés, hogy hát elmaradsz ezektől erősen. Ha hosszan nézed érezheted magad kevésnek. Legalább te legyél önmagaddal amennyire csak bírsz kedves. Ha már ilyesmiknek vagy kitéve. Olyan megértő legyen az önmagunkhoz való hozzáállás. mint a gyerekünkkel. A munkahelyek olyan légkört teremtenek, hogy a munkahely érdekének megfelelően viselkedőket emelik. Aki kevésbé van toppon abban bűntudat keletkezzen. Ez a bűntudat kezd oldódni szabadság idején, amikor az egyén eltávolodik és rálátása kezd lenni a benti dolgokra jobban. A cég érdeke nem hat annyira erősen. Ismerjük a kifejezést: ” A lelke a vállalatot illeti meg.” Aztán egyszer csak átgondolandó: Megérte? Az áramlatban lét érzése igen. Amikor a határainkat meghaladva fejlődést hoz helyzet. Ám, ha terhel lelkileg, akkor önmagunk megerősítése belülről kerüljön fontos helyre a fejünkben! :) Kati