Szalvétákat tettem a konyhai kis gyerekszékre. Amikor a négyéves rám mordult, mert az az ő helye. De jó is, hogy van nekem itt egy kis embernek helye mellettem. Kiáll érte. Helyet követel. Amit neki én teremtettem. Akar itt lenni. Szívem melengeti, amint két kezében kaláccsal bandukol hazafele mellettem. Gondol rá, hogy neki később is legyen és anyukájának is adjon belőle. Mi mindent tanult, látott már tőlünk. Példákat kapott. Figyelt. Egy helyzet megannyi gondolatot ébreszt. Minden megnyilvánulását érzékenyen figyelem a kicsiknek, hogy tőlem telhetően segíthessem őket, a nekik leginkább passzoló helyre kerülhessenek, Amihez van affinitása, érzéke. Mutatkozik a hajlama, temperamentuma, érdeklődése, figyelmének terjedelme, erőssége. Nem azért erősítjük, hogy kitúrjon adott esetben, hanem, hogy szárnyaljon, kiteljesedjen, megmutatkozzék. Háládatlan se legyen. Ha kell visszatérjen, segítsen. Az utána következőt, az előtte levőt is segítse, erősítse. Ne csak önmagáért létezzen. Hogy honnan jött azt se felejtse el. Ki által lett az, aki. :) Kati