Igyekszem folyamatosan imádkozni. Reggeltől estig nyomom magamban vagy a nyelveken szólást (vagyis Istenre nyitott szívvel értelmetlen szótagokat éneklek), vagy ilyesmit: „Dicsőség neked, Isten!”, „Szeretlek Uram!”, „Köszönöm Jézus!”. Hogy ne váljék unalmassá, és fárasztóvá én ezeket általában Bon Jovi, Rasmus, AC DC, vagy a Sportfreunde Stiller egyik számára éneklem. Mostanában Anastacia ritmusára imádkozom. Buli közben, olvasás közben, miközben mással beszélgetek, tévézéskor, mindig. Van, hogy nem sikerül (cikkíráskor nehéz, illetve a tévé is elveszi a figyelmet), de nem görcsölök. Amint észreveszem, hogy abbahagytam, nekiállok megint.
Az eredménye? Életem során, cikkíráskor, amikor másnak próbálok segíteni lelki problémáin, vagy csak egyszerű munka közben kapom a szelet a vitorlámba. Gondolatok, új irányok ötlenek fel, észreveszek rejtett dolgokat, mi van a másik szívében, mit szeretne valójában, mit mond valójában. Segít az unalom ellen, pl. krumplipucolás közben. Buliban segített túllépni a félénkségemen, és pl. felkértem egy nagyon csinos lányt, akiről azt hittem, túl idősnek és túlsúlyosnak tart magához. Többször táncoltunk, nevettünk, (mivel zártkörű buli volt, csupa ismerőssel) megtapsoltak minket, mert elsőként táncoltunk (és jól), a többi félénk kamasz és felnőtt közt.
Segít a férfiközösség szervezésében, segít bátran és szeretetteljesen önmagamnak lenni. Gyógyít.
De! Nem elég az ima önmagában. Fontos, de kevés. Meg kell tanulni Jézus kategóriáiban gondolkozni, és a szerint élni. Vagyis olvasni kell a Bibliát, főleg az Evangéliumokat, elgondolkodni, mit jelent nekem ez, hogyan tehetném gyakorlattá az életemben.
Ez NEM mágia.
Ez kereszténység. Mélykereszténység. A célokat Isten céljaihoz igazítani nap, mint nap (erről sokat lehet olvasni Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyvében. Izgalmas és közérthető, ráadásul az alapoktól indít és megvéd az eltévedéstől ;-)Marana Tha adta ki. Érdemes rákeresni a gugliban.)
És bátran! Ha valamit szeretnél elérni, és az nincsen ellentétben Isten törvényével, tegyél érte bátran! Leszólítani egy bombázót, vezetőnek lenni, jó állás, egy jó nyaralás – mindez a tiéd lehet, ebben semmi rossz sincsen. DE ne feledkezz el a körülötted élőkről sem! Család, barátok, munkatársak, a nélkülözők, a férfiak, a nők, az egyházad. A világnak szüksége van rád, ne vond meg magad tőle!
Figyelemfelkeltésnek ennyi.
Zoli