Örökös készenlétben

szorongóÖrökös készenlétben lét. Mintha térdelő rajtban lenne folyton az ember. Ugrásra készen. Állapot, ami állandósul. Lehet rajta módosítani? Hazánk egyik legnevesebb lélekgyógyász szakembere szerint szorongó az emberek nagy része. Igaz  szerintem is. Küldik ránk a feladatokat, teendőket, határidős teljesítendőket. Az lenne csoda, ha ezek hatására nem válna szorongóvá az ember. Hiszen biztos akad a sok elvárás között, ami kimarad vagy nem megfelelően lett elvégezve. Nem elég jó. Érthetően ez megérinti az embert. Ugyanennyi kioldódás is kellene. Persze, hogy nincs. Azért törekedjünk rá! Tőlünk telhetően gondoskodjunk ugyanennyi kioldódásról is. Tudatosítsuk magunkban!  Gondoljuk át mennyire fontos az idegeink állapota! :) Kata

A leszólogató

leszólNevezhetném oltogatónak is. A leszólogató kifejezés azért fejezi ki jobban, azt amit ez a típus művel, mert a le jelzi, hogy nem elégszik meg annyival, hogy magát emelje, dicsérje, öntömjénezze. Hanem a másik lenyomása is a célja. Az oltogatás pedig talán azért találó, mert a tüzünket, azt a bizonyos spirituszt oltani törekszik. Sajnos volt szerencsém ismerni ilyen nőt is férfit is. Ha elhisszük a mondatait, akkor valósággal megsemmisülünk. Ez is a szándéka. Padlóra küldeni, lenyomni. Ugyanis irritálja őt az esetleges erősségünk. Tehát kűzd. Pedig normál esetben tudomásul vesszük, kinek milyen erősségei vannak és összedolgozunk, együttműködünk. Nem pedig arra fecséreljük az energiáinkat, hogy a másikat megsemmisítsük. :) Kati

Az önmagasztaló

öndicséretManegeli magát minduntalan. Ez a típus teszi ezt a nap 0-24 órájában. Milyen a közelében? Fárasztó. Hallgatni a folytonos öntömjénezést. Amint ecseteli mennyire jó mindenben. Szinte szuper. Részletezi, ha van hozzá közönsége. Talán, ha egyedül van, akkor is így tesz? Valójában azért kell mindez, mert igenis bizonytalan. Amíg nekünk bizonygatja, addig győzköd róla. Tehát kételye van. Aki ugyanis tudja, elhiszi önmagának, hogy vannak dolgok, amiket elég jól ellát, annak nincs szüksége arra, hogy ezt folyton hangoztassa. Evidens dolgokat felesleges bizonygatni. Ami nyilvánvaló, arról nem győzködjük a közönséget. Így álljunk hozzá. Talán valamivel akkor könnyebb. :) Kati

Van is meg nincs is

26235639_165216907428937_1010601117_oVittem a nővérkémnek a szőlőmből és az almámból. Külön nevelkedtünk egykeként mindketten. Apánk első neje korán meghalt és a nagymamája nevelte a nővérkémet. Majd apánk következő házasságából én születtem. Amint elvittem neki a gyümölcsöket az úton hazafele egy bácsi lépegetett, aki hátulról apánkra emlékeztetett. Eszembe jutott, a szőlő művelést, hogyan mutatta nekem. Biztos örülne, ha látná, hogy közelebb kerültünk egymáshoz a testvérkémmel. Valahogy úgy alakult, hogy van mindig egymásnak mondandónk. Igen sok hasonló tulajdonságot fedezünk egymásban fel. Igaz, nem együtt töltöttük a gyerek éveinket. Volt is meg nem is testvérem. Mostanra lett. Úgy alakítgattuk az életünket. Elgondolkodtam, mennyi  család sorsa alakul különösen. Aztán felnőttként mennyire módosítanak ezen a gyerekek. :) Kati

Virtuális ballonkabát

kukkolóEmlíti több hölgy, hogy a neten, az őket kereső urak ajánlják, hogy önmagukról a hölgynek intim fotókat szeretnének küldeni. Mi ez a magamutatási késztetés a férfiaknál? Feltehetőleg önmagukból indulnak ki. Hiszen a férfiak örülnének, ha a nő küldene magáról intim fotókat. Ám a nők mint tudjuk kevésbé igénylik ezt. Jelentősen kevesebb a nők körében a pornófilmek nézője is. Más a fontosabb a számukra. A ruhák nélküli testek látványától a nők többsége inkább keresi a tartósabb kötődéseket. Fontosabbnak találják a tisztább érzelmeket. Természetesen vannak persze kivételek. Ám a többségre általában ez a jellemzőbb. :) Kati

Fél hat

szíva hátonHarmincas hölgyek panaszát hallgatom, amint arról tanakodnak, hogy a nemrég óta házas harmincas férj mindössze évente kétszer aktív odahaza. Akkor a negyven ötven felettiek túlzott nyugalmát ne is említsük. Hiszen ott már a kialakuló betegségek velejárójaként is előfordulhat ilyen panasz. Különösen a cukorbetegség esetén tapasztalható. Átgondolhatjuk mi minden lehet még az oka ilyen mértékű passzivitásnak. Valamint annak, hogy sokaknál tapasztalható. Kimerültség? Hajszolt tempó? Csömör?Unalom? Esetleg a net? A túlzott ellenőrizhetőség? (Ugyanis pillanatok alatt kontrollálható, manapság, hogy a partner hol van? Régebben a mobil telefonok előtti időkben ez nem volt ennyire egyszerű) Kereshetjük a magyarázatokat. A tény lehangoló. Ha pedig ez van, akkor keressük a jobbítási lehetőségeket. Amennyire csak lehet redukáljuk a terheinket! Törekedjünk egészségesebb életvitelre! Tudatosítsuk,  igenis éltető, és életet meghosszabbító az együttlét. Ne mondjunk róla le túl könnyen! :) Kati

Élet egy függő mellett

egyensúlySajnos tudom milyen egy függő közelében lenni. Amikor minden gondolatát átmossa egy kollégának, egy rokonnak az, hogy a szenvedélyének mikor hódolhat. Legyen az ital, cigaretta, drog,  játék, vásárlás vagy bármi egyéb. A függő nem figyel igazán a való életbeli történésekre. Az mossa át a tudatát, hogy mikor foglalkozhat újra azzal, aminek ő a függője. A mellette élők életét is megbetegíti. Hiszen akarják vagy sem ez a hangulat őket is érinti. Látniuk kell. Kéretlen kelletlen asszisztálnak. Gyerekek, férjek, feleségek, nagyszülők, kollégák. Sajnos rossz példát is ad. Aki az adott dologban nem függő szíve szerint menekülne ebből a beteg, betegítő helyzetből. Teher. Terhelt helyzet. Fáraszt. Sürget. Míg ki nem elégülhet. Sajnos sosem nyugszik igazán meg. Némileg, átmenetileg amíg foglalkozhat a függésével, lecsitul. Tehát kezelendő, mert beteg. Szakembert igényel.  Minél hamarabb. Kerülhessen újra egyensúlyba. Képes lehessen a MÉRTÉKTARTÁSRA. :) Kata

 

Nagy a baj

számítógép2Három helyen tornázom. Az odajárók közt igen jó a nexus. Amolyan klub élet van. Orvos, ügyvéd, pedagógus. Minden foglalkozás-beli képviselve van. „Ha én ezt a klubban elmesélem” hangulat van. Vagyis a hét közben minket nagyon megérintő dolgokban itt mindenki tanácsot kaphat, élményét megoszthatja évek óta. Barátságok alakulnak. Sajnos mindenki azt mondja, hogy a gyermeke, unokája gépfüggő. Ez bizony kemény panasz. Az új generációt a netezés bekebelezi. Mintegy felfalja. Bárhová viszik a gyerek azt forszírozza, mikor gépezhet újra. Inkább hagyják az iskolában napköziben a gyerekeket, mert ott nem netezhet. Halmozzák a szakköröket, edzéseket, hogy a figyelem el legyen terelve. Este kimerülten essen haza, Épp csak fürödjön, vacsorázzon és feküdjön le. Hétvégére aktív programokat szerveznek, szintén a figyelem elterelés végett. Menekül tehát az emberiség a gépek elől. Az elől, amit maga teremtett. Menti ami menthető. A gyerekek figyelmét. Akinek nem sikerül, annak a gyereke egész hétvégén netezik. Ki bírja ezt anyagilag? Ennyi programot szervezni, nem mindenkinek sikerül. Hiszen nem olcsó egyik program sem. Fel van adva tehát a lecke. Valahogyan rátalálni olyan más érdekes elfoglaltságra, ami testhez álló, az illetőt hosszan lekötni képes. :) Kati

Még sok kutyát magunkhoz szelidíthetnénk

kishercegIgaz ez emberre is. Felelősség. Annyi barátságot vállalni amennyit tényleg ápolni tudunk. Annyi kutyust cicát, amennyit tényleg ellátni képesek vagyunk. Ha megszelidítettük, mint a kishercegben a rókát a fiú, akkor már felelősek leszünk érte. Megannyi szeretetre éhes kicsi cica kutya és ember él a világban. Fontoljuk meg alaposan, hogy mit vállalunk fel! Megismerjük, megkedveljük. Nem tehető csak úgy ki. Sebe ne keletkezzen! Kötődni kezd. Utána sérülten él tovább, ha fájdalma lett attól, hogy nekünk már nem kell. Az ember is igen érzékeny. Kimutatja vagy sem. Igen sokan magányosan élnek. Reménykednek. Sőt sokan párkapcsolatban is sokat vannak egyedül. Hozzájuk jobban illőben reménykedve. Ne bántsuk a másikat meg! Legyunk a másik érzékenységére tekintettel. :) Kati

Terápia

SZEMEIMMint tudjuk, agyunk szokott elrakni történéseket, bizonyos szegletébe. Különösen olyanokat, amelyek kellemetlen élmények. Kímélni próbálja önmagát a fájdalomtól, amivel járna az ilyen dolgok felidézése. Magamon is tapasztaltam, mikor sok év után elővettem a hangszerem, amin középiskolában tanultam és ömlött a könnyem. Vannak eltemetett sebek. Érettségi után esküdtem, ám 1 hónap után éreztem, talán inkább a szabadságra lett volna szükségem. Amikor pedig a hangszerem hangja felcsendült, az érettségi előtti énem egy része szólalt meg. Ha énekelni kezdek, akkor is kiszakad valami. Feltörhet. Szóval az eltemetett dolgokat, amivel nem tud mit kezdeni az agy, elrakja, de terápiákkal előjöhet és lehet dolgozni vele. Jó az ilyesmit oldani, mert feszültséget gerjeszt. Különféle terápiák léteznek. Tánc-, mozgás-, kert-, zene-, rajz-, állatok gondozása-, és a hagyományos módszer, amikor egy szakember segít azzal, hogy meghallgatja az emlékeket, terelgeti az embert, hogy feldolgozza a sérelmeket. Megkönnyebbülés következzen. :) Kati