A maik kor emberének életben maradási képessége attól függ nagymértékben, hogy a bizonytalanságot tűrni mennyire képes. Munkában párkapcsolatban, gyógyászatban számtalan olyan helyzet van, amikor a helyzetünk bizonytalan. Kivárni kell. A dolgok kimenetele kétséges. Az ezzel járó stresszt tűrni kell. Aki sürgeti a másikat, a többieket, az hátrányba kerül, elutasítják, kivált egy ellenszenvet. A pozíciója egyre rosszabb lesz. Már a közlekedésben, vezetés közben is meg kell szokni, hogy sok a bizonytalan helyzet. Vagyis a helyszínek megközelítése, ami alap egy munka, egy partneri kapcsolat elindulásához, az sem teljesen bizonyos. Vagyis bármi közbe jöhet. Az idegrendszere igencsak leterhelt az embereknek. Sok az elvárás a magánéletben és a munkák terén is. Az egyensúlyban levő embernek vannak kapcsolatai, munkája, tehát képes biztosítani az életben maradást önmaga számára. Ma már alap kezd lenni egy legalább középiskolai végzettség, de inkább ha lehet, diploma, nyelvvizsga. Amíg valaki produkálja mindezt, addigra huszonéves, tehát közben párhuzamosan mindezzel egy párkapcsolat kiépítésén is dolgozik. Tudjuk,eléggé túlterhelt a korunk embere. A bizonytalanság érzete fokozza mindezt. Gyakran kockáztatni kell. Sokszor érvényesül 2 egyformán fontos dolog. Az egyiket háttérbe kell sorolni. Ez frusztráló és egyben stresszes. Erős idegeket igényel. Sporttal, relaxálással erősítenünk kell, hogy tűrjük az ilyen terheléseket. Ezt ne felejtsük el! Külsőleg pedig még a testtartásunk is jelzi mennyire vagyunk bizonytalanok vagy magabiztosak. Figyeljük csak meg! Egy csipet bizonytalanság persze még szimpatikus is lehet. Hiszen a túlságosan magabiztos, amolyan pöffeszkedő, elég visszatetsző, ellenszenves. Sosem lehet az ember totálisan biztos mindenben. :) Kati
Butolni
A számítógépes szaki ajánlotta, vegyek meghajtót és gyorsabban tölt be a gép. Az idő pénz. Ez igaz. Nézem a kutyám, amint a kenyerét reggel szépen, komótosan a két mancsa közt tartva majszolja. Az evésnek a módját megadja. Örül neki, ez a nap fénypontja. Együtt érzek vele, az én napomnak is ez egy élménye, látni az elégedettségét, ahogy belefeledkezik a majszolásba, magát az örömnek szinte átadja. Közben fontolgatom, a fizetésem hogyan is osszam, hogy jusson minden fontosra. A kütyüre, ami gyorsít invesztáljak? Ismerünk embereket, akikkel, ha beszélünk sürgetnek. Némelyik még a mondandónk közben is sürgetve mondja: „Igen, igen, igen…” Azért, hogy a beszédtempót fokozza. Mindenből a lényeget akarja és gyorsan. Tempó, tempó! Ahogyan a torna órán a tanár buzdít ütemesebb mozgásokra. Ott ennek a sürgetésnek helye van. De akarunk lenni a való életben olyan valaki közelében, aki sürget minduntalan? Természetesen, jó, ha a gépünk minél gyorsabb. Addig is csinálhatunk fontosat. Irritáló, ha a netünk be van lassulva. Ám sajnos az embernek is fel kell gyorsulnia. Megszokjuk, hogy ha az egérrel rákattintunk a gépre, akkor az pillanatok alatt, az információt elénk rakja. Elvárnánk, hogy a másik ember is ha rá pillantunk a tőle várható legtöbbet, a maximumot elénk pakolja. Adja oda! Fel vagyunk háborodva, ha nem teszi. Emlékszem apám hányszor a tyúkokat figyelte, amikor a kukoricát csipegették felfele. Közben mindenről töprengeni lehetett. De messze kerül az ember ezektől a dolgoktól a folytonos pörgéssel. Érdemes? Vagy a gép bedarál minket, mivel nem emberi a tempó, amit ránk erőltet. Szokjuk meg? Van még módunk lázadni ellene? :) Kati
Csak jön az erő valahonnan
A legnehezebb időszakokban hajlamosak vagyunk önmagunkat riogatni azzal, hogy ezt aztán már csoda, ha túlélem. Utána magunk csodálkozunk a legjobban, amikor nemcsak, hogy sikerül túlélni, hanem még több új is keletkezik. Egyéntől függ, hogy milyen magyarázatokat adunk erre. Van aki hálát ad a gondviselésnek. Van, aki úgy véli az őrangyala segítette. Olyan is van, aki úgy könyveli el, hogy korábban önmagát leírta, kevesebbre tartotta, mint amennyi erőket mozgósítani képes. Az önismeretünk mindenképp fejlesztendő. Tudjuk, fejben dől el minden. A jövőnk tervezésekor, helyes, ha viszonylag reálisan mérjük fel mire vagyunk képesek. Ne legyünk elbizakodottak, de kishitűek sem. A pánikot is elkerülhetjük. Hiszen a félelem, szorongás gyakran ehhez vezet. Jellemző is sajnos a népünkre. Van olyan, amikor a rossz történések sokasodnak. De az élet vegyesen dob és utána szokott következni egy jobb sorozat. A jót ugyanúgy bevonzzuk, mint a rosszat. Csak táncolj tehát, a zene is meg fog jönni valahonnan, :) Kata
Presszió
Nyomás. Amikor a kontaktus során valakire nyomást gyakorolunk, azért, mert el szeretnénk érni valamit. Addig addig mondogatjuk, mutatjuk, illusztráljuk, hivatkozunk rá, ecseteljük, kifejtjük, részletezzük, míg már inkább megteszi, csak hagyjuk már végre békén ezzel. Agyára is mehetünk. El is űzhetjük. A világból kikergethetjük. Változó a reakció egyénektől függően az eröltetésre. Változó erősségű a nyomás is. Lehet enyhe és lehet túlzott. Attól függően, miről van szó és mennyire fontos a feleknek. A saját akarat ráerőltetése történik a másik félre. Fojtó is lehet. A húzd meg ereszd meg, mint a gyeplő tartása, helyesebb irányítás lehet. Egyáltalán ki irányít? Lehet, hogy egyszerűen az irányított fél lerázza magáról az egészet és szélnek ered. Szabadon akar szárnyalni. vagy esetleg egy indirektebb irányítást, terelést igényelne. Mindezt tapasztalhatjuk, átgondolhatjuk a párkapcsolatban, a gyereknevelésben, a munkahelyeken. :) Kati
A diletáns, ha fanatikus
Írni kell róla, mert életek múlhatnak rajta. Kamaszként a barátném a miteszerekre megharagudva úgy gondolta sebbenzinnel kell leszárítani alaposan. A bőrgyógyász hosszú ideig dolgozott a károk helyrehozatalán. Manapság is tesznek minden korosztályban durva dolgokat. Vattát képesek enni, azért, hogy karcsúbbá váljanak. A korsabbak is képesek radikális dolgokra. Például 1 hónapig csak fagyit esznek, azért, hogy vékonyodjanak. Mindkét nem képes szélsőséges megoldásokat alkalmazni. Figyeljük csak meg a túlságosan kigyúrt férfiakat és azt is amiket ezért fogyasztanak. Bizony a fanatizmus ott is nagyon jelen van. Csak amikor már a következmények orvosolandóak, akkor vallják be: Bizony ha a szorgalom butasággal párosul, akkor durva következmények vannak. Vigyázzunk egymásra :) Kata
Kell a gyereknek a korlát
Pedagógia tanárom amikor ezt mondta felfigyeltem. Kifejtette, hogy biztonságérzetet ad a gyereknek, ha tudja meddig mehet el. Ki is puhatolja. Amikor pedig megtapasztalja, mint egy szabályjátékot alkalmazza. Ki is találnak szabályokat. Élvezik, ahogyan mintegy lavíroznak a szabályok között. Akár egy labarintusban. Természetesen a túl sok szabály az életet megbéklyózza. Görcsös lesz a működésmód és szűk a tér, amiben mozoghat. A másik véglet is káros. A túl sok szabadság és túlzott engedékenység. (Lesszé fer) Laisser faire. Kipróbálták a mindent megengedő nevelés módot és nem vált be. Anarchia a következménye a mindent megengedésnek. Vagyis kell a korlát. Általa megszokjuk, hogy a másikat is tisztelni kell. :) Kati
Kasza
Fel volt akasztva. Apám rakta el, gondosan. Mennyi dolog jut eszembe róla. Mesélte apám, hogy a nagymamája és az anyja is különbül tudta használni, mint sok férfi. Kénytelenek voltak, mert a dédmama férje oda lett a háborúban. Ilyen történetet hallva, a fűnyírót évek óta magam használom. Elvégre én sem lehetek gyengébb, mint a dédmama. :) A kaszát nézve mégis egy félelem volt bennem. A kiskori énem úgy vélte az ott a felnőttek komoly szerszáma. Hát csak leakasztottam. Már ahogy a gondosan rákötött nadrágot leoldoztam, mintha apám jelen volna. Próbáltam használni. Na ma ezzel lesz meg a tyúkjaimnak az ennivalója. Elképzeltem, milyen lehetett, amikor régen ezzel dolgoztak. Ugyanazok az izmaim feszültek, meg, ahogyan lendítettem, mint az elődeimnek. Mennyivel másabb, mint tolni a fűnyírómat. Mikor raktam el fele, lepucoltam. Gondolkodtam, kitől tudhatnám meg, hogyan kell megfenni, ha az éle kopna. Még azt is elképzeltem, amikről történelem órán hallottam, a felkelések idején elővették végső kétségbeesésükben, ha már elviselhetetlen volt a helyzetük. Visszatérve a jelenbe, a szomszédom egy horolókapával jött a napokban haza. Némely helyen nem használ fűnyírót és szüksége lesz ilyen szerszámra. A szüleim fészerében az ő horolókapájukat is megláttam, felakasztva. Különös érzés fog el, amikor használom az általuk éveken keresztül használt szerszámokat. Valamit magukból itt hagytak. Valamit mutatnak. Majd az utánunk jövők is érzik ezt, ha a tárgyainkhoz nyúlnak? :) Kata
Nyitott zárt
Van amelyik férfi mellett ugyanaz a nő nyitottabb és van amelyik férfi mellett zárkózottabb. Relatív. Mit hoz ki belőle? Erősíti vagy gyengíti-e. Még az apai kontaktus is nagy hatással van a lányok életére. Például egy bíró apuka erős mivoltja a lányát teheti egész életére különösen zárkózottá az egész férfi nem irányába. Lehet, hogy bünteti az összes férfit az elszenvedett szigor miatt. A férje pedig keresi a módokat amitől ezt a túlzott szigorban nevelkedett nő nyitottabbá, oldottabbá, kezdeményezőbbé, élettelibbé, szexibbé válhatna. Hiába elemzi önmagát, hogy hol hibázhatott vajon. Csak figyeli a többi nőt, hogy lehet, hogy azok nem ennyire görcsösek. Ilyen esetben, már egy igen jó szakember szükséges, aki felszínre hozza, felelevenítteti a régi sérelmeket, segít értelmezni, helyre tenni, a szülő, hol hibázott. Kioldani a felesleges blokkokat. Tehát még ha nyílni kezd, ott még a sötétebb dolgokkal foglalkozni, azokat feldolgozni kell. :) Kati
Váltás
A mostani középkorúak az a generáció, akik még nagy tisztelettel voltak az idősek felé. Ám mintha váltás történt volna. Manapság a gyereket emelik túlzottan. Természetesen foglalkozni kell velük és szeretni is őket nagyon. Néhány generációval korábban sok gyerek volt egy családban, akár 10 is. Ma csak 1-2 van. Sőt már sokan egyet sem vállalnak. Idős ember sok van. Sok a nyugdíjas. Ez meglátszik a morálon. Kevésbé vélik értékesnek a korosodót. Pedig a tapasztalata tisztelendő lenne. Kérdi a család a kisgyereket, mi legyen a hétvégi program. Kérdik a közértben az óvodást, mi legyen a hétvégén főzve. A gyereknek nem biztos, hogy kell ennyi döntési helyzetet adni. Rendben van, ha őt IS megkérdezzük, mit szeretne, de érezze, hogy a szüleié a döntés. Tudja az a gyerek, hogy hol a helye. :) Kati
Szép virágom
A párom anyja így hívott engem. Nem született lánya. Kicsit én lettem az. Annak dacára is ilyen szépen szólított, hogy elhoztam a fiát, tőle 100km-re és azután már csak havonta töltött egy napot vele. Egy anyának ez fáj érthetően. Még akkor is, ha tudja, hogy szeretik a gyerekét. Különösen akkor értettem meg, hogy mit élt át, amikor magam is odaadtam a gyerekem a kérőnek. Akarjuk vagy sem átesünk ezen. Az az élet rendje, hogy ha felnő a gyerek párt keressen. A választottja iránt pedig ahogyan érzünk, az már a mi döntésünk is. Regényeket írhatnánk róla. Kölcsönhatás. Akarni kell a jó nexust. Azt, hogy béke legyen. Mindannyiunk érdeke. Nekünk is, a gyerekünknek is, valamint később a kicsiknek is. Mennyire meg tudja a mindennapok hangulatát színezni! A hozzáállásunk. Induljon ki tőlünk a békére törekvés. Hiszen konfliktust pillanatok alatt lehet generálni. Aztán okolni a másikat. Keresni hol hibázott. Egy ember hozzáállásán tudunk változtatni. A sajátunkon. Ha pedig nem tudunk megoldani valamit, akkor a szemléletünket tudjuk módosítani. Ahogyan rálátunk, ahogyan elkönyveljük a helyzetet. Hasznos ez a szemléletmód az élet minden konfliktus helyzetére. Azt hiszem anyóssá válni senki sem igazán szeretne. Persze azt sem szeretnénk, hogy a gyerekünk az életét pár nélkül élje le. Így hát el kell fogadjuk, hogy jön aminek jönnie kell.:) Kati