Címke: önbizalom

Olyan bizonytalan vagyok.Vagy mégse?

tartásA maik kor emberének életben maradási képessége attól függ nagymértékben, hogy a bizonytalanságot tűrni mennyire képes. Munkában párkapcsolatban, gyógyászatban számtalan olyan helyzet van, amikor a helyzetünk bizonytalan. Kivárni kell. A dolgok kimenetele kétséges. Az ezzel járó stresszt tűrni kell. Aki sürgeti a másikat, a többieket, az hátrányba kerül, elutasítják, kivált egy ellenszenvet.  A pozíciója egyre rosszabb lesz. Már a közlekedésben, vezetés közben is meg kell szokni, hogy sok a bizonytalan helyzet. Vagyis a helyszínek megközelítése, ami alap egy munka, egy partneri kapcsolat elindulásához, az sem teljesen bizonyos. Vagyis bármi közbe jöhet. Az idegrendszere igencsak leterhelt az embereknek. Sok az elvárás a magánéletben és a munkák terén is. Az egyensúlyban levő embernek vannak kapcsolatai, munkája, tehát képes biztosítani az életben maradást önmaga számára. Ma már alap kezd lenni egy legalább középiskolai végzettség, de inkább ha lehet, diploma, nyelvvizsga. Amíg valaki produkálja mindezt, addigra huszonéves, tehát közben párhuzamosan mindezzel egy párkapcsolat kiépítésén is dolgozik. Tudjuk,eléggé túlterhelt a korunk embere. A bizonytalanság érzete fokozza mindezt. Gyakran kockáztatni kell. Sokszor érvényesül 2 egyformán fontos dolog. Az egyiket háttérbe kell sorolni. Ez frusztráló és egyben stresszes. Erős idegeket igényel. Sporttal, relaxálással erősítenünk kell, hogy tűrjük az ilyen terheléseket. Ezt ne felejtsük el! Külsőleg pedig még a testtartásunk is jelzi mennyire vagyunk bizonytalanok vagy magabiztosak. Figyeljük csak meg! Egy csipet bizonytalanság persze még szimpatikus is lehet. Hiszen a túlságosan magabiztos, amolyan pöffeszkedő, elég visszatetsző, ellenszenves. Sosem lehet az ember totálisan biztos mindenben. :) Kati

Bűntudatkeltő

bűntudatLéteznek helyzetek, helyek, emberek, amiben, ahol, akik közelében bűntudatunk lesz. Nem véletlen. Tanulhattuk, a templomok belseje igen magas. Érezzük kicsinek magunkat. A munkahelyeken a főnökség gyakran a dorgálás, megfélemlítés módszerét alkalmazza. Mondván, úgy kezelhetőbb a csapat. Létezik párkapcsolat is, ahol az egyik fél mindig korholja a másikat. Lenyomni próbálja. Úgy véli fölé kell kerekednie valahogyan. Kérdéses, hogy meddig működik ez? Az alul maradó meddig tűr. Lehet, hogy hallgat, de belül erős a kritikája. Meglehet amint lehetősége adódik, menekül. Hacsak nem mazochista és élvezi, ha bántják. Be lehet törni  a másikat. Kérdés, hogy érdemes -e? Az önbizalom egy másik téma. Hogyan építhető újra önmaga, önbizalma az egyénnek, egy bűntudatkeltő helyzetből szabadulva? Miként lehet függetlenedni?  :) Kati

Hat a fotó

cica-tukor-oroszlanHatással lesz a nézőire. Legtöbbször például profil képet akkor készítenek az emberek, ha jól érzik magukat, ha szórakoznak. Aki nézi más képét abban az az érzet keletkezik, hogy a másiknak általában jobb, a saját élete pedig kevésbé nagyszeű. Az önbizalom így megrendül. A sok jó fotó, szinte lenyomja a nézőt. Pedig az is lehet, hogy az önmagát fotózó élete tele nehéz időszakokkal, csak annyira örül, amikor jobb percei vannak, hogy megörökíti gyorsan. Hallhattam Tari Annamária egyik előadásán, hogy már néhány perc kép nézegetés a neten, képes jelentősen megrendíteni az önbizalmunkat és elvenni a kedvünket. Szokták írni gyakran a közösségi oldalon: „Itt mindenki jól néz ki, remek helyeken nyaral, finomakat eszik, szinte mester szakács. Hová kerültem?” Pedig a valóság az, hogy sajnos, hazánk a depresszió terén előkelő helyen van a világban. Legutóbb olvastam: „Minél gyakrabban nézik az emberek a saját vagy mások profil képét, annál kisebb az önbecsülésük és az élettel való elégedettségük. Akiben erős a vágy a népszerűségre, érzékenyebb a fotók nézegetésére. Tehát nagy a net befolyása és következménye a kapcsolatainkra. Gyakran nem is vagyunk tisztában, mennyire nagy a posztjaink hatása a többiekre”. Sőt önmagamra is. Elkészítettem esetleg egy kiváló fotót, de kis idő elteltével, rosszabb állapotban vagyok. Abban az esetben a korábbi megörökített látvány ugyanúgy hat, mint amikor idegenhez hasonlítom önmagam.  :) Kata

Mackó

töprengő mackóMegunt mackó vagy érdekes izgalmas ember vagyok? Látja a külvilág, hogyan vélekedek önmagamról. Sugározza a tartásom, a nézésem, a járás módom, a beszéd stílusom, a ritmusom. Fejben dől el, hogyan vélekedek önmagamról. Ez függ a környezetem véleményétől is. Hiszen mások szemében tükröt láthatok. Látszik kívülről, hogy a fejünkben milyen ítéletet mondtunk ki önmagunk felett. Szükség van e még ránk, vagy például bele fogunk egy betegség karrierbe. Elkezdjük e leépíteni önmagunkat, lelki szellemi fejlődés gyarapodás helyett? Eszembe jut egy mondat a  Schindler listája  című filmből, ahol is az ember ismételgette: „Kérem nekem munkám van.” Vagyis hasznos vagyok. Rám szükség van. Ha úgy vélem hasznos vagyok. Rám szükség van. Akkor akarok lenni. Kellek még! Ellenkező esetben alkothatok halálos ítéletet. A lehangolt kedélyünket oldani, kell, mert végzetes lehet. Mozgással, sporttal az agyunknak endorfin juthat. Így a letörtség, kedvetlenség, rossz gondolatsor, helytelen következtetések módosíthatók  fejben. Tartsuk fontosnak, figyeljünk erre! :) Kati

Fotóterápia

tükörÖnmagát az ember szubjektíven látja. Elfogult lehet pozitív vagy negatív irányba. Szigorú vagy elnéző fontos dolgokban. Igaz lehet ez külsővel és belső tulajdonságokra. Tehát nem lehet senki önmaga egyetlen terapeutája. Ezért a pszichológusok is egy másik kollégához járnak, aki objektíven képes rálátni a problémájukra. A külsőnket ritkán látjuk pontosan. A fotó segíthet rálátni a küllemünkre valamivel jobban. Gyakran mondják emberek: „Súlyfeleslegem van.” -Noha a kívül állók cáfolják, mivel az illetőnek normális az alakja, esetleg még vékony is- vagyis anorexia zavarja. Az is előfordul, hogy valaki csúnyának érzi önmagát, noha átlagos vagy annál is jobb a külsője, de a környezete a neveléskor szigorúan ezt sugallta. Talán, hogy ne legyen elbizakodott vagy inkább a belső tulajdonságait erősítse jobban. A net-és a telefon kedvelők sok selfit készítenek, ami segíthet a külsőre rálátni. Tipikus, hogy a nők önmagukkal szigorúbbak, kevesebb önbizalmuk van. A férfiak elnézőbbek, nagyvonalúbban kezelik a külsőségeiken a hibákat.  :)Kata

Önbizalomemelő

önbizalom Ismerünk olyanokat, akinek az önbecsülése a helyén van, sőt valószínű olyanokat is, akinek talán túlságosan. Ilyenkor érdemes belegondolni, hogy az is előfordulhat, talán csak törekszik az illető emelni, mert inkább alacsony az valójában. Vannak technikák, melyekkel segíthetünk, ha elégedetlenek vagyunk önmagunkkal. Próbáljuk irányítani a gondolatainkat az önostorozásról, az önmagunkkal kapcsolatos túlzott kritikáról, negatív élményekről – az eredményeinkre. Idézzük fel, honnan indultunk és hová jutottunk el. Illetve még hová szeretnénk. Mire vagyunk büszkék! Sőt veregessük is meg a vállunkat érte, elismerően – értékesebbnek fogjuk tartani magunkat. Az új kihíváshozez erőt, lendületet ad. Ha tudatosítjuk az eredményeinket, akkor jobban elfogadjuk magunkat, és az esetleges hibáinkat. „Vegyesen dob az Élet”-szokták mondani. Idézzük fel ezt a néhány szót, amikor elvárnánk, hogy csak jó dolgaink legyenek. Írjuk le, milyenek lennénk egy rossznak vélt tulajdonságunk nélkül! Előfordulhat, hogy valójában csak annak tartjuk. Mert minden viszonylagos. Lehet, hogy van olyan szituáció, amikor kifejezetten szükség van az eredményes működésünkhöz rá. A gond talán csak a helyzetekhez való igazításában, az időzítésben van, és kivel szemben alkalmazzuk. A tudatalattinkra is képesek vagyunk hatni néhány módszerrel. Például a meseterápiás technika segíthet, amikor is elképzeljük, melyik meseszereplőre hasonlítunk leginkább.

Rádöbbenhetünk, mennyire sokra vagy kevésre becsüljük önmagunkat.

:-)Kati

Pocakos pasik, fel a fejjel!

Gerard Depardieu - neki is van pici poci

Gerard Depardieu – neki is van pici poci

Bizonyára sok férfi szenved ettől a problémától, vagy egyszerűen csak zavarja, pedig egy pocak akár vonzó is lehet! Persze azért vannak határok.

Először is: a férfiasság belülről árad. Lehet az illető rövid hajú vagy hosszú, szakállas esetleg gyermekarcú, a lényeg mindig a lelkéből fakad. A vonzó kisugárzáshoz persze fontos a testalkat is, de nem minden esetben az edzett, kigyúrt test a szexi, hanem bizony a pocakos férfiak is, ha egyébként ápoltak.

Az úgynevezett „sörpocak-problémák”, átlagosan úgy 40 éves kortól jellemzőek, de egyáltalán nem is olyan szörnyű dolog ez…  Persze, ahhoz, hogy a változást egy férfi el tudja fogadni, nagyon fontos szerepe van annak, hogy a partnere is elfogadja azt. Egyedülálló pocakos uraknak pedig azt tanácsolnám, legyenek büszkék, határozottak, mert egy férfi pocakkal is lehet férfias, ha van egyénisége!

(Az egyéniség fejlesztéséről, kifejezéséről meg pl. itt olvashatsz.)

 

 

Moncsi, a cikk írója. Egy ilyen dögös cicának csak el lehet hinni, amit ír. Hm?

Moncsi, a cikk írója. Egy ilyen dögös cicának csak el lehet hinni, amit ír. Hm? (Zoli)

:-) Moncsi

A Bumburnyák, a Félszeg és a Nő

bumburnyákEz a cikk egy szokatlan gondolatot fog körüljárni. ;-)

Balatonon nyaraltunk. A strandon egy fiatal, enyhe értelmi fogyatékos férfi járkált. Kopottas rövid ujjú és rövidnadrág volt rajta, a hasán pedig legalább tíz kiló felesleg. Az árusoknak segített, terheket cipelt, ilyesmi. A feleségemmel észrevettük, amikor két csinos lány közelében a földre heveredett. Nézte őket, majd hanyatt dőlt, és úgy tett, mintha közömbösek lennének a számára.

Feleségem megjegyezte, hogy el nem tudom képzelni, milyen nyomasztó és idegesítő az ilyen figyelem egy nőnek. Tényleg nem tudom. Legalábbis úgy, mint egy nő. Viszont meg tudom érteni Bumburnyákot, úgyis, mint volt Félszeg. Mert én is szerettem volna korábban magamra sok vonzó nő figyelmét felhívni, és nem tudtam, hogyan tehetném meg. Ma is akadnak bombázók (nem feltétlen a nagymellű, szőke plázacicákra gondolok – láttam én már átlagos mellekkel is olyan nőt, hogy éveket adtam volna az életemből, hogy csak fél órát, mint Férfi beszélgethessek vele. És semmi szex!) akikre csak vágyakozva gondolhatok, mert ha találkozunk, keresztülnéznek rajtam. De ez már nem baj, egyrészt van mellettem valaki, akinek én Férfi vagyok, másrészt olvastam Max könyvét (www.pua.hu), és annyit leszűrtem magamnak belőle, hogy fel tudom kelteni jó pár, nekem tetsző nő figyelmét. (És semmi szex ;-) )

Szóval idegesítő a nőknek az ilyenfajta figyelem. Ezek jutottak erről az eszembe:

Voltam én már szakmai gyakorlaton, ahol megtetszett egy nő. (Akkor még szabad voltam.) Egy darabig úgy tűnt, viszonozza az érdeklődésem, majd váltott: non-verbálisan értésemre adta, hogy nem vagyok érdekes a számára. Piszkosul fájt. Ennek a nőnek volt annyi intelligenciája, hogy nem lépett azonnal túl rajtam. Viszonozta a pillantásaimat (legalábbis egy részét), figyelmet tanúsított irántam, bár már lehetett érezni, hogy nem úgy. És szépen, anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna hozzám, talpra állított, mint férfit. Éreztette velem, hogy értékes embernek tart, csak valami miatt (amit valószínű ő sem tudna megfogalmazni (vagy ki tudja)) nem jövök be neki.

Egy másik élményem is ide kívánkozik: ez még régebben történt, egy fürdőben. Akkor is megtetszett egy lány. Odamentem a medence széléhez, ahol ült, és elkezdtem vele ismerkedni. Persze ez is kudarc volt. De itt is, mint fent: a lány nem éreztette velem, hogy terhére vagyok, még beszélgetett velem, és mikor eljöttem tőle, ugyanaz volt bennem, mint az előbbi történetben: értékes ember vagyok, „csak” nem kölcsönös az érdeklődés.

Na, most ezekből az élményekből gyúrtam össze azt, amit leírok. Vigyázat! Kellő lelki intelligencia kell hozzá, nagyadag önzetlenség és bátorság, valamint a biztonság kedvéért egy elérhető védelmező (feketeöves karatés hölgyek kivételek).

Én, ha nő lennék, ezt a Bumburnyákot megszólítanám. Beszélgetni kezdenék vele, ám elsősorban nonverbálisan tudtára hozva, hogy, mint férfi, túlságosan ne közeledjen. Mint ember, azonban igen. És ez az összes, szemlesütős, félrenézős szingli sráccal megtehető! Akár férfival is (szerintem). Miért jó ez? A nőnek esetleg azért, mert élvezheti a célpont ki nem mondott vonzalmát. Ha ez jelent neki valamit. De ez nem róla szól. Ez a fiúkról, férfiakról szól. Akiknek vannak szexuális indításaik, és társ iránti vágyuk, de ilyen-olyan okból nem működik náluk a dolog. Nekik jó lenne, ha megtapasztalhatnák, hogy képes feléjük egy olyan nő is emberi érdeklődést mutatni, aki a vágyaikban a nagy Ő – ként jelenik meg. Élvezhetik a bizalmát, a jóindulatát, a kedvességét. Javulhat az önértékelésük, elcsitulhat a belső kín – legalább egy kicsit.

Amit viszont tudni kell: nem szabad az illető érzéseivel játszani! Le kell tisztázni, és úgymond „tisztán” is kell tartani, hogy ez csak barátság, nem több! Ezenkívül, ha a férfi (fiú) túlságosan tapad, le kell tudni választani. Ilyenkor meg kell vele értetni, hogy a nő nem mindig elérhető, nem tudja, nem akarja minden figyelmét ráfordítani. Ilyenkor (is) jól jöhet egy férfi védelmező, persze aki tudja is, és akarja is a nőt megvédeni. És megérti ezt az egész „férfisegítő” akciót. Persze a védelmező kell arra az esetre is, ha a célpont férfi nem akar érteni sem a jelekből, sem a szavakból. Túl sokat képzel a szituációba, és ebből nem akar kijózanodni. Hiszem, hogy a legtöbb férfi (fiú) nem ilyen!

Tudom, ez az egész legalábbis szokatlan gondolat. De talán a nemi erőszakok száma is csökkenne, ha sok férfi megtapasztalhatná, hogy számíthat a nőkre, örülnek nekik, és elfogadják őket, bár talán nem pont úgy, ahogy első pillanatban vágynak rá. De később megtalálhatja azt a nőt, akinek viszont már ő lesz a Férfi. Magasabb önbizalommal ez hamarabb és jobban megy.

ui.: Aludtam a cikkre egyet, és még egy sztori beugrott, ami szerintem bizonyítja, hogy a dolog mehet, működhet. Már külföldön dolgoztam, amikor a munkahelyemre bejárt egy ápolónő, dolga volt ott. Brigittének hívták, fiatal, kb 26-28 éves, magas, szőke, hosszú hajú, csinos arcú, kellemesen domborodó elől-hátul. A hangja kicsit (bocs) hülye picsás, magas, de ez nekem még tetszett is, olyan nőcisnek éreztem. Én kezdtem a flörtöt, energiaitallal kínáltam, kedveskedtem neki ezzel-azzal, bókoltam, stb. Vette a lapot, mondta, milyen kedves vagyok, elkényeztetem, beszélgettünk az életéről. Aztán ő húzta be a féket, hiszen mindketten tudtuk, a másiknak van valakije (én már házas voltam, sőt gyerekem is volt), meg ki tudja? Talán nem is igazán jöttem be neki. Persze, fájt, de tudomásul kellett (és kell is) vennem, hogy ez a játék ilyen. Vonzás és taszítás, közeledés és távolodás. És előbb – utóbb valakinek jeleznie kell, hogy ennyi. Vége. És ezt azelőtt kell megtenni, mielőtt bárki is túlságosan belebonyolódna, érzelmei, reményei, vágyai meglódulnának. A fájdalom elmúlik, de egy – azt hiszem – kellemes, és így még ártatlan emlék megmarad.

Egyébként, ha észrevenném, hogy egy önbizalomhiányban szenvedő, talán csúnyácska lány érdeklődik utánam, meglehet, én is élnék a fent leírt módszerrel. (Igazából egyszer meg is tettem, de éretlenül. Egy váratlan szituban kiderült, hogy az egész csak az egómról szólt. Szegény lány előtt, és előttem is, lelepleződött, hogy nem becsültem őt igazán, magamban a csúnyasága miatt lenéztem. Volt annyi önérzete, hogy „ejtett”. Hát ezt az egészet gyakorolva tanulja az ember. ;-)

 

Zoli