Ez a cikk egy szokatlan gondolatot fog körüljárni. ;-)
Balatonon nyaraltunk. A strandon egy fiatal, enyhe értelmi fogyatékos férfi járkált. Kopottas rövid ujjú és rövidnadrág volt rajta, a hasán pedig legalább tíz kiló felesleg. Az árusoknak segített, terheket cipelt, ilyesmi. A feleségemmel észrevettük, amikor két csinos lány közelében a földre heveredett. Nézte őket, majd hanyatt dőlt, és úgy tett, mintha közömbösek lennének a számára.
Feleségem megjegyezte, hogy el nem tudom képzelni, milyen nyomasztó és idegesítő az ilyen figyelem egy nőnek. Tényleg nem tudom. Legalábbis úgy, mint egy nő. Viszont meg tudom érteni Bumburnyákot, úgyis, mint volt Félszeg. Mert én is szerettem volna korábban magamra sok vonzó nő figyelmét felhívni, és nem tudtam, hogyan tehetném meg. Ma is akadnak bombázók (nem feltétlen a nagymellű, szőke plázacicákra gondolok – láttam én már átlagos mellekkel is olyan nőt, hogy éveket adtam volna az életemből, hogy csak fél órát, mint Férfi beszélgethessek vele. És semmi szex!) akikre csak vágyakozva gondolhatok, mert ha találkozunk, keresztülnéznek rajtam. De ez már nem baj, egyrészt van mellettem valaki, akinek én Férfi vagyok, másrészt olvastam Max könyvét (www.pua.hu), és annyit leszűrtem magamnak belőle, hogy fel tudom kelteni jó pár, nekem tetsző nő figyelmét. (És semmi szex ;-) )
Szóval idegesítő a nőknek az ilyenfajta figyelem. Ezek jutottak erről az eszembe:
Voltam én már szakmai gyakorlaton, ahol megtetszett egy nő. (Akkor még szabad voltam.) Egy darabig úgy tűnt, viszonozza az érdeklődésem, majd váltott: non-verbálisan értésemre adta, hogy nem vagyok érdekes a számára. Piszkosul fájt. Ennek a nőnek volt annyi intelligenciája, hogy nem lépett azonnal túl rajtam. Viszonozta a pillantásaimat (legalábbis egy részét), figyelmet tanúsított irántam, bár már lehetett érezni, hogy nem úgy. És szépen, anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna hozzám, talpra állított, mint férfit. Éreztette velem, hogy értékes embernek tart, csak valami miatt (amit valószínű ő sem tudna megfogalmazni (vagy ki tudja)) nem jövök be neki.
Egy másik élményem is ide kívánkozik: ez még régebben történt, egy fürdőben. Akkor is megtetszett egy lány. Odamentem a medence széléhez, ahol ült, és elkezdtem vele ismerkedni. Persze ez is kudarc volt. De itt is, mint fent: a lány nem éreztette velem, hogy terhére vagyok, még beszélgetett velem, és mikor eljöttem tőle, ugyanaz volt bennem, mint az előbbi történetben: értékes ember vagyok, „csak” nem kölcsönös az érdeklődés.
Na, most ezekből az élményekből gyúrtam össze azt, amit leírok. Vigyázat! Kellő lelki intelligencia kell hozzá, nagyadag önzetlenség és bátorság, valamint a biztonság kedvéért egy elérhető védelmező (feketeöves karatés hölgyek kivételek).
Én, ha nő lennék, ezt a Bumburnyákot megszólítanám. Beszélgetni kezdenék vele, ám elsősorban nonverbálisan tudtára hozva, hogy, mint férfi, túlságosan ne közeledjen. Mint ember, azonban igen. És ez az összes, szemlesütős, félrenézős szingli sráccal megtehető! Akár férfival is (szerintem). Miért jó ez? A nőnek esetleg azért, mert élvezheti a célpont ki nem mondott vonzalmát. Ha ez jelent neki valamit. De ez nem róla szól. Ez a fiúkról, férfiakról szól. Akiknek vannak szexuális indításaik, és társ iránti vágyuk, de ilyen-olyan okból nem működik náluk a dolog. Nekik jó lenne, ha megtapasztalhatnák, hogy képes feléjük egy olyan nő is emberi érdeklődést mutatni, aki a vágyaikban a nagy Ő – ként jelenik meg. Élvezhetik a bizalmát, a jóindulatát, a kedvességét. Javulhat az önértékelésük, elcsitulhat a belső kín – legalább egy kicsit.
Amit viszont tudni kell: nem szabad az illető érzéseivel játszani! Le kell tisztázni, és úgymond „tisztán” is kell tartani, hogy ez csak barátság, nem több! Ezenkívül, ha a férfi (fiú) túlságosan tapad, le kell tudni választani. Ilyenkor meg kell vele értetni, hogy a nő nem mindig elérhető, nem tudja, nem akarja minden figyelmét ráfordítani. Ilyenkor (is) jól jöhet egy férfi védelmező, persze aki tudja is, és akarja is a nőt megvédeni. És megérti ezt az egész „férfisegítő” akciót. Persze a védelmező kell arra az esetre is, ha a célpont férfi nem akar érteni sem a jelekből, sem a szavakból. Túl sokat képzel a szituációba, és ebből nem akar kijózanodni. Hiszem, hogy a legtöbb férfi (fiú) nem ilyen!
Tudom, ez az egész legalábbis szokatlan gondolat. De talán a nemi erőszakok száma is csökkenne, ha sok férfi megtapasztalhatná, hogy számíthat a nőkre, örülnek nekik, és elfogadják őket, bár talán nem pont úgy, ahogy első pillanatban vágynak rá. De később megtalálhatja azt a nőt, akinek viszont már ő lesz a Férfi. Magasabb önbizalommal ez hamarabb és jobban megy.
ui.: Aludtam a cikkre egyet, és még egy sztori beugrott, ami szerintem bizonyítja, hogy a dolog mehet, működhet. Már külföldön dolgoztam, amikor a munkahelyemre bejárt egy ápolónő, dolga volt ott. Brigittének hívták, fiatal, kb 26-28 éves, magas, szőke, hosszú hajú, csinos arcú, kellemesen domborodó elől-hátul. A hangja kicsit (bocs) hülye picsás, magas, de ez nekem még tetszett is, olyan nőcisnek éreztem. Én kezdtem a flörtöt, energiaitallal kínáltam, kedveskedtem neki ezzel-azzal, bókoltam, stb. Vette a lapot, mondta, milyen kedves vagyok, elkényeztetem, beszélgettünk az életéről. Aztán ő húzta be a féket, hiszen mindketten tudtuk, a másiknak van valakije (én már házas voltam, sőt gyerekem is volt), meg ki tudja? Talán nem is igazán jöttem be neki. Persze, fájt, de tudomásul kellett (és kell is) vennem, hogy ez a játék ilyen. Vonzás és taszítás, közeledés és távolodás. És előbb – utóbb valakinek jeleznie kell, hogy ennyi. Vége. És ezt azelőtt kell megtenni, mielőtt bárki is túlságosan belebonyolódna, érzelmei, reményei, vágyai meglódulnának. A fájdalom elmúlik, de egy – azt hiszem – kellemes, és így még ártatlan emlék megmarad.
Egyébként, ha észrevenném, hogy egy önbizalomhiányban szenvedő, talán csúnyácska lány érdeklődik utánam, meglehet, én is élnék a fent leírt módszerrel. (Igazából egyszer meg is tettem, de éretlenül. Egy váratlan szituban kiderült, hogy az egész csak az egómról szólt. Szegény lány előtt, és előttem is, lelepleződött, hogy nem becsültem őt igazán, magamban a csúnyasága miatt lenéztem. Volt annyi önérzete, hogy „ejtett”. Hát ezt az egészet gyakorolva tanulja az ember. ;-)
Zoli
A maik kor emberének életben maradási képessége attól függ nagymértékben, hogy a bizonytalanságot tűrni mennyire képes. Munkában párkapcsolatban, gyógyászatban számtalan olyan helyzet van, amikor a helyzetünk bizonytalan. Kivárni kell. A dolgok kimenetele kétséges. Az ezzel járó stresszt tűrni kell. Aki sürgeti a másikat, a többieket, az hátrányba kerül, elutasítják, kivált egy ellenszenvet. A pozíciója egyre rosszabb lesz. Már a közlekedésben, vezetés közben is meg kell szokni, hogy sok a bizonytalan helyzet. Vagyis a helyszínek megközelítése, ami alap egy munka, egy partneri kapcsolat elindulásához, az sem teljesen bizonyos. Vagyis bármi közbe jöhet. Az idegrendszere igencsak leterhelt az embereknek. Sok az elvárás a magánéletben és a munkák terén is. Az egyensúlyban levő embernek vannak kapcsolatai, munkája, tehát képes biztosítani az életben maradást önmaga számára. Ma már alap kezd lenni egy legalább középiskolai végzettség, de inkább ha lehet, diploma, nyelvvizsga. Amíg valaki produkálja mindezt, addigra huszonéves, tehát közben párhuzamosan mindezzel egy párkapcsolat kiépítésén is dolgozik. Tudjuk,eléggé túlterhelt a korunk embere. A bizonytalanság érzete fokozza mindezt. Gyakran kockáztatni kell. Sokszor érvényesül 2 egyformán fontos dolog. Az egyiket háttérbe kell sorolni. Ez frusztráló és egyben stresszes. Erős idegeket igényel. Sporttal, relaxálással erősítenünk kell, hogy tűrjük az ilyen terheléseket. Ezt ne felejtsük el! Külsőleg pedig még a testtartásunk is jelzi mennyire vagyunk bizonytalanok vagy magabiztosak. Figyeljük csak meg! Egy csipet bizonytalanság persze még szimpatikus is lehet. Hiszen a túlságosan magabiztos, amolyan pöffeszkedő, elég visszatetsző, ellenszenves. Sosem lehet az ember totálisan biztos mindenben. :) Kati
