Ismerünk olyanokat, akinek az önbecsülése a helyén van, sőt valószínű olyanokat is, akinek talán túlságosan. Ilyenkor érdemes belegondolni, hogy az is előfordulhat, talán csak törekszik az illető emelni, mert inkább alacsony az valójában. Vannak technikák, melyekkel segíthetünk, ha elégedetlenek vagyunk önmagunkkal. Próbáljuk irányítani a gondolatainkat az önostorozásról, az önmagunkkal kapcsolatos túlzott kritikáról, negatív élményekről – az eredményeinkre. Idézzük fel, honnan indultunk és hová jutottunk el. Illetve még hová szeretnénk. Mire vagyunk büszkék! Sőt veregessük is meg a vállunkat érte, elismerően – értékesebbnek fogjuk tartani magunkat. Az új kihíváshozez erőt, lendületet ad. Ha tudatosítjuk az eredményeinket, akkor jobban elfogadjuk magunkat, és az esetleges hibáinkat. „Vegyesen dob az Élet”-szokták mondani. Idézzük fel ezt a néhány szót, amikor elvárnánk, hogy csak jó dolgaink legyenek. Írjuk le, milyenek lennénk egy rossznak vélt tulajdonságunk nélkül! Előfordulhat, hogy valójában csak annak tartjuk. Mert minden viszonylagos. Lehet, hogy van olyan szituáció, amikor kifejezetten szükség van az eredményes működésünkhöz rá. A gond talán csak a helyzetekhez való igazításában, az időzítésben van, és kivel szemben alkalmazzuk. A tudatalattinkra is képesek vagyunk hatni néhány módszerrel. Például a meseterápiás technika segíthet, amikor is elképzeljük, melyik meseszereplőre hasonlítunk leginkább.
Rádöbbenhetünk, mennyire sokra vagy kevésre becsüljük önmagunkat.
:-)Kati
Ugyanez megtehető valós eseményekkel és szereplőkkel is, pl. a Bibliából: Dávid király, amikor őrültnek tettei magát, hogy életben maradjon, vagy amikor nagylelkű Saullal, az ellenségével; Jónás a cet gyomrában; Gedeon kiteszi a báránybőrt, és csodát vár; Mózes és Áron elindítja az Exodust; Jézus feltámaszt egy kislányt, vagy később – odatartja a kezét Atyjával történő többszöri megbeszélés után, hogy ácsszegeket verjenek bele. De miközben fuldoklik, él benne a remény: nagyjából ki tudja számítani, meddig tart mindez – pont míg meg nem hal. Annak azért vannak megelőző tünetei. És miután ő három embert feltámasztott, (az egyik már négynapos bomló tetem volt, és három szóval kihívta a sírból), akkor azért volt esélye, hogy az Atyja ezt vele is megteszi… Rádöbbenhetünk, hogy valójában mennyire becsülni valók vagyunk, akkor is, ha ez rajtunk kívül a kutyát se érdekli. De ez már legyen az ő gondjuk, nem mások ítéletétől függ az értékünk: Isten egyszerűen nem teremt selejtet. (Ki akar egy örökkévalóságig égni?) Csak még nem ismerjük a szándékát – hogy miként növeli a csúfnak tartott hernyót gyönyörű pillangóvá.
De a mi tudatlanságunk csak minket korlátoz, Isten cselekvését nem. És Ő tudja jobban.
Amúgy a témában pl. Paul Hauck könyveit tudnám még ajánlani. Sokat írt az egészséges önérvényesítésről.