Címke: önbecsülés

Az önbecsülés

Hazassag után egyedülLéteznek úgymond “macsó” szemléletű családok, ahol a férfi az igazi érték, a nő kevésbé az. Ez mélyen be tud ivódni a tudatba. Olyannyira férfipártiak, hogy konfliktus esetén tulajdon lányuk mellett sem állnak ki, hanem a vő pártjára kelnek a szülők. Még akkor is, ha a lányuknak van igaza. Említhetem példaként még a rokonságomban az apát, aki sosem dicsérte a nejét és a lányát, inkább csak önmagát és a bátyját. Magamról pedig tudom, hogy tizennyolc évesen házasodva és viszonylag korán özvegyülve, gyakran elgondolkodtam azon, mennyire tud egyedül egy nő a gyász után lábra állni, életben, talpon maradni? El meri -e hinni, hogy egyedül is életképes? Miért is tartotta Indiában olyan sokáig  magát az a szokás, hogy, ha a férj elment, akkor az asszonyt is vele temették. Hogyan lehet szert tenni az önbecsülésben olyan erőre, hogy elhiggye a nő: ő egyedül is képes élni. Mikor úgy nevelkedett és töltött el évtizedeket, hogy rá volt utalva a párjára. Az én drága, közeli hozzátartozómtól tizenhárom évvel volt a férje idősebb.  Valósággal pánikolt a mama, amikor komolyabban betegeskedni kezdett a papa. Olyannyira, hogy szinte önmagát betegítette, hadd mehessen el hamarabb, és ne kelljen egyedül élnie soha. Nem is következett be amitől annyira félt. Hiszen ő ment el hamarabb. Bizony egy özvegy nő gyakran a társadalom perifériájára szorul. Valahogyan menekülne az alacsonyabb létformától. Korábbi családjához nem térhet vissza. Újra házasodni nem bír. Párja nélkül az élet értelmetlenné válik, ő pedig kiszolgáltatottá. A beivódott erkölcsi szokások lassan módosulnak. A kevésbé önálló lányok, akik a szülői házból kerülnek házasságba, ha valamiért egyedül maradnak, igencsak meg kell erősíteniük az önbecsülésüket ahhoz, hogy elhiggyék: képesek saját lábukon is megállni. :) Kata

Önbizalom

sárga top1Verőfényes szombat tavaszi délelőtt, amikor azért az embernek már tud nagyon melege lenni. Letekert ablakkal, ragyogó sárga váll nélküli topban, 2, igen jó küllemű huszonéves lány mellett kanyarodtam, lassan. A felsőm színe a friss tavaszi hajtásokat idézte. A sárgából a zöldbe való átmenetet. Egy elismerő mondatot hallottam. Ők mondták rólam egymásnak.: “Igen jó a madam.”  Ezen persze mosolyogtam. A jelző tartalma ez volt. Szlenget használtak. Délután próbáltam felidézni a kifejezést, mert az elismerésük felvidította a napomat. Az egész a temető bejáratánál történt, amikor is a párom és a szüleim sírja felé haladtam. Épp azt fontolgattam, hogy már gyógyulhatnék a gyászból gyorsabban és ritkábban kellene kijárjak. A kontraszt nagy volt az elmúlás és a majd harmad annyi idős lányok elismerő szavai között. Természetesen jól esett. Semmi gúny nem volt benne. Sőt dicséret. Mintha csak példává válnék az utánam következőknek. Az önbizalomra gondoltam. El tudom e hinni az elismerő szavakat? A mondatokat felfogom természetesen. Mennyi kifejezésünk van a jóra! A nagggyon jóra. :) Korrekt, konkrét, kul, penge, szuper, brutál, kemény, hasít, nem gyenge, gyönyörű, pazar, király, sirály, erős, nagyon odatesz, rajta van a szeren, raj ….Hányszor halljuk. Konstatáljuk. Nyugtázzuk.:  “Á biztos csak túlzásokba  estek” -és hajtunk tovább. Néha álljunk meg! Próbáljuk meg elhinni!: ” Lehet, hogy valami tényleg igen jó is van bennem”. Ettől még nem lesz elbizakodott az ember. Csak legfeljebb a belső, önmagunkkal szembeni kemény szigor oldódik némiképpen. Amit a minket felnevelők következetesen kiépítettek. :) Kati

“Úgy néztem magamra mindig…

tekintet-napsugar“…ahogy csodára nézni illik. Csodára az ember fiára…” Mennyire sokat is mond ez az idézet. Önmagunkat csodának látni, emelni, mikor lenyomni próbál rendre a napi kihívások tömkelege. Ébredve sorra vesszük a feladatokat, teljesítendőket. A napot, hetet, hónapot, évet kezdve. Ugyanígy teszünk amikor reggel feleszmélünk. Egészen keveseknek indul úgy a napja, hogy jólesően nyugtázza önmaga erősségeit. Idézzük csak fel az ébredésünk első másodperceit! Mi a helyzet? Hol vagyok? Ugornom  kell?  Vagy még alhatok? Szendereghetek?  Itt van az a pont, amikor a legtöbbünk elkezd problémák után kutakodni a fejében. A tegnap félbehagyottakat készül folytatni. Mi is volt tegnap, mikor elaludva eszméletem vesztettem? Mi dolgom is van még a helyzeteimmel? Milyen teendőim vannak? Kikkel leszek kontaktusban? Állítólag ezekben a percekben kellene önmagunkban nyomatékosítani, hogy  csodálatosak vagyunk. Nem az erősítendő tulajdonságainkat sorra venni, ahogyan szoktuk a legtöbben, hanem konstatálni, nyugtázni, nyomatékosítani, azt ami bennünk megvan. Elhinni azokat a pontokat, ahol zsenialitásaink vannak. Nagyképűen hangzik, de igenis mindannyiunknak vannak!  :) Kata
Szécsi Margit: Úgy néztem

Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.

Motorlánc

macs,oroszlánA vegyész társam hagyott egy műhelyt maga után. Volt benne 2 fogaskerék amin motorlánc volt. Ám a lánc néhány nap alatt a párás helyen megkeményedett. Már fél éve küszködtem egyedül ezzel a problémával. Minden ismerősömnek elmeséltem. Számtalan módon próbálkoztam megoldani a helyzetet. /Fék olajjal, gáz olajjal, fáradt olajjal, sűrű zsírozással. Mígnem egy patikus, aki több végzettséggel is rendelkezett, a megoldást elmondta: ” Ide bizony grafitos zsír kellene.” Elgondolkodtam a történeten. Mennyit sopánkodtam régen: “Hogy is tudnék én egyedül lenni?  Hiszen egy nő kevesebb izmot kapott a teremtőtől a testébe. Akkor bölcsen azt mondta a társam: “Megoldasz te mindent. “Lám amivel ő 32 évig bajlódott- a keményedő lánccal- sikerült addig keresnem az emberek közt, míg valaki a megoldásra rávezetett. Adjon hát erőt, önbizalmat a hozzám hasonló szorongó, egyedül levőknek. Apránként csak megoldunk mindent.:)napban a feltárt karú

Mackó

töprengő mackóMegunt mackó vagy érdekes izgalmas ember vagyok? Látja a külvilág, hogyan vélekedek önmagamról. Sugározza a tartásom, a nézésem, a járás módom, a beszéd stílusom, a ritmusom. Fejben dől el, hogyan vélekedek önmagamról. Ez függ a környezetem véleményétől is. Hiszen mások szemében tükröt láthatok. Látszik kívülről, hogy a fejünkben milyen ítéletet mondtunk ki önmagunk felett. Szükség van e még ránk, vagy például bele fogunk egy betegség karrierbe. Elkezdjük e leépíteni önmagunkat, lelki szellemi fejlődés gyarapodás helyett? Eszembe jut egy mondat a  Schindler listája  című filmből, ahol is az ember ismételgette: “Kérem nekem munkám van.” Vagyis hasznos vagyok. Rám szükség van. Ha úgy vélem hasznos vagyok. Rám szükség van. Akkor akarok lenni. Kellek még! Ellenkező esetben alkothatok halálos ítéletet. A lehangolt kedélyünket oldani, kell, mert végzetes lehet. Mozgással, sporttal az agyunknak endorfin juthat. Így a letörtség, kedvetlenség, rossz gondolatsor, helytelen következtetések módosíthatók  fejben. Tartsuk fontosnak, figyeljünk erre! :) Kati

Fotóterápia

tükörÖnmagát az ember szubjektíven látja. Elfogult lehet pozitív vagy negatív irányba. Szigorú vagy elnéző fontos dolgokban. Igaz lehet ez külsővel és belső tulajdonságokra. Tehát nem lehet senki önmaga egyetlen terapeutája. Ezért a pszichológusok is egy másik kollégához járnak, aki objektíven képes rálátni a problémájukra. A külsőnket ritkán látjuk pontosan. A fotó segíthet rálátni a küllemünkre valamivel jobban. Gyakran mondják emberek: “Súlyfeleslegem van.” -Noha a kívül állók cáfolják, mivel az illetőnek normális az alakja, esetleg még vékony is- vagyis anorexia zavarja. Az is előfordul, hogy valaki csúnyának érzi önmagát, noha átlagos vagy annál is jobb a külsője, de a környezete a neveléskor szigorúan ezt sugallta. Talán, hogy ne legyen elbizakodott vagy inkább a belső tulajdonságait erősítse jobban. A net-és a telefon kedvelők sok selfit készítenek, ami segíthet a külsőre rálátni. Tipikus, hogy a nők önmagukkal szigorúbbak, kevesebb önbizalmuk van. A férfiak elnézőbbek, nagyvonalúbban kezelik a külsőségeiken a hibákat.  :)Kata

Amikor ölni tudna a nők tekintete

irigység“Számolj az irigységgel mindig!” – mondta Anyám is mindig. A nők féltik a párjaikat. Ha te jól nézel ki, a tekintetükkel ölni tudnának. Még akkor is, ha tudják, mennyi terhed, gondod van. Sajnos ismerjük azt a mindent átható, megsemmisítő nézést, ahogyan egyik nő tud nézni a másikra. Amikor kiül az arcra, bármire képes, hogy ártson a másiknak. A haragjuktól ments meg, Uram minket! Mit tudunk tenni, azért, hogy tompítsunk a helyzeten? Esetleg tudassuk az illetővel a nehézségeinket, terheinket, azt, hogy nekünk is nehéz megküzdeni a gyengeségeinkkel! Az irigynek az önbizalma kevés legtöbb esetben. Elismerhetjük azokat a dolgokat, amikkel ő van jobb pozícióban. Így terelhetjük az ellenséges hozzánk állástól a békésebb felé. Hiszen nem menekülhetünk ki minden helyzetből, ahol az illető jelen van. Rokonaink, szomszédaink, kollegáink közt pedig bizony könnyen találhatunk irigyeket. Még a gyerek-szülő viszonylatban sem ritka ez az érzés. Végigkisérhet hosszú éveket. Elég hozzá egy apró momentum is. Például a hajszín, alak, mell-méret, szellemi erő, jövedelem, anyagi helyzet, talpraesettség, alkalmazkodó képesség, munkabírás vagy bármi olyan dolog, amit a másik birtokolni szeretne, és nekünk van. Egy életen át is fennállhat, tehát valamilyen megoldás szükséges, hogy elviselhető légkör jöjjön létre köztünk. Még az érzéssel való szembesítés sem oldja meg a helyzetet minden esetben. Mindig is problémát jelentett az embereknek, nehezítette az életüket – tehát valami módon oldani kell.

:-)  Kati

Önbizalomemelő

önbizalom Ismerünk olyanokat, akinek az önbecsülése a helyén van, sőt valószínű olyanokat is, akinek talán túlságosan. Ilyenkor érdemes belegondolni, hogy az is előfordulhat, talán csak törekszik az illető emelni, mert inkább alacsony az valójában. Vannak technikák, melyekkel segíthetünk, ha elégedetlenek vagyunk önmagunkkal. Próbáljuk irányítani a gondolatainkat az önostorozásról, az önmagunkkal kapcsolatos túlzott kritikáról, negatív élményekről – az eredményeinkre. Idézzük fel, honnan indultunk és hová jutottunk el. Illetve még hová szeretnénk. Mire vagyunk büszkék! Sőt veregessük is meg a vállunkat érte, elismerően – értékesebbnek fogjuk tartani magunkat. Az új kihíváshozez erőt, lendületet ad. Ha tudatosítjuk az eredményeinket, akkor jobban elfogadjuk magunkat, és az esetleges hibáinkat. “Vegyesen dob az Élet”-szokták mondani. Idézzük fel ezt a néhány szót, amikor elvárnánk, hogy csak jó dolgaink legyenek. Írjuk le, milyenek lennénk egy rossznak vélt tulajdonságunk nélkül! Előfordulhat, hogy valójában csak annak tartjuk. Mert minden viszonylagos. Lehet, hogy van olyan szituáció, amikor kifejezetten szükség van az eredményes működésünkhöz rá. A gond talán csak a helyzetekhez való igazításában, az időzítésben van, és kivel szemben alkalmazzuk. A tudatalattinkra is képesek vagyunk hatni néhány módszerrel. Például a meseterápiás technika segíthet, amikor is elképzeljük, melyik meseszereplőre hasonlítunk leginkább.

Rádöbbenhetünk, mennyire sokra vagy kevésre becsüljük önmagunkat.

:-)Kati