Tanár:” Komolyan mondom, ezt nem is tudom, miért csinálom. ” Siheder leányzó: ” Mert szeretsz minket.” Csend. ” Mondjuk ez igaz”- Felelte a tanár. Aztán folytatták a leckéiket. Olyan, mint egy vallomás. Elgondolkodtatta mindkét generációt. Sőt azokat is, akikkel otthon megosztották. Hát még léteznek ilyen őszintébb percek. Amikért érdemes csinálni mindezt. Lehet, hogy a tananyagot közvetítő, ofők bérezése intenzívebb. A rangjuk is kimondatlan fentebb. Ám a nevelők a fáradtabb délutáni gyerekanyaggal olyan életre szóló pillanatokat visznek el, amire egy életen át emlékeznek. Idézőjelben a katedrán állva ilyen pillanatokat élhet át az ember, az utánunk jövőkkel. Kicsit mintha meghosszabbíthatnánk az életünket. Hiszen, ha már nem leszek, a tanítványaim, unokáim ilyen mondatokra emlékeznek. Talán, lehet, hogy élni mégis érdemes. :) Kati