Látok olyanokat akik nyugdíj előtt állnak pár hónappal és érzik, már milyen lesz az élet mintegy „mellékvágányra pakoltan”. Amikor a többség sietősen rohan a munkába, ahogyan ő is tette évtizedekig. Lelki erő kell feldolgozni, hogy az évek száma bizony annyi lett. Még ha némely téren illik is az ember az aktívak közé. Akár küllemben vagy szakértelemben. Elment az idő. Itt ott jelzi is a szervezet. Mondhatjuk, hogy a várható sok szabad idő kitölthető tartalmasan. A tény akkor is az, hogy már a fiatalabbaké a pálya. Mindennek tudata a tekinteten, a testtartáson, a járáson nyomot hagy. Még találhat munkát, ahová igyekezhet, aktív lehet, átélheti, hogy szükség van rá. Akkor is az a tény, hogy az idő elment. Nagy belső erő kell ennek a ténynek a fejben jó helyre tételéhez. Számot vetni és feldolgozni a saját életet. Mi fért bele? Milyen tartalmakkal sikerült megtölteni az évtizedeket? Milyenek az eredmények? Mire vitte? Mit szerzett? Mennyit örülhetett? Mennyi szabadsága lehetett? Kit szeretett? Ki szerette?  Számadás. Mérleg. :) Kati