Szőlőtördelés

A szőlővel a teendőm a tavasz elején a metszés. Azt szoktam gondolni, hogy talán nem elég jól végzem. Aztán mégiscsak van elég termés. Tavasz végén a tördelés a teendőm. Ilyenkor nehezemre esik kivárni, hogy a szemek már elég nagyok legyenek. Mert, ha még nem elég nagyok, akkor a tördeléssel leverem. Vannak olyan helyek ahol a szőlő levelét meg is eszik. Ebbe töltik a tölteléket. Ahogyan a töltött káposzta készítésnél a káposzta leveleket, úgy használják fel. Miközben tördelem reggelente a szárakat, figyelem milyen gyorsan növekedik, hajt, egyik napról a másikra. Erősödik. Kifejezetten erős kacsokkal kapaszkodik. Az illata is jellegzetes. Pont így foglalkozott vele apám is. Gondozta. Emlékezem. Régebben gyakran meghatódtam. Tovább megyek. Rám is emlékeznek majd? Én figyeltem apámat gyakran. Hogyan mozog. Lépeget mellettem a 2 éves. Játszik. A másik szerepkörbe sorolódtam. Most engem figyel a fiatalabb. Most én hagyok magam után emléknyomokat. A sors különös játéka, hogy a szomszéd szerint mennyire hasonlít ennek a kicsinek az arca, apáméra. Elgondolkodtam. Nem is csak az arca. A temperamentuma, a ritmusa is. Hálás vagyok amiért ilyen szép dolgokat láthattam, tapasztalhattam. Üzenetek. Amiket az ért, aki érzékenyen hallgatja. :) Kata

Vélemény, hozzászólás?