„A papa megmondta a dolgokról mit helyes, hogy gondoljak. Ha nem azt gondoltam, akkor eltitkoltam”-panaszolja a főszereplő az Ibsen: Nóra című darabban.”Éltem apám babaházában, majd a férjemhez átadtak és ott is ezt folytattam.”Aztán felelősséget kell vállalni egyszer csak. Egyedül is önállóan. Rendszeresen műsorra tűzik a színházak, ezt a művet, mert hálás darab. A tetőfokon kifejtik: Nem csak az a dolga a világban, a nőnek, hogy feleség legyen és anya, hanem hogy emberré váljon. Itt nő az aki a felelősségvállalásról, jelenít meg főszereplőként helyzetet. Egy fiú, férfi önállósodása, felelősségvállalása sem könnyebb. Ugyanúgy bukdácsolnak ilyen szempontból a világban, mint a hölgyek. Jó lenne maradni ameddig csak lehet gyereknek, de előbb utóbb elkövetkezik az idő, amikor felelősen kell döntenünk egyedül, önállóan mindenben. Persze össze kapaszkodva valakivel azért valamivel könnyebb. De mindenképp jót tesz az egyénnek, ha tölt egyedül is időket. Házasságokat láthatunk ahol eltolódva feleségen nyugszik a döntésekért a felősség. Van ahol a férjen. A kapcsolat dinamikája szerint aki a dominánsabb és kiteszi önmagát a kihívásoknak. Felvállalja a felelősséget, aki belemenősebb, aki a helyzetekben általában a felelősséget magára vállalja. Úgymond, aki „elviszi a balhékat”, ha a dolgok rosszul alakulnak. Illetve, akié az érdem, ha a döntések nyomán a dolgok jobbra fordulnak.:) Kata
Címke: felelősségvállalás
Férfiak Klubja írás a Férfi-létről, Életérzésről.
Nehéz világot élünk. A gyermek nem akar felnőni, és a szülő is úgy vezekel saját mulasztásai miatt, hogy nem engedi csemetéit önállósodni. Önámítás a túlzó segítség…Ha saját családot akarsz alapítani, akkor előbb felnőtté kell válnod! Előbb és nem közben!
Nehéz világot élünk. Ha ma felnőtté, Férfivá akarsz válni, erősebben kell akarnod, mint a szüleid, jobban kell akarnod, mint a barátaid. Még gyermekként kell ezt erősebben akarnod. Innen szép nyerni…
Tudnod kell, hogy nem elég egyszer megszületni. Legalább kétszer kell. A felnőtté válás olyan, mintha még egyszer, ámde ezúttal valóban megszületnél. Te magad. Az első születésben bábák, orvosok, nagyszülők, apák és anyák segítenek. Gyermekkorodat jól, rosszul végigkísérik… Te is, Ők is azt várják, hogy mikor jön el a Te időd. Tudni fogod, hogy eljött, mert bele kell születned. Egyedül. Félni fogsz, mint az első megszületésedkor… Meg mered ragadni a lehetőséged, amikor eljön a Te időd? A második születésben nem segít senki. Ebben nem lehet segíteni, illetve úgy lehet segíteni, ha békén hagynak! Nincs oxitocin, nincs császármetszés, nincsenek idegen kezek. Nem segít a tanfolyamok, a képzések, könyvek “mesterséges környezete” sem, csakis az Éles Élet! És Te magad!
A második születésben inkább akadályoznak. Elvonják a figyelmedet az Édes Élet suttogói… Keresztbe feküsznek a jó szándékú szülők, a trendek és látszatra az egész világ folyása is ellened dolgozik… Minek? Hagyd! Addig jó neked – hallod majd… Pedig tudnod kell: ha boldog akarsz lenni, akkor haladnod kell a korral! A koroddal. Akarnod kell felnőni, akkor is ha anyád nem akarja! Tudnod kell, hogy hiába születtél meg először, ha önálló felnőttként nem születsz meg másodszor. Ha öregedve is követelőző, önző, felelősségkerülő, élvhajhász gyermek maradsz, kín és gyötrelem lesz a legbelső életed: mások szemének tükrében megvetést, saját életed kudarcát fogod látni, függetlenül attól, hogy Ők jobbak-e nálad. Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát…. Álboldogság negyvenéves gyermeknek lenni. Aki kifele az élet császárát játssza, az legtöbbször befele pici és nyomorult… És a belső érzet számít, az igazi, amit végképp elnyomni nem tudsz…
Tudnod kell, hogy felnőttnek lenni jó! A teremtés szabadságát csakis az önálló, tetteiért felelősséget vállaló felnőtt tudja megtapasztalni. Nincs szebb annál, mint amikor a semmiből megszületik egy gondolatod, majd azt saját akaratodból, ügyességgel, alázattal, ésszel, lélekkel valósággá formálod. Nincs felemelőbb annál, mint felépíteni a saját és gyermekeid valóságát és így tanítani meg őket arra, hogy ugyanígy teremtsenek majd, ha rájuk kerül a sor. Ételt, ágyat, kirándulást, udvariasságot, vendégfogadást, igazmondást teremtesz… Nincs jobb, mint örökíteni a felnőttkor törvényeit: hogy ne várjunk másokra, ne okoljunk senkit, mert saját világuk egyedüli teremtői mi magunk vagyunk, és az éppen elégséges! Nincs nemesítőbb, mint úrrá lenni gondokon, megoldani feladatokat, felállni a bukásból, elől járni, megfogni a másik kezét, fejet hajtani, elégedetten mosolyogni, megtapasztalni saját magunk igaz valóságát. Nincs értelmesebb, mint megmutatni: a felnőtt teremtés minden apró gyümölcse örömet okoz, a teremtő élet meg boldoggá tesz és felemel. Kell ennél több?
Gyermekkorban gyermeknek lenni, felnőttkorban felnőttnek lenni jobb! Akarjatok felnőni, akarjatok Férfiak lenni. Akarni fognak benneteket a Nők, és együtt végigküzdhetitek magatokat a boldogság felé vezető úton. Mert a boldogságot nem adják ingyen, az egy értelmesen teremtő élet magától értetődő jutalma. Megéri!