Janikovszky Éva

A mi bölcs öreganyánk oktat minket tovább. Igen, Janikovszky Éva az, még mindig. Ehhez a történethez nem tudok mit hozzáfűzni. Csont nélkül átment nálam. Ugye milyen érdekes, hogy a kapitalizmus, ha igazán megélik, ha józanul gondolkodnak, ha követik belső szabályait, emberségesebb világhoz vezet. Persze ehhez időnként magunknak is fel kell tennünk kérdéseket, mint pl. : a pillanatnyi haszon az én igazi érdekem? Nem lenne jó, ha a gyerekeim is élvezhetnék a munkám gyümölcsét? Rossz nekem, ha a környezetem jó emberként gondol rám – mert az is vagyok? Vajon minden út Rómába vezet? Minden gondolat vége Isten? Ha tisztességesen végigjárjuk? Nos, a történet Janikovszky Évától, tömören:

Eladói minimum

(Felnőtteknek írtam, Móra könyvkiadó)

Az írónő Washingtonban jártában vett egy műszaki cikket. Másnap meglátott egy hirdetést, amelyben ugyanaz 30%-al olcsóbb volt. Mit tegyen? Juj, de kínos helyzet! Régóta Amerikában élő barátnője segítette ki: „Vidd vissza, mond, hogy meggondoltad magad, ha a csomagolás ép, a blokk megvan, visszaveszik.” Az írónő tágranyílt szemekkel nézett. „Elmagyarázom”, mondta a barátnő. „Mivel itt fontos a hatékonyság, ezért ha te kitalálnál valami mesét, hogy mi a gond, és az angolul alig beszélő eladó nem tudná megítélni szavaid igaz voltát, tovább kellene menjetek a következő szintjére a hierarchiának, ahol még mindig nem biztos, hogy a döntéshozó lenne jelen, hosszas magyarázkodás után oda jutnátok, hogy a következő szint a megfelelő, és ott minden kezdődne elölről. Közben áll a bolt. Egyszerűbb csont nélkül visszavenni, ha az áru még eladható, és téged nem zargatni semmilyen lelki terrorral, hogy mekkora gondot okoztál. Először is, mert nem okoztál, max. mint elefántnak a szúnyogcsípés, másodszor nőtt benned a bizalom a bolt és annak alkalmazottai felé. Még lehet, az utcán jártodban is rájuk köszönsz. A társadalom összbizalmi tőkéje is megnövekedett, tehát ha hajszállal is, de teljesítőképesebb lett a lakosság. MINDENKI jól járt, és picit színesebb lett a jövő a társadalom számára. Nem olyan rossz rendszer, igaz?”

Janikovszky Éva csinált egy jó üzletet, és mi gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal, amit amcsi tesóink már kikísérleteztek, a „kíméletlenül zsákmányoljuk ki művészeinket, vegyük palira a nézőket és állatias ösztöneikre alapozva zsebeljünk be sokat, és keveseknek biztosítsunk akkora elismertséget és világhírnevet, amekkora az írott történelemben még nem volt, valamint hintsünk szét alig kielégíthető sóvárgást ezek után a szegényebb országokban, és feltörekvő tehetségeinkben”, aztán meg „csináljunk olyan egészségbiztosítási rendszert, hogy inkább piszkos zsákvarrótűvel varrom össze a fűrészelt szélű sebet a karomon, mert az orvosi számla viszi a házam” típusú két fantasztikus „csoda” közt.

Mert ez a harmadik, ez tényleg CSODA. Dicsőség érte Istennek! (Vót szó vallásról? Egy szikra se!)

;-)

Zoli