Janikovszky Éva: Új család

Janikovszky Éva

Janikovszky Éva

Az írás megjelent a művésznő „Felnőtteknek írtam” c. könyvében. (Móra könyvkiadó)

Kongresszusra indul az írónő. Olvasom az első néhány mondatot. Estélyi ruhát kell venni, bemutatkozó beszéd, csak röviden, majd gyakorolni fejből. Ajándékokat keríteni, de, kinek és mit? Aztán az utazás. És hirtelen ott vagyok, Janikovszky Éva élete az enyém is, elismertsége, fontos küldetése, hírneve – átcseppen belőle belém. És ő ott áll mellettem a konyhában, bal kezét megnyugtatóan a bal vállamra teszi, és mosolyog hozzá. Érintését béke kíséri. Az én szívem is vágyik mindezek után, melyeket ő birtokolt, és leírta, és így az enyém is lett. Könnyek szöknek a szemembe, és csendben megköszönöm neki. Szelíden bólint, és is idő múlva továbblép. A szívem szabadabban dobban és a mellkasom könnyebben emelkedik. KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Mennyország

Mennyország

Hát a történet végére egészen mástól volt könnyes a szemem. Megpróbálom összefoglalni. Emberek találkoztak egymással. Azért mert mindegyiküket érdekelte valami, ami emberi: a gyerekkönyvek. Ismerkednek, megvendégelik egymást, beszélgetnek, mókás dolgok esnek meg velük, nevetve megoldják a helyzetet, máshol, más országban találkoznak, felemlegetik az elmúlt kalandokat, örömmel fogadják az új tagokat, és közben az ismerőseik ismerősei is családtaggá válnak. Barátokat küldenek egymáshoz nyaralni, képeslapok szelik át a Földet, háromnapos programokat szerveznek egymásnak, mert éppen arra jártak…

 

Istenem, ilyen lehet a Mennyország?

 

Zoli

 

Vélemény, hozzászólás?