„Ma már az orál alap”-mondta tömören, frappánsan az egyik srác. Mire a lány: „Minden esetre elvárjátok. Viszont az még inkább alap lenne, hogy előtte alaposan megmossátok. Valamint kezet is mossatok, mielőtt egy nőhöz nyúltok.” Elgondolkodtató diskurzus. Vagyis mosdatlanok. Sőt kezet sem mosnak. Ha egyszer ezt szóvá kell tenni. Erre figyelmeztetni kell?! Elvárni nagy odaadó törődést, miközben a másiknak a legalapvetőbb tiszteletet sem adjuk meg. Ezen a hozzáálláson bizony változtatni kellene. A védekezéssel kapcsolatban, már gyakran hívják fel a figyelmet. A szexben való higéniáról is essen szó! Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy tiszta kezekkel érintjük meg! Legyen ez alap! :) Kata
Címke: kultúra
Kósza gondolatok szexről, külső és belső impulzusokról. Szabadságról és Törvényről.
Ifi klub, karácsonyi műsor, katolikus egyház. Bemondó elmondja, hogy a klub közösülése következik. Minden fiatal, gondosan elrendezve, egy fiú, egy lány leül egymás mellé, egy – egy székre. Csend. Felállnak és elmennek. A kívánt katarzis elmúlik, mindenki fél, hogy izgalomba jön, hogy kísértést él át, nem néz szembe saját szexualitásával. Pláne ha nem várt eredményt hoz, pl. férfira irányul egy férfié. Mégis jobb kicsit szenvedni ettől, és a tudat fényében tartani, tenni a dolgunk, és várni, mi is történik majd. Merre vezet az Élet. Közben hibázunk is, de amíg hittel tudjuk működtetni az életünket, addig oké. Később tisztul, javul a dolog. (Környezet jelzései is fontosak, de nem egyedül mértékadók.)
A szeretet sokarcú. Isten, az Élet ajándékai sokfélék.
A napokban beszélgettem két képzett Jehova Tanújával. Ők úgy fordítják Isten nevét, a JHVH –t, hogy Jehova (Katolikus Biblia is egy zsoltárban megtűri ezt a kiejtést.) A lényeg a jelentés: a katolikus értelmezés – „Vagyok, aki vagyok”, Én vagyok a Létezés, Én vagyok a Lét, az Élet.
A Jehova Tanúi értelmezés kicsit más. „Én vagyok, aki bármivé válhatok.” „Vagyok, aki azzá válok, amivé akarok.” Értelmezésemben: bármivé válhatok, amire szükséged van, hogy boldog légy. Ezen cikk keretein belül a Boldogság = lelki növekedés. Bölcsebbé, szeretettelibbé válni. Akár szenvedés és fájdalmak által is. Hasonlóvá válni Istenhez, a Létezéshez. Kikutatni titkait, megtanulni teremtő, életadó, élet fenntartó technikáit, és alkalmazni azokat. Szolgálni: felé (fenntartani a kapcsolatot vele), egymás felé (családként élni), az egyéb létezők felé (segíteni és nemesíteni önfenntartó folyamataikat, együttműködni velük), és saját alkotásainkat belevinni a Teremtésbe, illeszkedni, növekedni, és növekedni segíteni.
Kis ugrás: tudatunk kifelé, és befelé egyaránt figyel. Növekedést segítő inger jöhet kívülről, eredhet belülről.
Mi van, amikor belülről indul meg valami figyelő tudatunk irányába? Mikor motoszkál bennünk valami, meg akar nyilvánulni, kósza vágy kél bennünk, vagy amikor kívül találkozunk valamivel, valakivel, aki/ami intenzíven hat ránk, és magához vonz, meglódít maga felé? Mi van, ha ez nem olyan egyértelműen elfogadható impulzus? A tipikus magatartás a jóra törekvő embereknél valahogy így néz ki: „nagy baj lesz ha engedek, biztos iszonyúan bűnös leszek, és Isten haragja súlyt majd.”
De hát miért nem hívja meg bele Istent? Csak segít! Ő aki „szíveket és vesét vizsgál”. Vagyis átlát minket a legmélyebb pontunktól a legmagasabbig. A szív mélyén őrzött benne való bizalom elég lehet, hogy kiemeljen a sárból, ha jóságnak álcázott, akár mélyen érzéki természetünk előtör. De az alázatot nem ússzuk meg – mert a sárból kiemelve meg akar majd tisztítani és felemelni maga mellé. De ezt csak az bírja, aki készen áll rá, és csak az áll rá készen, aki bűnbánatot tart. Türelem és Megértés. Milliószor. Isten nem fárad bele, és ha mi igen, ő új erőt ad hinni. A tapasztalat beszél belőlem.
Él a Törvény és él a Kegyelem. S emberi létünk e kettő közt ingázik.
Hol a katarzis, a szabad megélés, amit hiányoltam a hívő csoportból? De legalább próbálkoztak! Nem kis dolog ám az! Itt: bemutatja két amerikai színész, az egyikük nagyon ismert. A részlet előtt két gondolat.
Ide el kell jutni. Ide fel kell fejleszteni, formába kell önteni, és végül szárnyakat adni neki. És akkor teljesen kibontakozva, szabadon szárnyal, miközben pontosan a kijelölt helyén van.
És: itt a nő kezd udvarolni, vagyis csábít. Ha a férfi tenné, ő hódítana. És megindul a harc férfi s nő között egymással, egymásért. S végül a férfi tartja vissza a nőt: „Leszek hű lovagod! De nem engedelmes szolgád.”
S a nő válasza: „Leszek hű szolgálód, és életed ihletője.”
Kész a család alapja.
;-)
Zoli