Címke: biblia

Kósza gondolatok szexről, külső és belső impulzusokról. Szabadságról és Törvényről.

kariIfi klub, karácsonyi műsor, katolikus egyház. Bemondó elmondja, hogy a klub közösülése következik. Minden fiatal, gondosan elrendezve, egy fiú, egy lány leül egymás mellé, egy – egy székre. Csend. Felállnak és elmennek. A kívánt katarzis elmúlik, mindenki fél, hogy izgalomba jön, hogy kísértést él át, nem néz szembe saját szexualitásával. Pláne ha nem várt eredményt hoz, pl. férfira irányul egy férfié. Mégis jobb kicsit szenvedni ettől, és a tudat fényében tartani, tenni a dolgunk, és várni, mi is történik majd. Merre vezet az Élet. Közben hibázunk is, de amíg hittel tudjuk működtetni az életünket, addig oké.  Később tisztul, javul a dolog. (Környezet jelzései is fontosak, de nem egyedül mértékadók.)

A szeretet sokarcú. Isten, az Élet ajándékai sokfélék.

A napokban beszélgettem két képzett Jehova Tanújával. Ők úgy fordítják Isten nevét, a JHVH –t, hogy Jehova (Katolikus Biblia is egy zsoltárban megtűri ezt a kiejtést.) A lényeg a jelentés: a katolikus értelmezés – „Vagyok, aki vagyok”, Én vagyok a Létezés, Én vagyok a Lét, az Élet.

jehovaA Jehova Tanúi értelmezés kicsit más. „Én vagyok, aki bármivé válhatok.” „Vagyok, aki azzá válok, amivé akarok.” Értelmezésemben: bármivé válhatok, amire szükséged van, hogy boldog légy. Ezen cikk keretein belül a Boldogság = lelki növekedés. Bölcsebbé, szeretettelibbé válni. Akár szenvedés és fájdalmak által is. Hasonlóvá válni Istenhez, a Létezéshez. Kikutatni titkait, megtanulni teremtő, életadó, élet fenntartó technikáit, és alkalmazni azokat. Szolgálni: felé (fenntartani a kapcsolatot vele), egymás felé (családként élni), az egyéb létezők felé (segíteni és nemesíteni önfenntartó folyamataikat, együttműködni velük), és saját alkotásainkat belevinni a Teremtésbe, illeszkedni, növekedni, és növekedni segíteni.

Kis ugrás: tudatunk kifelé, és befelé egyaránt figyel. Növekedést segítő inger jöhet kívülről, eredhet belülről.

Mi van, amikor belülről indul meg valami figyelő tudatunk irányába? Mikor motoszkál bennünk valami, meg akar nyilvánulni, kósza vágy kél bennünk, vagy amikor kívül találkozunk valamivel, valakivel, aki/ami intenzíven hat ránk, és magához vonz, meglódít maga felé? Mi van, ha ez nem olyan egyértelműen elfogadható impulzus? A tipikus magatartás a jóra törekvő embereknél valahogy így néz ki: „nagy baj lesz ha engedek, biztos iszonyúan bűnös leszek, és Isten haragja súlyt majd.”

De hát miért nem hívja meg bele Istent? Csak segít! Ő aki „szíveket és vesét vizsgál”. Vagyis átlát minket a legmélyebb pontunktól a legmagasabbig. A szív mélyén őrzött benne való bizalom elég lehet, hogy kiemeljen a sárból, ha jóságnak álcázott, akár mélyen érzéki természetünk előtör. De az alázatot nem ússzuk meg – mert a sárból kiemelve meg akar majd tisztítani és felemelni maga mellé. De ezt csak az bírja, aki készen áll rá, és csak az áll rá készen, aki bűnbánatot tart. Türelem és Megértés. Milliószor. Isten nem fárad bele, és ha mi igen, ő új erőt ad hinni. A tapasztalat beszél belőlem.

Él a Törvény és él a Kegyelem. S emberi létünk e kettő közt ingázik.

Hol a katarzis, a szabad megélés, amit hiányoltam a hívő csoportból? De legalább próbálkoztak! Nem kis dolog ám az! Itt: bemutatja két amerikai színész, az egyikük nagyon ismert. A részlet előtt két gondolat.

Ide el kell jutni. Ide fel kell fejleszteni, formába kell önteni, és végül szárnyakat adni neki. És akkor teljesen kibontakozva, szabadon szárnyal, miközben pontosan a kijelölt helyén van.

És: itt a nő kezd udvarolni, vagyis csábít. Ha a férfi tenné, ő hódítana. És megindul a harc férfi s nő között egymással, egymásért. S végül a férfi tartja vissza a nőt: „Leszek hű lovagod! De nem engedelmes szolgád.”

S a nő válasza: „Leszek hű szolgálód, és életed ihletője.”

Kész a család alapja.

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

 

Zoli

A keresztény metódus 2.

Biblia6. Minden természetfeletti impulzust a Biblia ítéljen meg, mint objektív mérték! Mivel ugyanaz a Szentlélek ihlette, amelyik szól hozzánk, ő sohasem fog önmagának ellentmondani! Minden olyan kijelentést, amely a Biblia igazságaitól eltér, vagy azon túlmutat, mint hamisat, meg kell tagadnunk! Alapos Biblia ismeret nélkül nem lehetséges a megítélés és a Szentlélek szavával való foglalkozás veszélyes.

Itt az ideje néhány szót szólni a Biblia tanulmányozásáról. A napi Biblia olvasás alap. Elmélkedni kell fölötte, és gyakorlattá tenni az olvasottakat a szeretet szellemében. Egy idő után már kialakul egy bibliai szemléletmód, és ez segít a Szentlélek szavának megítélésében. De itt többről van szó. Célszerű Biblia ismereti kurzusra menni, és alaposabban megtanulni, amit csak lehet a Szentírásról. Ki-ki a saját felekezetében, mint ahogyan a hitet is a saját felekezeten belül kell megélni, keresve az élő részeket, ahová hozzá tudunk csatlakozni. A halott ágakat célszerű kerülni, hacsak nem kifejezetten oda küld az Úr, mert munkát bíz ott ránk. Ahol a szeretetet élik, ott él az egyház, oda kell nekünk is menni. Vagy éppen ellenkezőleg – de ez haladóknak való – oda, ahol áldozatra, tűrésre, szelíd szenvedésre van szükség, és a jóban való kitartásra. Még egy fontos gondolat, és ez a Dombi Ferenc: Hang könyvsorozatból (kétes forrás!) való, de szerintem igaz: nem minden egyenrangú a Bibliában. Jézus élete és szavai a mérce minden Bibliai igéhez. Egy sarkított példa: egy átok zsoltár nem egyenértékű Pál apostol Szeretet-himnuszával.

Tehát igyekezzünk alaposan megismerni a Szentírást, ha azt akarjuk, hogy hatékonyan működjön a Lélek bennünk és általunk!

7. Legtöbb vezetésre vonatkozó kérdésünkre a Bibliában megtaláljuk a választ. Először azt kell tanulmányozni, hogy mit mond a Biblia az adott óhajainkról. Zárjuk azt a szívünkbe, mielőtt Istent arra kérnénk, hogy más módon jelentse ki nekünk az akaratát!

Ehhez nem nagyon tudok semmit hozzáfűzni. Biblia olvasás, megint. És keressük először az egyszerűt, már meglévőt, természetest, a különleges magánkinyilatkoztatások helyett! De van személyes vezetés is. És az is kell. Az elvek mellett az egyéni tapasztalat – és a tévedések, hibák felvállalása – fog előbbre vinni.

7.b) Ha a Biblia kijelentései átalakították, képezték gondolkodásunkat, könnyebb lesz meghallani, mit mond a Szentlélek.

Már említettem, hogy egy idő után szert teszünk bibliai személetmódra, amely segít a sugallatokat, impulzusokat megítélni.

8. Tudatosítsd magadban a Biblia olvasásakor, hogy rossz hagyományok, előítéletek, vagy nevelési befolyások akadályozhatnak abban, hogy azt olvasd ki a Bibliából amit Isten valójában elgondolt. Képezd magad abban, hogy minden kijelentést összefüggéseiben úgy tudj megvizsgálni, ahogyan egyszerűen és szó szerint megíratott!

untitledMég egy alapelv a Biblia olvasásához: összefüggéseiben kell nézni a Bibliát, mert a könyvek, fejezetek gyakran utalnak egymásra. És egyszerűen, szó szerint véve az értelmet, hiszen egyszerű embereknek írták. De azért célszerű ha van nálunk egy értelmezési segédlet (a Biblia kiadások eleve az oldal alján szoktak tartalmazni ilyent), mert Jézusnak is voltak pl. hasonlatai, amiket nem szabad szó szerint venni. (Például amikor a botránkozásról beszél, és azt javasolja, hogy inkább vájjuk ki a szemünket. Ez hasonlat, nem kell tényleg kivájni a szemet. A Jelenések könyve pedig érthetetlen, ha szó szerint vesszük.)

9. Magatartásod és gondolkodásod alapvető megváltoztatása nélkül nem lesz lehetséges, hogy megbízhatóan kitaláld Isten akaratát. Értelmednek meg kell újulnia Isten Igéjének magadbafogadásával, és az ennek megfelelő cselekedetekkel!

Mivel fontos, ismét: ima, szentírásolvasás, cselekvő szeretet. Ez az alap. Utánamenni a hétköznapi feladatoknak, éberen figyelni, hol van ránk szükség.

9.b) Ha megtanultál Isten kategóriáiban gondolkodni, a vezetés nem lesz többé probléma.

Az a bizonyos bibliai személetmód. De azért ideteszem: ki-ki a saját felekezetének tanításait (prédikációk, könyvek, újságcikkek, bibliai széljegyzetek, stb.) is tanulmányozza!

10. Isten a partnerének és nem robotnak teremtett téged! Meg akar tanítani téged, hogy megújult értelmeddel Vele együtt gondolkodj, és felelősséget hordozz! Ha megkaptad a feladatod, szabad bizakodva törekedned a célra, ha emellett állandóan nyitott maradsz Isten útmutatásai iránt.

Nem fogja Isten direktbe megmondani mit és hogyan kell tenned. Azért van értelmünk, hogy erre magunktól rá tudjunk jönni. Ha rosszul tesszük, majd ő közbeszól. Ezért kell nyitottnak lenni továbbra is Isten felé. Egy korábban kapott impulzust is pontosabbá tehet, ahogyan előrehalad az idő és éretté válik rá a helyzet.

A szerző (Eberhard Mühlan) személyes tapasztalata (nekem erre vonatkozó említésre méltó még nincs) hogy a családi autó elöregedett. Váltani kellett volna, de nem volt rá pénz. Várt, imádkozott, megbeszélte a feleségével és az a kép jelent meg benne, hogy egy bizonyos típust kellene kérnie. Telt az idő, és nem látszott a dolgok vége. Aztán egy igehirdető jött a városba, akinek pont olyan autója volt, mint amilyennek a képét Eberhard megkapta belül. Amikor az igehirdetés után a reptérre mentek ki, a férfi Eberhard felé fordult: – Rájöttem, hogy neked kell adnom az autómat. – mondta, és úgy is tett. A rhéma (speciálisan, az adott helyzetre vonatkozó jel) beteljesedett.

Vége a második etapnak. Tanulj, Kedves Olvasó, fejlődj, és szolgálj! Isten áldjon!

;-)

Zoli

Tankcsapda – Mennyország tourist, egy anonym keresztény dal

tankcsapdaOké, oké a zene, a hangzás nem keresztény, ez tény. Viszont vad és izgalmas. A szöveg ellenben ott van. Figyeld csak!   Egyszerű és lényegretörő a mondanivaló: NEM TEHETSZ MEG AKÁRMIT! Előbb-utóbb szembekerülsz egy nálad nagyobb hatalommal, és akkor már késő gondolkodni, hogy másképp kellett volna. Ráadásul Bibliai fogalmat és alakot (Mennyország, Szent Péter) is használ a szerző, és meglátásom szerint az eredeti jelentésükkel nagyrészt megegyező módon. Szó szerint keresztény a dal, még kicsit – tényleg kicsit! – biblikus is. Beszél a halál utáni személyes ítéletről is. (Amikor a túlvilági tévén a főhősről szólnak a hírek.) Persze bele lehet kötni a dalba, hogy nyegle, meg tiszteletlen, de kell? Hahó, ez művészet, a művészek meg éppen attól is művészek, hogy nem minden társadalmi konvenciót tisztelnek. Mert a lényeg, az viszont kőkemény a szövegben. Egyértelmű és félreérthetetlen. Azonkívül pedig igaz.

Köszi fiúk, és gratulálok hozzá!

Örülök, hogy ott találok keresztény értékekre, ahol egyébként nem is várnám. Izgalmas és szép az élet.

 

Wink

 

Zoli

 

A szám fenn van a youtube -on. Szabadon meghallgatható és letölthető.

A keresztény metódus

Uralmat kér, nem lacafacázik, férfiember a javából. De el nem múló boldogságot ígér.  És megint férfiember, mert jót áll a szaváért.

Uralmat kér, nem lacafacázik, férfiember a javából. De el nem múló boldogságot ígér. És megint férfiember, mert jót áll a szaváért.

Szóval az ezotéria, és számos – bocs, de – valláspótlék irány, sokszor azzal hódít (Müller Péter például azzal ajánlja egyik könyvét, <Ji csing? Pálcikával való jóslásról szól> hogy itt a módszer a természetfeletti konkrét, és segítő beavatkozásának elnyerésére. Hát egy vallásos érzékkel megáldott ember, ha erre nem harap, akkor mire?), hogy könnyen elérhető misztikát és isteni segítséget kínál.

Ettől tud eldurranni az agyam: erőket és csodákat emlegetnek, és azt hiszik, uralják, holott nagyon, de nagyon sokszor nem. Mire alapozom ezt a sommás véleményt? Hogy ismerem és gyakorlom a keresztény metódust. Össze tudom hasonlítani ezt a mai, alig pár évtizedes divatirányzatot (mert nekem az), egy több évezredes kimunkált (és működő!) úttal.

Persze pl. abban, hogy közösséget vagy közösségeket hogyan vezet az Úr, kevés tapasztalatom van. Remélem, barátaim a Keresztény Férfiak Társaságánál segítségemre lesznek, hogy ebben is kimerítő tapasztalatokat szerezzünk.

Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyve alapján írom mindezt. A könyv harmincöt alapelvet fogalmaz meg a vezetéssel kapcsolatban, és ezeket egységként kezeli. Én sem hagyok ki belőle egyet sem. (Megrendelhető a Marana tha kiadónál, a szerző sokkal profibb az elvek ismertetésében, és gyakorlásában, a könyv példákkal magyarázza ezeket a tömören megfogalmazott elveket. A mű vékony, olvasmányos, olcsó. És a bevételből nem részesedem. J Ajánlom mindenkinek.)

Kezdjük hát!

 

1. A Szentlélek vezetése csak akkor lehetséges, ha Jézust mint Urunkat és Megváltónak elfogadjuk, és így újjászületésünk révén Isten gyermekeivé leszünk.

Jézus1

A Szentlélek szimbóluma

Nincsen mese. Meg kell térni, vagyis el kell fogadni Jézust. Ez azt jelenti, hogy el kell kezdeni foglalkozni az ő tanításával, a Bibliával (célszerű az evangéliumokkal kezdeni), és életünk középpontjába helyezni az ő akarata szerinti életet. Ha még nem tapasztaltuk meg Istent és az ő szeretetét, célszerű kérni tőle az ő bizonyságát, hogy tényleg él, és szeret, boldogító módon szeret bennünket. Ezután viszont elő a négy evangéliumot, és azt a néhány sor napi adagot, amit feldolgozunk, amin elgondolkodunk, azt próbálni gyakorlattá tenni! (Tehát szeretnünk kell magunkat, a körülöttünk élőket, és Istent. Mindennek pedig tettekben kell kifejeződnie. Nem feltétlen nagy tettekben, sőt! De mindennapi feladat a szeretet kis tetteinek gyakorlása.) Aki így tesz, az előbb-utóbb megtapasztalja Isten jelenlétét és békéjét, örömét és szeretetét, hiszen Isten ott fog élni már a szívében.

1.a) Istennek minden egyes gyermeke számára van életterve, és erre szeretné egészen személyesen rávezetni. Az Isten terve szerinti élet a legboldogabb, legteljesebb és legkalandosabb élet lesz, amit itt, a Földön meg lehet valósítani.

Tehát érdemes figyelni Isten jelzéseire. Ehhez több szó nem is kell.

 

2. Mérlegelj, és add át az életed feltétel nélkül Jézusnak az Újszövetség alapelvei szerint!

Ez ugyanaz, mint amiről már volt szó az első részben. Itt van feketén-fehéren: az Újszövetség alapelvei szerint. Tehát olvasni kell a Szentírást, elmélkedni fölötte. Most, ma mit mond nekem? Mit akarhatott mondani Jézus? (Pál, Péter, János, stb.) Aztán, amit így nyerünk gondolatot, elhatározást, azt igyekezni kell gyakorlattá tenni. Apró lépésekben, minden nap.

2.b) Tégy minden napot újra Isten kezébe, és járj utána éberen és teljes felebaráti szeretettel a felbukkanó feladatoknak!

Teljesítsem állapotbéli kötelességeimet (mint tanuló, dolgozó, főnök, beosztott, anya, apa, gyerek, férj, feleség stb.), és legyek nyitott, még kit/mit hoz elém az Úr, hogy segítsem, meghallgassam, elvégezzem, stb. Célszerű reggel Istennel közösen átgondolni a napot,és egy kis tervet készíteni a feladatokról. Este aztán el lehet számolni, hogy mit sikerült elvégezni, és hogyan, milyen lélekkel?

 

2.c) Így veted meg a legjobb alapját annak, hogy Isten gondoskodjon rólad és belenyúljon a helyzetedbe.

Tehát ez az alap, amihez mindig kell ragaszkodni. Akkor is, ha átmenetileg nehéz, hiszen majd lesz könnyebb, amikor ismét közel érezzük magunkat Istenhez. Erre építve működhet minden más kegyelem jól, az Istentől elrendelt módon és időben.

 

3. Isten az életed célját kitűzte számodra. Minden nap közelebb vihet ehhez a célhoz. Lelki restséged vagy buzgóságod és következetességed a krisztuskövetésben akadályozhatják vagy gyorsíthatják előrehaladásodat ezen az úton.

Tehát van célunk, ez maga Isten, illetve mindenkinek személyesen is van életterve, célja. Ezt általában nem ismerjük, csak vágyakat, késztetéseket élünk meg, melyek jó esetbe terelnek efelé. (Nem mindig! Eltérítő vágyaink is lehetnek.) Illetve körülményeink is az úton tartanak, ha jól viszonyulunk hozzájuk. Erről később. Tehát az előrejutás és beteljesedés feltétele a buzgóság és állhatatosság a krisztuskövetésben. Ima és ebből fakadó szolgálat. Család, munkatársak, barátok, ismerősök és végül az idegenek felé. (Akik végül pont a szolgálat révén válnak ismerősökké, akár barátokká. :-))

3.b) Nem csak egyetlen út vezet el a célhoz. Ha eltévesztetted az utat, vétkezel, de ha megbánod vétkedet, Isten új utat fog mutatni neked.

Tehát a bűnök, vétkek elválasztanak Istentől és életünk beteljesedésétől, céljától. Ha azonban belátjuk, hogy helytelenül cselekedtünk, és próbálunk javulni, akkor új lehetőséget kapunk. Az esti önvizsgálatok erre is jók, hogy hibás lépéseinket belássuk, és javulni próbáljunk.

 

4. Isten szava sokszínű és nem lehet egyetlen sémába belepréselni. De van egy vezetésünk, amely a mi korunkra érvényes: a Szentlélek szava. Az Apostolok Cselekedetei a Szentlélek vezetéséről szóló tankönyvünk. A Szentlélek hangjának meghallása feltétlenül szükséges a hatékony és teljhatalmú szolgálathoz.

Vagyis feltétlenül fontos, hogy megtanuljunk élni Isten személyes, szubjektívan nekünk adott impulzusaival. Ezt sajnos sok keresztény sem teszi. Isten építeni akarja egyházát általunk, és ehhez együtt kell működni vele!

4. b) Isten ránk bízza ezt a fajta vezetést, és a Bibliában kritériumokat ad a vele való bánásra.

Újra: Biblia olvasás és tanulmányozás! Ez még elő fog jönni többször is.

 

5. Minden szubjektív módon felfogott dolgot objektív ismérvekkel kell megvizsgálni. A természetfeletti impulzusokat, indításokat csak akkor vegyük Istentől jövőnek, ha egybe csengenek a Biblia kijelentésével, a megújult értelem tanúskodásával, a testvérek tanácsával és a megerősítő körülményekkel.

JézusUtalnék az „Amikor fényes és sugárzó minden” esetére. Egy mégoly csodálatos szubjektív kijelentést is össze kell vetni a Bibliával, a Bibliai tanításon (nekünk, katolikusoknak még a hagyományon és az Egyházi Tanítóhivatal tanításán is) edzett józan eszünkkel, és a természetfeletti impulzusok megítélésében jártas, hívő tesók véleményével. Mindenkit el fogok szomorítani. Nagyon kevés ilyen van. Vagy van, de azt hiszi, hogy ilyen csak a Szűz Anyától jöhet. Nagyon feminin vallás a Római Katolikus. Aztán nem értjük, miért olyan kevés a férfi a templomokban. Végül megerősítő körülmények is kellenek. Erről még lesz szó, itt annyit, hogy pl. ha azt jelenti ki az Úr, hogy tanítóvá tesz minket, akkor elkezdhetünk tapogatózni, hogyan szerezhetnénk biztos ismereteket a hit dolgaiban. És ilyenkor biztosan találunk is erre lehetőséget. Esetleg egyik ismerősünk szól, milyen nagy szükség lenne itt meg itt egy jó tanítóra. Fel tudjuk magunkat nyugodt szívvel szabadítani minden olyan elfoglaltság alól, amely akadályozná a tanítói szolgálatot, stb. Tehát körülményeink is egybecsengenek a kapott kijelentéssel.

5.b) Soha ne cselekedj csak egy impulzusra! Várj, amíg további helyzetjelző fények megadják a megerősítést!

Tehát: szubjektív impulzus (sugallat, álom, megérzés, stb.), Biblia, az egyház teljes tanításán edzett józan ész, testvérek tanácsa és megerősítő körülmények.

 

 

Folyt. köv.

Még csak az ötödik alapelvnél tartunk!

;-)

 

Zoli

Családfő

családfő deanA valódi keresztény hit szerint férfinak lenni jó dolog, még ha sokszor nehéz is. A Biblia szerint a férfi a család feje, a saját kis közösségének irányítója – ami amellett, hogy felelősség, ugyanakkor rengeteg öröm forrása is. Mégis, az utóbbi időben az öröm mintha kikopna a férfiak életéből, a családfői szereppel együtt. A modern kor rányomta a bélyegét a kereszténységre, a „felvilágosult” eszmékkel átgyúrva azt. Mondanám, hogy ezt nem szabadna engedni, hiszen Jézus szavai nem képezik vita tárgyát, de sajnos szemmel látható, ahogy az egyház kis lépésekben hátrál a modern ideológiák folyamatos támadásai elől. Ennek az egyik sajátságos területe az, amit az imént említettem: a férfiak helyzete.

A Biblia nem véletlenül teszi meg a férfit a család fejének. Évezredek bizonyították, hogy a férfiak irányítása egy működő társadalmi rendet biztosít, ami bár itt-ott döcöghet, de alapvetően előreviszi az emberiséget. Ezt legföljebb elvont elvi síkokon lehetne vitatni, de a tények magukért beszélnek. A – többségükben keresztényi gondolkodású – férfiak keze munkája nyomán felépült egy civilizáció, szebb és jobb mint azelőtt bármelyik. Most mégis minden csapból az folyik, hogy ez a két legnagyobb „gonosz” a világon: a kereszténység és a férfiak.

Bizonyos szempontból magától értetődne, hogy ez a két csoport kiáll egymásért. Az egyháznak a hiteles igét kell hirdetnie, miszerint a férfi a család feje – és a férfiaknak is illenék támogatni az egyházat, ami ebben a sötétedő korban még kiáll a hit, remény és szeretet eszményei mellett. A valóság azonban egy kicsit más: mintha mindkét fél elhagyná a másikat. Egyre kevesebb férfi veszi komolyan a vallását, ugyanakkor az egyház sem áll ki úgy a férfiak mellett, mint régen. Ennek a hanyatlásnak több oka is van, de én most csak az egyikről szeretnék beszélni, és ez pedig a kereszténység feminizálódása.

Régen szokás volt a Biblia szavait komolyan venni. Ha azt írta, hogy pap csak férfi lehet, akkor pap csak férfi lehetett. Ha azt írta, hogy a család feje a férfi, akkor a család feje a férfi volt. Mindez manapság mintha… „rugalmasabb” lenne. Nyilván a katolikus felekezetben még nincsenek női papok, de sok helyen megvan már a törekvés, hogy lehessenek. Ugyanígy a férfi családfősége is egyre kérdésesebb – egyre több az olyan hang, ami szerint a Biblia „azt nem úgy értette”. Valójában a nő a főnök, és a férfi kötelessége a nőt szolgálni.

Csakhogy van ezzel néhány probléma. Az egyik rögtön az, hogy ha egy pap a férfiak családfősége ellen beszél, akkor a férfi hívek könnyen elpártolhatnak tőle (és vele együtt akár a kereszténységtől is). Egy másik – manapság nehezen tárgyalható, mert a liberálisok által könnyen félremagyarázott – probléma az, hogy a női irányítás nem működik. Isten azért teszi meg a férfit családfőnek, mert a férfiak és a nők nem ugyanolyanok, és különbözőségük egyik következménye, hogy a férfiak jobb irányítók. Miért? Racionálisabban gondolkodnak. Igazságosabbak. Kevésbé rabjai az érzelmeiknek. Biztonságot adnak a családnak.

Fontos megértenünk, hogy ettől a nők nem „rosszak” és a férfiak sem szükségképpen „jók”. Ezek csak bizonyos emberi tulajdonságok, amiket kiegészít sok másik. Tehát nem arról van szó, hogy a férfiak felsőbbrendűek lennének, hanem csak arról, hogy alkalmasabbak a családfői szerepre.

A következő oka a férfi családfőségének az, hogy rajta múlik a család megélhetése. Manapság persze változnak a munkahelyi viszonyok, és nő is kereshet jól, de ez nem forgatja fel teljesen a természet rendjét. Az pedig azt mondja, hogy csak a nő tud szülni, és amikor az áldott állapot utolsó, vagy a szülés utáni első hónapokban van, akkor nem feltétlenül tud úgy gondoskodni magáról – és a gyerekről – ahogy arra szükség lenne. Egy igazgatónővel is megeshet, hogy pár hétig-hónapig kiesik a munkából, és akkor szüksége van arra, hogy valaki gondoskodjon róla. (Manapság az állam egyre több téren átveszi a férfiak családfői és családfenntartói szerepét, ezzel is aláásva „pozíciójukat”. Ha az állam adja a pénzt, akkor a férjre már nincs is olyan nagy szükség, ugyebár. És hogy az állam miből adja azt a pénzt? Az adóból, amit a férjtől elvesz.) A férfi szerepe a családban a női munkavállalás és az állami támogatások miatt egyre gyengül, de ezt az egyház ellensúlyozni tudná az eredeti ige hirdetésével.

Husband and wife, Lusaka, 1965 by rustyproofVégül megemlítenék még egy okot, ami a férfiak vezető szerepe mellett szól: ez pedig a női természet. Míg egy férfi képes arra, hogy az egész családját „atyailag” szeresse, beleértve a feleségét is, addig a nőnek sokkal problémásabb a férjét „anyailag” szeretni. Egy nő csak olyan férfit szerethet igazán, akit tisztel és akire felnéz. Egy családfő esetén ez nem nehéz, hiszen tiszteletreméltó dolog, hogy bölcsen és erős kézzel vezeti a családját. Ugyanakkor ha gyenge kezű és gyenge jellemű, ami azt eredményezi, hogy a nő átveszi a vezetést, akkor a nő nem fogja tudni ugyanúgy tisztelni. Erről kevés szó esik, de a tisztelet csökkenésével együtt jár a házas felek érzelmi és szexuális életének romlása is.

Sajnos modern korunkban a legtöbb nőt eleve úgy nevelik, hogy lázadjon a férfiak családfősége ellen. Ezzel nem csak a mindennapi családi együttműködést nehezítik meg, állandó vitákkal terhelve a kapcsolatot (olykor a gyermekek előtt is, ami különösen romboló hatással van a személyiségükre), hanem a házaséletet is, ugyanis ha egy nő állandóan kakaskodik a férjével, ha folyamatosan megy a harc, hogy ki viselje a nadrágot, akkor a nő eltévelyedik a nemi szerepekkel kapcsolatban is. A női szexualitás alapvetően passzív, vagyis a legtöbb nő a lelke mélyén arra vár, hogy levegyék a lábáról. Ez hogyan lehetséges egy olyan férfival, akiről tudja, hogy bármikor uralkodhat fölötte egy kis hisztivel, zsarolással, vagy akár szimplán csak nagyobb akaraterővel? Sehogy, vagy nagyon nehezen. Némi képies hasonlattal: ha a nő viseli a nadrágot, akkor a férfi a szoknyát – és ilyenkor a nő nem érzi magát nőiesnek, a párját pedig férfiasnak, tehát jön a magyarázkodás, hogy „most ne, fáj a fejem”. Mindez jobbára elkerülhető, ha a férfi szilárdan áll a családfői pozíciójában.

Az egyház is felismerte a családi szerepekben felmerült problémákat, de nem jó választ adott rájuk. Nem világos, hogy „lovagias erkölcsiségből”, vagy a modern feminizmus hatására, de a papság alapvetően a férfiakat hibáztatja.Jelen esetünkben ez így néz ki:

„Baj van akkor, ha történetesen a nő lesz a család feje. Ennek két alapvető esete van: 1. a válás; 2. amikor a férfi nem akarja betölteni Istentől kapott feladatát, és papucsférj lesz.”
Tehát nem arról van szó, hogy feminista lázadás zajlik a keresztényi rend ellen, és a nők „rabigának” csúfolva ledobják magukról a férfiak irányítását, hanem arról, hogy a férfiak nem jól csinálnak valamit. A férfival kell hogy legyen a baj: biztos ő nem akar családfő lenni. Buta illúzió ez, amit bárki felismerhet, ha veszi a bátorságot kinézni az ablakon. És éppen ezért amire szükség lenne, az nem a férfiak további szidása, hanem a probléma valódi feltárása. Így az egyház csak további férfi híveket fog veszíteni – igaz, hogy közben a nők tapsolni fognak elégedettségükben, de ez talán mégsem az az eredmény, amire a keresztény egyháznak pályáznia kellene.

(Ne higgyük, hogy a probléma arra a felekezetre korlátozódik, amelyikből az idézet származik! És az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az illető a továbbiakban igen szépen felrajzolja a nők férfiasodásának problémáját is. Csak azt nem értem, miért ilyen alapokra építkezik… A helyzet az, hogy szerencsénkre Magyarországon még nem olyan súlyos a helyzet, mint tőlünk nyugatabbra. Hozhatnék számtalan külföldi példát, de inkább beérem a kisebb számú itthonival, még akkor is, ha így nehezebb az állításaimat alátámasztani. Viszont sajnos követjük a nyugatot, bármerre is menjen, és így várható, hogy hazánkban is romlani fog a helyzet.)

És most visszatérek az alapkérdéshez: az egyház egyre kevésbé támogatja a férfiakat, és egyre inkább teret enged a nők követeléseinek, amivel nem csak a saját hitelvi alapjait adja fel, hanem a társadalmi rend megbontásához is segítő kezet nyújt. Minden egyes gyakorló kereszténynek feladata, hogy megkövetelje az eredeti igék komolyan vételét, az egyház feminizálódásának megállítását. Akinek eredeti formájában nem tetszik a kereszténység, az ne akarjon változtatni rajta, hanem keressen más vallást! Ilyen egyszerű az egész. Persze, hogy jó érzés ha sokan vannak a hívek, de inkább legyen pár foghíj a templomi padsorokban, mint hogy olyanokkal legyenek feltöltve, akik aláássák és belülről támadják a közösséget.

 

Dean