A férfiakat nem engedi a nejük kocsmázni, így újabban a Skype mellett isznak. A nyitott laptopnál poharaznak, beszélgetnek, mintha kocsmában lennének. Emlékszem, a papám fel volt élénkülve a kórházba járáskor, hiszen az ingerszegénység ugyanolyan stresszkeltő, mint a túl sok ingerrel teli élet. Újdonság, valami, ami kiemel a megszokottból. Lehet hétköznapi apróság, nem kell Hawaii – i egy hónapos nyaralás.
Olvastam, 25 évesen „meghalnak” sokan, de 70 körül temetik el őket, hiszen nincs új az életükben. Igen, lelkileg halnak meg, megfásulnak, vonszolják magukat. A húszas éveink közepén kezdünk rádöbbenni, hogy a korlátaink meddig terjednek. Sokaknak középkorúan már csak a betegségkarrier marad. Azzal foglalkozni a legérdekesebb, és egy beteg ember szinte mindig figyelmet kap.
Szóval elöregszik a nép. A negyvenesek nagy része Tari Annamária szerint, a fiatalokhoz hasonlóan lóg a neten. Ha már így van, beszélgetőtárs közvetítést szervezhetnénk a mozogni alig bíró időseknek. Önmagunkon túl, ezt az élményünket megoszthatnánk velük is. Magamra vonatkoztatva: például a papámnak találni egy idős embert, akivel anekdotázhat hosszasan, és emlegethetik a régi időket. Színesíthetik az életüket.
Próbáljuk megélni, túlélni a magányunkat! Van ugyan pozitív oldala is ennek az állapotnak, hiszen segíthet meditálni, nyugodt körülményeket teremtve eljuttatni az önismeretünket minél jobb szintre. Fejleszthetjük magunkat, kibonthatjuk egyéniségünket hobbi és alkotás által. De azért az ember mégiscsak közösségi lény, és vágyik a többiek, sőt a hozzá leginkább hasonlók társaságára. Ezért is annyira népszerűek a közösségi oldalak.
Ha átéljük, hogy érdekesnek tartanak, az élvezetes és erőt ad. Hosszú távon: Rengeteget!