Címke: reménytelenül

Az elsütőbillentyűnél: a Természet

Emberi elbeszélés alapján, egy szemtanútól. 1996, Románia, egy kis falucska (sajnos sem az információ forrását, sem a megtörtént esemény helyszínét nem tárhatom fel.) Nyár, hónapok hosszú sora. És a falu lakóit terrorizálja: az Anyatermészet.

villámVannak kárhozatos erők világunkban. Ilyen volt (szerintem), mikor maga az Úristen volt kénytelen kínhalált halni, hogy megbékéltesse ezeket. Ám időnként áldozatul enged gyermekei közül is néhányakat ezeknek.

Nem sokkal ezelőtt azt gondoltam, a villámok olyan elektromos energiakisülések, melyek lecsapnak, hagynak pár cm átmérőjű lyukat valamerre, és azzal kész. De nem, nem így van. Tudományosan nem tudom, miképpen van, de emberi megfigyelés szerint többféle villám van, és a legismertebb, hagyományos sem így viselkedik.

A faluban volt, hogy házat roppantott ketté egy villám, és ahol „csak” lecsapott, ott is gyújtott a környezetében, amit tudott. Túlélők szerint a fényes villám leszökik a földbe, ám ezzel nem kész. Mire ez eltűnik, forrósodik fel a levegő annyira, hogy meggyúl minden a környéken, ami éghető.  Gyakorlatilag, mint egy széles sugarú lézernyaláb, amit a Természet küld, s csap le véletlenszerűen és pusztít, kivédhetetlenül. Mármint ebben a titkos kis faluban, mert a templomra szerelt villámhárító nem működött. Nem tudni, miért. Ha közeledett a vihar, az emberek már rémülten futottak a házba. Irén, aki meséli, elmondja, hogy ő nyugtalanul járt az asztal körül, mert a tető, a gerendázat: semmi nem védett a villámoktól. A csattanásra figyeltek, s hogy az izzó istennyila megjelenik – e közöttük?

okító jézusKésőbb jöttek tudósok, mondták, a földbe került valamiféle anyag az vonzotta be a villámokat, de őszintén: ki érti ebből ezt meg? A halálfélelem és kiszolgáltatottság kézzelfogható volt. Akárcsak amikor olyan villám jött, ami a tetőcserepet szórta le az egyik gazda csűrjéről, vagy amikor vége volt a zivatarnak, s egy másik gazda portája akkor kezdett lángolni. Mintha csak egy ördögi elme időzítette volna… a lelkileg legnyitottabb pillanatra.

Akkor, azon az egy nyáron volt ilyen. S volt, aki belebolondult a kiszolgáltatott halálfélelembe.

Aki beszél Istennel, azt ilyenkor is át tudja vezetni az örvénylő félelemszakadékok közt. És másokat is vezethet maga után. Csak bízni kell benne, és tanulni Tőle.

 

;-)

Zoli