Hát ez a cikk egy panaszcikk. Nem lesz túl pozitív. Egy Nyugat – Magyarországi középiskolai tanárral készült beszélgetés kivonata.

„Zoli, először is meg kell, mondjam, a középiskoláról alkotott kép elavult, nem ment át a köztudatba a mai helyzet. Sok mindent megváltoztatott a magyarországi kormányzás az elmúlt időben. Ennek ellenére találkozom néha azzal az oktatási képpel, miszerint a nyolc általános iskolai osztály után jön a három vagy négy év középiskola. Erre külön nem térek ki, de meglep. Különben, mintha te sem lennél teljesen tisztában a mai helyzettel. Volt pár mondatod. Mindegy, te dolgod.

Legfőbb gondom nekem a társadalom hozzáállása a pedagógusokhoz. Kevés a pénz, nagy az elvárás. Szülők jelentős hányada a gyereknevelést átpasszolja a tanárra, holott annak nincs ehhez kellő eszköze. Például a gyerek késik. Nem lehet következménye, mert egész órát nem késett, így nem lehet beírni. Nincsen komoly hátránya a késésnek, ezért a szociálisan érzéketlenebb gyerekek annyit késhetnek, amennyit nem szégyellnek. (Akiket a tanár nemtetszése, esetleg társaik elítélő véleménye nem zavar. Ez utóbbi ráadásul nem is egyértelmű, mert van, aki a tanár előtt a fejét tekeri, valójában viszont a késő társát irigyli, esetleg négyszemközt el is ismeri.) Sajnos az orvosok egy része partner a diákok „lógásában”. A flangáló diák egy hónapos késéssel kap igazolást. Érdekes eset.

Van, hogy a szülő falaz a gyereknek. Volt, hogy azt az indokot mondta a szülő a hiányzásra, hogy a gyerek felidegesedett az iskolában. Ez a gyerek nem volt egy mintadiák. Nagykorúságáig sem tudta elvégezni az iskolát.

A mai gyerekek konfliktustűrő képessége és problémamegoldó képessége minimális, szinte azonnal tettlegességgé fajul a konfliktus. Ha gond van, önállótlanok, nem mozdulnak, nem kérnek segítséget, nem is tudják, kihez forduljanak. Várják az áldást. Mire tanítják otthon őket? Majd anyuci és apuci megold mindent?

Van, hogy a gyerek elmesélése alapján a szülő sérelmez valamit. A szülő alultájékozott, berobban az iskolába, kérdőre vonja a pedagógust, és „osztja az észt”.  Volt eset, hogy egy lány, az érettségi után a családdal bejött, és megkérdezte az édesanya: hogyhogy megbukott a lánya? Elhangzott, hogy a bizottságban a szaktanáron kívül beszél – e még valaki azon a nyelven? Az igazgató válaszolta meg, hogy az elnök is beszéli a nyelvet. A szülő megkérdőjelezi a szaktanár hozzáértését – és ez bántó. Mondta a kedves szülő, hogy egy másik gyerek se volt jobb, mégis átment. Csak aztán kiderült, hogy a másik gyerek írásbelije viszont sokkal jobb volt.

Érdekes tapasztalat, hogy sokszor a 8 és fél hónap linkeskedést az utolsó két hétben próbálják helyrehozni a diákok.

Vagy ott volt az az eset a mobiltelefonnal. Órán telefonált a gyerek, egy fiú, és a figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba. Elvettem tőle, nagyon zokon vette, kölcsönkérte a társa mobilját, és behívta az apját, hogy ezt ne hagyja annyiban. Elég magabiztos, hogy azt ne mondjam, nagyképű lett, én kíváncsian vártam az édesapát. Őszintén szólva érdekelt, mit fog tenni. Bejött, és bizony számon kért. Nem volt vészes, miután kiadta az első indulatát, elbeszélgettem vele, általában a fiúról – milyen jó, hogy találkoztunk – és, hát tőlem tudta meg, hogy a fiú órán telefonált, és ezért nincs nála a készülék, és év végéig nem is lesz. Na, azt a gyereket akkor nem irigyeltem. Az apa bocsánatot kért tőlem, és beígért a fiának egy alapos elbeszélgetést. Innentől ez már nem az én történetem, remélem, tanult a fiú az esetből.

És hát, igen, a jelenlegi kormány… Bevezette a tankerületet – de, igazán mi ez? Csak dióhéjban, tudom, a tankerületi rendszer ismertetése nem tartozik szorosan az interjúnkhoz. Az állam átvette az iskolákat, és a végrehajtó szerv a tankerület. Eszközök beszerzése, gazdasági ügyek, stb. A tankerületeknek úgy tűnik, per pillanat nincsen eszközparkja, se számítógép, szinte bútor se, de dolgozniuk kell. Állítólag Nyíregyházán rekviráltak. Ez kell, az kell. Például monitort visszaküldtek, hogy drágább kell, az iskola oldja meg. Mi nem működik emiatt a suliban, nem érdekelte őket.”

 

Eddig az interjú a tanárral. EZT a bekezdést én teszem hozzá: állítólag a Fidesz egy keresztény, vagy kereszténység közeli párt. A KDNP teljes mellszélességgel támogatja. Én szeretem a Fideszt, tök jó ötletei vannak szerintem, szimpatikus, amit akarnak, stb. De ez a „rekvirálás” nem k. égő? Oda kéne figyelni a végrehajtásra, mert a rossz hír gyorsan terjed, és az emberek jobban elhiszik, mert cinikusak, kishitűek, csalódottak, és sokszor megfáradtak. Meg nagyon de nagyon ki kéne tisztázni, mit is akar a párt, és mindig, amikor valamire készül, vagy valami komoly kérdés merül fel a végrehajtás során. Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni! Ha lehet, egyszerű, tiszta szavakkal, mert az a hiteles. Nem úgy, mint amikor pl. a magánnyugdíj pénztárakról szavaztunk, és a kérdések olvasásakor azt éreztem, hogy egy a lényeg: minél többen szavazzanak úgy, ahogy a kormány szeretné. Befolyásolni addig kell az embereket, míg a levelet meg nem kapják. Akkor már csak tisztán, világosan kérdezni szabad, aztán a választ tudomásul venni.

 

Zoli