Címke: Vértanúk tere

Nemzetközi Férfinap 2013. Demonstráció a Vértanúk terén

DSC00043

A lepedő, amit a két kis topi is segített elkészíteni. Ezért pl. a kékkel írott „Csajok” szó „C” betűje teli volt zöld pöttyel. A kisebbik topi unatkozott…

Életemben nem csináltam ilyet. Kiállni ismeretlen emberek elé, és elmondani, amiben hiszek, amit életfeladatomnak érzek. Magyarországon kb. négy és fél- ötmillió férfi él, és a problémáikkal, életükkel alig is foglalkozik valaki! Lejáratják őket, és sokszor hazudozva fognak rájuk olyasmit, ami vagy nem igaz, vagy nem úgy igaz. 2013. nov. 19. Nemzetközi Férfinap, Budapest, Vértanúk tere. Első alkalommal tettem meg. És folyt. köv.

Izgulva készültem, bevallom leginkább önmagamnak kellett bebizonyítanom, hogy elég elszánt vagyok, ha nem akad segítségem, akkor is kiállok, akkor is végigcsinálom. Az első nyári karatetábor volt ehhez fogható élmény, amikor a kifeszített kötél felett kétszáz mae geri-t, gyomorrúgást kellett végrehajtani. A végén minden mozdulatért imádkoztam az Úrhoz, és a könnyeimmel küzdöttem. Diadal volt nem kibukni a sorból! Köszönöm sensei Pál Tibor az élményt, ami kicsit férfibbá tett! Tegnap ezért is sikerült.

Az esemény békés volt és egyszerű. A fiam osztályfőnökének javaslatára a lepedő egyik oldalát kikötöttem egy villanyoszlophoz, a másik felét tartottam én. A kezek váltásával (mikor melyikkel tartom fent, illetve lent a lepedőt) egész sokáig ki lehet tartani. Egy kedves bácsi készített képet, de mivel messziről készült, ezért egy másikat is akart, de elnyomott egy gombot, így egy rövid és homályos videó készült fotó helyett. Mindegy, ide teszem azt is… :-) Alul lesz.

Ő Martina és semmi köze a demonstráciüóhoz, csak ő szolgált fel, amíg szünetet tartottam a közeli Garibaldi bisztróban. Ugye milyen szép? És nagyon kedves és figyelmes is. (Mint valamennyi kollégája, férfiak és nők.)

Ő Martina és semmi köze a demonstrációhoz, csak ő szolgált fel, amíg szünetet tartottam a közeli Garibaldi bisztróban. Ugye milyen szép? És nagyon kedves és figyelmes is. (Mint egyébként valamennyi kollégája, férfiak és nők együttesen.)

Érdekes volt az a fiatal német diák, aki többször visszajött, és kikérdezett, miért is tüntetek, mit akarok. Elbeszélgettünk a Családon Belüli Erőszak kapcsán tetten érhető egyoldalú férfihibáztatásról, a rejtettebb női agresszióról, a feminizmus ésszerű korlátokon való lassú átbillenéséről. Sok sikert kívánt és ment a dolgára. Sajnos lepedőt tartva nem tudtam róla fotót készíteni.

Vagy a férfi, aki a párkapcsolaton belüli női taktikákról beszélt velem. Szex megvonás, a szexuális együttlétet hatalmi eszközként alkalmazva. A verbális agresszióról, a sokkal nehezebben bizonyítható finom kis megalázásokról, a lelki trükkökről.

Aztán az a másik, aki vitába szállt velem, és közölte, hogy a NANE szervezetnek mindenben igaza van. Mikor elkezdtem érvelni, hogy például a szervezet azon állítása, miszerint a Családon Belüli Erőszakot 95%-ban férfiak követnek el nők és gyermekek ellen, nem igaz, és mivel jó eséllyel a szervezet ezt tudja (ha pedig nem, akkor miért nem?), tehát így már egyenesen hazugság. Az objektív tények magyar rendőrségi statisztikákból, vagy hiteles, tudományos amerikai munkákból kimutathatók. Bizony hamar odébb állt a fiatalember. Hát, öreg, nem voltál elég felkészült.

A végén már nagyon fáradt voltam. (Egyébként gyönyörű az esti égbolt alatt a kivilágított Parlament. Karnyújtásnyira volt. A látványából merítettem erőt időnként.) Nem is fizikailag – álmosság lepett meg. Talán a hidegtől. De éppen akkor járt arra sok ember, gondolom, mentek haza a munkából. Nem hagyhattam ott a posztot, Apák Napjáig nem megyek megint tüntetni, most kellett minden másodpercet kihasználni.

Külön köszönet Csuzi Attilának, a Férfihang antifeminista portál főszerkesztőjének reggeli facebookos bátorításáért, bár előző nap kételyeit fejezte ki, de másnap, erőt adott és biztatott. Hőgyinek, a Férfihang egyik szerkesztőjének (nő) pedig ezer hála. Személyesen jött oda, és amíg a munkája engedte, beszélgetett velem. Jól esett baráti társasága, jóindulatú embersége. Köszönöm hőgyi!

Az utolsó tíz percben (már nagyon számoltam vissza a másodperceket) befutott egy rendőrségi járőr. Ugye én a BRFK – n jelentettem be a demonstrációt, ők nem szólnak minden járőrnek, hogy mi lsz a Vértanúk terén. Csak tudni akarták, mit csinálok. És a semmiből ott termett egy civil jogvédő is! :-)  Bakker, nem semmi! Megköszöntem a jóindulatát (tényleg hálás voltam érte) de közöltem, hogy nem vagyok veszélyben, a jogbiztonságom garantált. Az úr tájékoztatott a jogaimról, és barátságosan búcsúzva elment.

A rendőrök ellenőrizték, minden szabályos –e, megnézték neten a bejelentés tényét, felírták a rendezvény célját, és elkérték a személyimet. Rendőrként végezték a dolgukat, és jóindulatúak, szabályszerűek, emberségesek voltak. Mire végeztünk, lejárt a demonstráció ideje, és csak azért nem segítettek összehajtani a lepedőt, mert a rendőrségnek nem csak függetlennek kell lennie, de annak is kell látszani. Mit mondhatnék? Igazuk van. De büszkék voltak ám, hogy végre vannak, akik kiállnak a férfiak mellett!

A magyar média több szereplője értesítve lett a rendezvényről, két hónapon keresztül, jó előre, három alkalommal. A Talita.hu keresztény feminista portál kivételével (bátorítottak, és helyszín javaslattal álltak elő) egyikük sem méltatott még csak válaszra sem.

Látható, dúl a patriarchátus ma Magyarországon, ahol egy férfirendezvényt arra sem méltatnak, hogy jól lehúzzák.

 

;-)

 

Zoli