Nemzetközi Férfinap 2013. Demonstráció a Vértanúk terén

DSC00043

A lepedő, amit a két kis topi is segített elkészíteni. Ezért pl. a kékkel írott „Csajok” szó „C” betűje teli volt zöld pöttyel. A kisebbik topi unatkozott…

Életemben nem csináltam ilyet. Kiállni ismeretlen emberek elé, és elmondani, amiben hiszek, amit életfeladatomnak érzek. Magyarországon kb. négy és fél- ötmillió férfi él, és a problémáikkal, életükkel alig is foglalkozik valaki! Lejáratják őket, és sokszor hazudozva fognak rájuk olyasmit, ami vagy nem igaz, vagy nem úgy igaz. 2013. nov. 19. Nemzetközi Férfinap, Budapest, Vértanúk tere. Első alkalommal tettem meg. És folyt. köv.

Izgulva készültem, bevallom leginkább önmagamnak kellett bebizonyítanom, hogy elég elszánt vagyok, ha nem akad segítségem, akkor is kiállok, akkor is végigcsinálom. Az első nyári karatetábor volt ehhez fogható élmény, amikor a kifeszített kötél felett kétszáz mae geri-t, gyomorrúgást kellett végrehajtani. A végén minden mozdulatért imádkoztam az Úrhoz, és a könnyeimmel küzdöttem. Diadal volt nem kibukni a sorból! Köszönöm sensei Pál Tibor az élményt, ami kicsit férfibbá tett! Tegnap ezért is sikerült.

Az esemény békés volt és egyszerű. A fiam osztályfőnökének javaslatára a lepedő egyik oldalát kikötöttem egy villanyoszlophoz, a másik felét tartottam én. A kezek váltásával (mikor melyikkel tartom fent, illetve lent a lepedőt) egész sokáig ki lehet tartani. Egy kedves bácsi készített képet, de mivel messziről készült, ezért egy másikat is akart, de elnyomott egy gombot, így egy rövid és homályos videó készült fotó helyett. Mindegy, ide teszem azt is… :-) Alul lesz.

Ő Martina és semmi köze a demonstráciüóhoz, csak ő szolgált fel, amíg szünetet tartottam a közeli Garibaldi bisztróban. Ugye milyen szép? És nagyon kedves és figyelmes is. (Mint valamennyi kollégája, férfiak és nők.)

Ő Martina és semmi köze a demonstrációhoz, csak ő szolgált fel, amíg szünetet tartottam a közeli Garibaldi bisztróban. Ugye milyen szép? És nagyon kedves és figyelmes is. (Mint egyébként valamennyi kollégája, férfiak és nők együttesen.)

Érdekes volt az a fiatal német diák, aki többször visszajött, és kikérdezett, miért is tüntetek, mit akarok. Elbeszélgettünk a Családon Belüli Erőszak kapcsán tetten érhető egyoldalú férfihibáztatásról, a rejtettebb női agresszióról, a feminizmus ésszerű korlátokon való lassú átbillenéséről. Sok sikert kívánt és ment a dolgára. Sajnos lepedőt tartva nem tudtam róla fotót készíteni.

Vagy a férfi, aki a párkapcsolaton belüli női taktikákról beszélt velem. Szex megvonás, a szexuális együttlétet hatalmi eszközként alkalmazva. A verbális agresszióról, a sokkal nehezebben bizonyítható finom kis megalázásokról, a lelki trükkökről.

Aztán az a másik, aki vitába szállt velem, és közölte, hogy a NANE szervezetnek mindenben igaza van. Mikor elkezdtem érvelni, hogy például a szervezet azon állítása, miszerint a Családon Belüli Erőszakot 95%-ban férfiak követnek el nők és gyermekek ellen, nem igaz, és mivel jó eséllyel a szervezet ezt tudja (ha pedig nem, akkor miért nem?), tehát így már egyenesen hazugság. Az objektív tények magyar rendőrségi statisztikákból, vagy hiteles, tudományos amerikai munkákból kimutathatók. Bizony hamar odébb állt a fiatalember. Hát, öreg, nem voltál elég felkészült.

A végén már nagyon fáradt voltam. (Egyébként gyönyörű az esti égbolt alatt a kivilágított Parlament. Karnyújtásnyira volt. A látványából merítettem erőt időnként.) Nem is fizikailag – álmosság lepett meg. Talán a hidegtől. De éppen akkor járt arra sok ember, gondolom, mentek haza a munkából. Nem hagyhattam ott a posztot, Apák Napjáig nem megyek megint tüntetni, most kellett minden másodpercet kihasználni.

Külön köszönet Csuzi Attilának, a Férfihang antifeminista portál főszerkesztőjének reggeli facebookos bátorításáért, bár előző nap kételyeit fejezte ki, de másnap, erőt adott és biztatott. Hőgyinek, a Férfihang egyik szerkesztőjének (nő) pedig ezer hála. Személyesen jött oda, és amíg a munkája engedte, beszélgetett velem. Jól esett baráti társasága, jóindulatú embersége. Köszönöm hőgyi!

Az utolsó tíz percben (már nagyon számoltam vissza a másodperceket) befutott egy rendőrségi járőr. Ugye én a BRFK – n jelentettem be a demonstrációt, ők nem szólnak minden járőrnek, hogy mi lsz a Vértanúk terén. Csak tudni akarták, mit csinálok. És a semmiből ott termett egy civil jogvédő is! :-)  Bakker, nem semmi! Megköszöntem a jóindulatát (tényleg hálás voltam érte) de közöltem, hogy nem vagyok veszélyben, a jogbiztonságom garantált. Az úr tájékoztatott a jogaimról, és barátságosan búcsúzva elment.

A rendőrök ellenőrizték, minden szabályos –e, megnézték neten a bejelentés tényét, felírták a rendezvény célját, és elkérték a személyimet. Rendőrként végezték a dolgukat, és jóindulatúak, szabályszerűek, emberségesek voltak. Mire végeztünk, lejárt a demonstráció ideje, és csak azért nem segítettek összehajtani a lepedőt, mert a rendőrségnek nem csak függetlennek kell lennie, de annak is kell látszani. Mit mondhatnék? Igazuk van. De büszkék voltak ám, hogy végre vannak, akik kiállnak a férfiak mellett!

A magyar média több szereplője értesítve lett a rendezvényről, két hónapon keresztül, jó előre, három alkalommal. A Talita.hu keresztény feminista portál kivételével (bátorítottak, és helyszín javaslattal álltak elő) egyikük sem méltatott még csak válaszra sem.

Látható, dúl a patriarchátus ma Magyarországon, ahol egy férfirendezvényt arra sem méltatnak, hogy jól lehúzzák.

 

;-)

 

Zoli

4 thoughts on “Nemzetközi Férfinap 2013. Demonstráció a Vértanúk terén

  1. Zsolt Szerző
    Kedves Zoli !

    Nagyon nagy dolog amit tettél. Biztosan az Úr irányításával kell ezt tenned.

    Nagyon jónak tartom, hogy egyfolytában az Ő segítségével teszel lépéseket. Fontos a folyamatos imádkozás, főleg az ilyen „kitárulkozós „esetben. Büszke vagyok rád. Az Úr Jézus vezessen az Úton !

    Amit még fontos hogy javasoljak, az a  férfi mozgalom kommunikációja.
    Ne legyen nőket támadó, mert az elválaszt. A szeretet istenében hívő ilyen utat nem választ. Mi szeretjük a nőket ! Kommunikációnk legyen pozitív férfimintákat és férfi nehézségeket felmutató. Nem a nők tehetnek a férfiak helyzetéről, hanem elsőképpen a férfiak, akik engedik idáig fajulni a dolgokat.
    A férfiak nyuszik lettek, dagonyáznak a mocsárban (pl. szenvedélyek), vagy engedték, hogy a világ macsót, „pasit” csináljon belőlük. A férfiak nem foglalkoznak emberi méltóságukkal, férfi szerepeikkel (csak az elenyésző kisebbség gondolkodik el ezen. A nők pedig, teszik a dolgukat. Átvették a férfi szerepeket és teljesítenek. Hol vannak a férfiak a társadalomban ? Hát egyre kevésbé a szellemi területeken, egyre inkább a fizikai területeken, vagy talán még azokban sem, hanem a kocsmában.
    Igen, biztosan egyre több szélsőséges feminista van, de ezeket a rendszer termelte ki. Férfiak lettek, ahelyett, hogy nők lennének. Ezek a feministák csak a testükben nők, de női szerepeiket legnagyobb nyomorúságukra nem tudják gyakorolni. Nem tudnak önátadással nők lenni a szeretkezésben, nem képesek foganni, nem tudnak gyermeket szülni, nem tudnak anyák és nagymamák lenni. Pedig az Isten ezt a gyönyörű hivatást szánta nekik. Ezt sajnos nem valósítják meg. Szenvednek is tőle rendesen. Természetesen e keserű helyzetben találták meg a férfiakat, akik szerintük  mindenről tehetnek.
    A politikának kapóra jön ez a „femin” társaság. Ezek gerjesztik az ellentéteket, gyalázzák az egyházat, alázzák a férfiakat. Ilyen helyzetben a politika örül, mert az emberek megosztása a legjobb ami az ő malmára hajtja a vizet.

    Tehát figyelemfelhívás, férfiak összegyűjtése, számukra életcélok megfogalmazása, Isten hit ápolása ez a férfimozgalom útja!   Csak így válhat ismét a férfi, szellemi lénnyé. Mert ugye ez a cél ?

    Zsolt
    Isten áldjon !
    1. Toplak Zoltán Szerző

      Zsolt, nem csak nem jó út a nőket támadás, de kifejezetten a nőpozitív megközelítés a helyes. Érezniük és tudniuk kell, hogy szeretjük őket olyannak, amilyenek. Ha femen tag, akkor femen tagnak, legfeljebb aggódunk érte, és nem értünk egyet a választásával. Ugyanakkor a szeretetbe beletartozik az őszinteség is. Mert a nők sem hibátlanok, és a saját boldogtalanságukról ők tehetnek. Nehéz sorsukról nem feltétlen, de hogy rátalálnak-e a boldogságra, arról igen. Mert az mindig az egyénen múlik. Köszönöm kommentedet! Üdv!

      Zoli

  2. Bazinga

    Nemrég olvastam a Fb-on – NŐ írta…

    „November 19. a WC és a férfiak világnapja. Nem az én agyszüleményem  a kettő egymás mellé sorolása, hanem másnak van benne a fantáziadús leleményessége, találmánya. Annak ellenére, hogy   a  két  mozgalom eltérő időpontban , nevezetesen 1999-ben és 2001-ben indult világhódítónak szánt útjára, nem kis fejtörést okozhatott e  különleges párosítás. Némi körültekintő odafigyeléssel, talán elkerülhető lett volna ez a szokatlan egybeesés.  Ami számomra nevetséges és méltatlan a férfiakkal szemben. Már hallom is, ahogy néhányan felmordulnak: „jól van ez így, odavaló a legtöbb férfi”. Bizonyára vannak olyanok is, akik viselkedésükkel, tetteikkel ezt váltják ki. Nem vitatom. Sőt véleményem is van róluk, aminek azonban nem itt és most van a helye.
    A WC világnapja sajnos nem elhanyagolható esemény. Nem intézhetjük el egy „fúj, de gusztustalan téma” felkiáltással! Mivel felmérések alapján most, a 21. században,  2,5 milliárd ember nem fér hozzá az alapvető szükségletet biztosító – és nekünk természetesnek tartott  – vízöblítéses WC használathoz. Dacára annak, hogy az első ilyen WC-k már az ókorban megjelentek és mellette a csatornázás problémáját is bravúros építkezéssel oldották meg.  Aztán jött a sötétnek nevezett középkor, ami nem igazán kedvezett ezen a téren se a fejlődésnek. Sajnos bizonyos országokban, területeken a mai napig ezt a középkori megoldást meghagyva, használva és természetszerűleg szenvedve a következményektől. Nem részletezem és borzasztom el lelkivilágotokat a döbbenetes statisztikai adatokkal, mert akit érdekel tudja, aki nem hiszi, járjon utána. A lényeg az az, a WC világnapja egyben a megfelelő higiéné fontosságáról is szól egyben, amire minden halandó embernek oda kell figyelnie. Nektek is.

    A másik világnapot –  a Férfiak világnapját – az ENSZ javaslatára  1999-ben rendezték meg először az egzotikus Trinidad és Tobagóban, ám Magyarországon ez a mozgalom csak 2009-től vesz részt a közéletben. Helyesebben nem veszt részt . Vagy csak női személyem nem érzékeli megfelelő módon. A közhiedelemmel ellentétben, nem a „ hímsoviniszta férfiak sztárolása” a cél, hanem az előzőleg említett világnaphoz hasonlóan komoly üzenetet hordoz magában.  Hangsúlyozni szeretné  a nemek közti egyenlőséget és megfelelő kapcsolatot, mindemellett  megköszönni bizonyos élethelyzetekben biztosított erejüket, bátorságukat és a mindennapokban nyújtott teremtő, alkotó tevékenységüket. Pozitív példát sorakoztatva fel mintául a felnövekvő generáció számára.  A legfőbb hangsúly azonban a fiúk, férfiak egészségének megőrzésén , védelmén van . Mert igenis védenünk kell a férfiakat, akik észre se véve a betegség jeleit, nem panaszkodnak, nem mennek orvoshoz „egy kis semmiség” miatt. Sajnos mire megunják a női sirálmakat és végre orvos elé állnak, sokszor szembesülnek a visszafordíthatatlan valósággal. Kedves férfiak, próbáljatok figyelni magatokra, panaszkodjatok hol fáj és menjetek orvoshoz semmiségek miatt is! Addig, amíg nem késő. Mert nekünk, nőknek, szükségünk van rátok, férfiakra.  Hagyjátok, hogy segítsünk! A kettőnk között lévő különleges viszony miatt. Amit Karinthy is igazol szavaival : „Férfi és nő … hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.” De  számomra ez így van rendjén, ettől kerek a világ, legfőképpen ettől egész ez a két fél. Azonban ha nagyon magunkba nézünk, eltűnőben az igazi férfi és eltűnőben az igazi nő. Amiben – köszönhetően  az egyenjogúságnak, társadalmi elvárásnak , vagy bármi másnak –  mindkét félnek jócskán benne van a játszmája. Hol kényszerből, hol szándékosan. Nekem is. Neked is. Mindenkinek.

    De ettől, vagy épp ezért, én köszönöm az összes férfinak, aki a mai napig szépítő módon részt vett az életemben! Köszönöm nekik, azt, hogy tanítottak, utat mutattak, erőt adtak, elfogadtak olyannak,amilyen vagyok, megnevettettek , igazi nő lehettem mellettük és szerettek! És azoknak, akik  teszik ezt most is !Továbbiak

    1. Toplak Zoltán Szerző

      Kedves Bazinga!

      Köszönöm soraidat. Jól esett hozzáállásod. Számomra érdekes asszociáció, a két ünnep egybeesése, ugyanis, miközben Férfivá érlelt az Úr, kicsit bejáratta velem ösztöneim mélységeit, és hát volt rendesen trutyi. Mint minkor a wc eldugul és a javító munkás kénytelen kezes lábast húzni, és irány a csatorna mélye! Hát volt ott mindenféle… Mivel az Isten nem személyválogató, úgy vélem ezt másokkal is szívesen megteszi, legyen férfi, vagy nő. Kérni, kell megköszönni (elővételezni) és belenőni egy hiteles keresztény életbe. És szépen kezdenek kibontakozni ezek a csodák, amik viszont a világnak is kellenek. Nagyon szép jövő vár azokra, akik Istennel, és annak teljes bölcsességével és erejével élik az életüket. A hagyományos vallásosággal az a baj, hogy túlságosan biztonságosságra törekszik, az evangélium, vadabb, férfiasabb arcát megtagadja (nem veszi komolyan, nem tanulmányozza, mert kontrollálni akarja az Istent, nem hiszi el, hogy akkor jó, ha fordítva van: az Isten kontrollál, mi pedig együttműködünk. Van kontroll (szabadság) körünk, de annak azért vannak határai. De azon kívül is tud az Isten működni, meg működött is.

      A többihez nem tudok mit szólni. Örülök, hogy bízó szívű, pozitív nő vagy, és hogy regiszráltál nálunk. Csak okíts minket, oszd meg élményeidet is, ha vannémi érzéked az íráshoz, akár szerzőként is, van hely a gárdában. Ha csak olvasóként veszel részt a folyamatban úgy is jó. Legyen ahogy az Élet hozza! Amit az Úr akar.

       

Vélemény, hozzászólás?