A valódi odafigyelés, törődés a legdrágább kincsek közéd tartozó dolog. A vagyontól is fontosabb. „Mit ér a kincs, ha megértés nincs.” -mondogatta a mamám. Mennyire igaza volt. Megértő fül kell. Aki együtt érez velünk. Ha még segítőkész is az illető, akkor valódi kincsre leltünk a személyében. Nem pótolhatja mindezt semmi pénz sem. Ahogy a kamaszok mondanának: „Kenheti a hajára a pénzét.” Ott egye meg a fene, ha nincs a fentebb felsorolt dolgokban része. Aki mindezt megéli, tudja miről beszélek. Látogattam a napokban drága jó unokanővérkémet. Egy időre igencsak lebetegedett. A menye a gondját viselte. Számíthatott rá. Most, ahogy szorongva lépegettem az utcájuk felé boldogan láttam, hogy szedi a leveleket. Nem is reméltem, hogy ilyen szépen felerősödik. Amikor nemrégiben a menyével találkoztam az utcán nagyon megdicsértem, milyen szép tőle, hogy nem hagyta magára a mamát. Elmondta, ő alig mer számítani, hogy egy esetleges ilyen alkalommal, ha lerobbanna, hasonló törődést kap az utódjától majd. Ezen is elgondolkodtam. Pedig hittem sokáig, hogy a példa, még a szavaktól is fontosabb. De valamiért mégis mennyi embernek van ilyen téren szorongása. Kifogásokat lehet találni. De dacolva az ellenérvekkel, mégis törődni valakivel, oda már emelkedett lélek kell. Arra is emlékszem ez a menyecske, amikor jött haza a munkából az anyósa megértően hallgatta a munkahelyen átélt dolgokat. Találhatunk pozitív motivációkat, ha akarunk. Mindez rajtunk múlik. Akarunk-e. Törődni a másikkal vagy sem. :) Kati