Igen eredeti tömör bemutatkozó szöveg gondolkodtatott el. Azt írta önmagáról valaki:” Van még pár jó évem. Volna-e, aki segítene tönkre tenni…” Nevettem, hiszen humoros és mindenképp eredeti. Majd a válaszom is bevillant.: „Ahhoz nagyon értek.” Anyum annak idején olcsó holmikat vett és amikor tönkre mentek, pörölt velem.: „Mindent tönkre teszel.” Sajnos az ilyen félmondatok megmaradnak. Limpár Imre transzgenerációs téglaként emlegeti őket. Tudatosan kell megcáfolnunk, belegondolnunk, hogy ne higgyük el és ne adjuk tovább az utánunk következőknek. Azt a generációt már ne terhelje. Másrészt azon is eltöprengtem, hogy ennyire oda a reménye az egyedül levőknek. Pozitív jövőt már elképzelni sem mernek, nem is feltételeznek. Mi szerint sikerül rábukkanni olyanra, akivel úgy jól ellesznek. Bizonyára ha körül néznek alig akad olyan együtt élő, akik irigylésre méltóan élnének. Tehát majd minden kapcsolatban van gond, de valahogy az emberek túlélnek, valahogy megpróbálják megoldani őket. Ez lenne hát az élet. Ne problémamentes jövőt remélj, hanem erőt, hogy meg bírd oldani, ami eléd kerül. Mondják a bölcselkedők. :) Kati Miközben képet kerestem ide, rábukkantam a következő észrevételre: „A kapcsolatokat az elvárások teszik tönkre.”