Amikor segíteni akartam, a férfiaktól a gazdaságban a tartalék szerszámot kaptam.Övéké volt a legélesebb,legfinomabb. Most, hogy kiöregedtek,lebetegedtek,elfáradtak, magam kell kezeljem a dolgokat. Emlékszem, disznóvágások idején a tartalék kést kaptam.Most állok a kertben, ahol tavasszal a szőlőt megmetszettem. A szőlő édes, bár kevés, mert túl sok esőt kaptunk a nyáron.Meghatódom: hull a könnyem, mert eszem a szőlőmet.Lennék szívesen ismét gyerek, de nem lehet. Vállalnom kell a felelősséget.
Állnom kell a terheimmel. Nőként is.
AKKOR IS,HA AZT HISZEM: NEM MEGY.
Kati
Azt hiszem, jobban érthető az írás, ha elmondom, hogy Kati a környezetétől nagyon kevés tiszteletet, de nagyon sok feladatot kapott. Ma pedig gondozza és ápolja az őt korábban szinte soha elismerni nem akaró két férfit: apját és párját. Ugye, így már érthetőbb, miért az a cím, ami?