Címke: terhek

Bizonytalanság

„Olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégsem? Szokták mondani kollégáim, amikor oldani szeretnék a kételyeik miatti feszült helyzetüket. A mai kor emberének életben maradási képessége attól függ nagymértékben, hogy a bizonytalanságot tűrni mennyire képes. Munkában, párkapcsolatban, gyógyászatban számtalan olyan helyzet van, amikor a helyzetünk bizonytalan. Kivárni kell. A dolgok kimenetele kétséges. Az ezzel járó stresszt tűrni kell. Aki állandóan sürgeti a másikat, a többieket, azt elutasítják, hátrányba kerül, mert ellenszenvet vált ki. A pozíciója egyre rosszabb lesz. Még a közlekedésben, vezetés közben is meg kell szokni, hogy sok a bizonytalan helyzet. Vagyis a helyszínek megközelítése, is sok nem várt eseményt hozhat. Bármi közbe jöhet. Az idegrendszerünk igencsak leterhelt. Sok az elvárás a magánéletben és a munka terén is.

Az egyensúlyban levő embernek vannak kapcsolatai, munkája, tehát képes biztosítani az életben maradást önmaga számára. Ma már alapszintű elvárás egy legalább középiskolai végzettség, de inkább ha lehet, diploma, nyelvvizsga, jogosítvány. Amíg mindezt valaki megteremti, addigra huszonéves, tehát közben párhuzamosan párkapcsolat kiépítésén is dolgozik legtöbbször. Tudjuk, eléggé túlterhelt a korunk embere. A bizonytalanság érzete fokozza mindezt. Gyakran kockáztatni kell. Sokszor érvényesül két egyformán fontos dolog. Sorrendet kell felállítani Ez frusztráló és stresszes. Erős idegeket igényel. Sporttal, relaxálással erősítenünk kell magunkat, hogy tűrjük az ilyen terheléseket. Jó észben tartani. Valamint, hogy ne korholjuk önmagunkat, ha bizonytalanság fog el, idézzük fel a Bertrand Russel, Nobel díjas filozófus idézetét:

„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”

:-) Kati

Lelki boksz – okosan!

Minden vélemény számít!

Amikor azt érezzük: az élet küldi a nehezítéseket, terheket szakadatlan, rendületlen, sokszor már fizikai, lelki, anyagi erőnk felett kell teljesítenünk, és olyan, mintha átok ülne a helyzetünkön. Felmerül: Miért kapjuk mindezt? Még mindig erősödnünk kell? Edződnünk?

Kimerülten csak találgatunk.

Ám a kihívások valóban megedzenek. Szokták gyakran mondani: „Ahol eltörtél, ott leszel a legerősebb.” Hiszen kénytelenek vagyunk összpontosítani minden erőnket, hogy elhárítsuk a nehézségeket. Ha valóban teher alatt nő a pálma-amit szintén olyan gyakran idézgetnek – akkor a sok terheléstől a mi népünk tagjai tényleg igen erősek lesznek. Most nem?

Csak nézegetjük, mennyivel könnyebb más országban az embereknek. De azt is észre kell vegyük, amit a tőlünk szegényebb országok emberei üzennek! Mi szerint: A sok gondunk közt elfelejtjük észre venni, mi mindenünk van. A hiányainkat nagyítjuk fel. Ami rendben van, az evidens, nem foglalkozunk vele. (Így nevelődtünk.) Tudomásul vesszük ami rendben van, tovább lépünk és időzünk annál, amit javítgatni kell. Nem örülünk, és ünnepeljük a sikert. Úgy kell magunkat ráerőszakolni, hogy nyugtázzuk, értékeljük az eredményeket, mert energiát fektettünk bele!

Az egyiptomiak, afrikaiak, dél – amerikaiak például a mi körülményeinktől sokkal szerényebbek között létezve is képesek érezni elégedettséget. Örülni annak, hogy élhetnek. Egymásnak. Próbáljunk néha ilyen szemmel is nézni a helyzetünkre! Ők azt mondják: Nekünk hozzájuk képest mennyivel több mindenünk van!

Csak abban szenvedünk hiányt, hogy örülni tudjunk mindennek.

:-) Kati

Görcsoldó – avagy bevonzzuk a bajt? Esetleg – a jót is?

Minden vélemény számít!

Hogyan redukáljuk a nehézségeinket? Nem is olyan egyszerű. Hányszor tapasztaljuk, hogy megoldunk egy problémát és a nyomába több új jelentkezik. Mintha gombaként szaporodnának. Bevonzzuk, miközben pont egyszerűsíteni szeretnénk az életünket? Lazábbá, oldottabbá lenni – s mégis egyre görcsösebb, stresszesebb az életünk. Talán, mert arra fókuszálunk, ami nem megy. Összpontosítunk rá és energiát fektetünk bele. A hasonló helyzet megtalál: a hasonló vonzza a hasonlót?

Mikor már a harmadik ápolandó jelent meg a családban, a nővérnek panaszoltam mindezt. Ő pedig elmesélte, milyen volt megözvegyülnie három gyerekkel. Segítő, ápolói teendői a munkában és a magánéletben egyre csak nőttek, noha minden erejével csökkenteni törekedett azokat. Mintha olajjal igyekezne oltani a tüzet. Hányszor mondjuk: „ha jön a gond, akkor az nagyon.” És: „a baj nem jár egyedül.” Miként kerülhetünk ki az ördögi körforgásból? Hogyan törjük meg a rossz lapjárást? A képzeletnek teremtő ereje van. Próbáljuk elképzelni, mintha már megoldódott volna a nehézség, és a vágyott állapot fennállna. Kérjük Istentől ezt, ha tudunk bízni Benne, és köszönjük meg, mintha már miénk lenne ajándéka. Ez persze csak kettő a lehetséges reakciók közül. Van, aki lázasan tevékeny lesz, és nem nyugszik, míg javulást nem ér el, vagy megfigyelhetjük, hogy bizony mások is kapnak bőven terheket. Ez is megnyugtathat: nem vagyunk egyedül. Nem a miénk a világ összes baja. Az élet vegyesen adja a a dolgokat. Vegyük észre azt is, ami jól alakult! Gyakran az a helyzet, hogy ezeket evidensnek érezzük. Pedig bizony nem azok. Meg kell tanulnunk örülni a sok apró és néhány jelentős jónak.

:-) Kati

Feszültek vagyunk: Mi, az új kor emberei

Minden vélemény számít!

Stresszt átélve próbál kiegyensúlyozott maradni az ember. Különböző módszereket használunk. Például sokan választják a nyugtatót. Ám fokozódó vagy tartós stressz helyzetben, naponta nyugtatót szedni rászokás nélkül lehetetlen. Viszont váltogathatjuk gyógynövényes készítményekkel. A legjobb ha testedzéssel is próbálunk lazulni. Természetesen kerülendők az alkoholok, drogok, hiszen ezekre még könnyebben rászokik az ember.Vannak olyan helyzetek, amit nem tudunk kitörölni az életünkből, ám nagy feszültséget gerjeszt. Egy nehéz helyzet a rokonságban, munkahelyen, ami mindenkitől fokozott áldozatot kíván. Rossz kolléga, főnök, akit csak elviselni lehet, megváltoztatni nem. Vagy egy súlyos beteg hozzátartozónk, akit ápolnunk kell. Segítenénk minden erőnkkel, de frusztrált, akadályoztatott a helyzet. És ilyenkor önmagunk állapotára is gondolnunk kell. A testünk jelzései fontosak! Gyomornál, beleken, háton, vállon,nyakon. Ideggyulladásokkal, görcsös feszüléssel, fájdalommal.

Némely szakember szerint, minden betegség pszichoszomatikus. Az orvosok tudják mennyi a pszichoszomatikus tüneteket produkáló ember, akiknek a feszült helyzet oldódásakor eltűnik a betegsége. Korunk kötelezően felgyorsított tempóját nem tudjuk hosszú távon követni. Nem ez a természetes tempónk. A járművek, a net, az elvárások, a befizetendők, a továbbképzések, céltervek, a gyerekek, és közben a párunkat is szeretni kéne… Követnénk, kontrollálnánk, de az eredmény: nyugtalan elme.

Csak napi tíz perc ráhangolódás, miközben kioldódik legalább a feszültség egy része, kiírjuk magunkból, még mi van előttünk, és aztán tizenöt percre azzal foglalkozunk, ami nekünk kedves (olvasás, zene, kis mozgás, viccek, rövid hírek, baráti telefon, művészet, ima, meditáció, csend, akár kis szundi, stb.)

:-) Kati

Minden relatív

Minden vélemény számít!

Ha visszaemlékszünk arra az időre, amikor befejeztük az általános iskolát, sokszor nem is érezzük úgy, hogy milyen sok idő telt el azóta. A sok év, hónap mintha összetömörülne. Apám, amikor 40 év után a a munkahelyén visszatekintett az ott töltött időre, azt mondta:”Olyan érzés, mintha csak egy pillanat lett volna”. Gyakran érezzük, ha ránézünk egy kamaszodó gyerekre: Hiszen még nem is olyan rég volt, amikor megszületett. A mamám, aki 8 éve ment el, olyan, mintha, csak tegnap hagyott volna itt minket. Amikor félünk valaminek a bekövetkezésétől, például egy gyógyíthatatlan hozzátartozó elmenetelétől, elengedésétől, akkor segíthet mindennek a tudata. Vagyis, hogy bár fájni fog, de minden elmúlik. Ahogy a jó dolgok is szinte elillannak, a fájdalmasak ideje, ereje sem végtelen. Létezik ugyan elhúzódó gyász, a gyászmunkával foglalkozó szakemberek tudnak róla. Ám akkor is fásul, tompul, gyógyul a sajgó seb a lelken. Saját tapasztalatomból tudom, amikor 5 év után sikerült beletörődnöm, megszoknom ami a mával lett. A keleti tanmeséből talán ismerjük a királyt, akinek a borús és kitörő öröm- hangulati változását a népe nehezen viselte. Megnyugodott attól,hogy egy olyan gyűrűt kapott,amin az állt: „Minden elmúlik egyszer.”Minket is megnyugtathat a tudat, hogy bár sajnáljuk a jó dolgok gyors múlását, de a nehézségek sem terhelhetnek örökre. Még egy szicíliai mondás is álljon itt saját elmenetelünk feletti aggodalmunk oldására: „Az utolsó napod számodra ugyanolyan lesz mint a többi.” :-) Kati

Betont repesztő Belső Erő

1 hozzászólás

Amikor segíteni akartam, a férfiaktól a gazdaságban a tartalék szerszámot kaptam.Övéké volt a legélesebb,legfinomabb. Most, hogy kiöregedtek,lebetegedtek,elfáradtak, magam kell kezeljem a dolgokat. Emlékszem, disznóvágások idején a tartalék kést kaptam.Most állok a kertben, ahol tavasszal a szőlőt megmetszettem. A szőlő édes, bár kevés, mert túl sok esőt kaptunk a nyáron.Meghatódom: hull a könnyem, mert eszem a szőlőmet.Lennék szívesen ismét gyerek, de nem lehet. Vállalnom kell a felelősséget.