Hallgatom, a korosodók bölcselkedését:”Kezdjük értékelni a pedagógusokat, miután az otthon tartott gyerekek a szülőket kiborítják. Eztán a pedagógust kevésbé kell bántani. Megértőbben kell hozzájuk állni. Az idegrendszerüket feláldozzák. Az orvosokat is hasonlóan, jobban meg kell fizetni. Rádöbbenünk, mennyivel inkább nekik jár több fizetés, mint a focistáknak, akik tulajdonképpen csak szórakoztatnak.”  Olvashatjuk:” Stadionok helyett kórházakra fordítsunk ezután többet!” Érthető persze, ha mozgásra motiváljuk a tömeget. Megelőzni a betegeskedést, egészséges életmóddal lehet. Abba pedig a mozgás nagyon bele tartozik.  Ám, ha későbbiekben is járványok következnek, akkor rá kell készülni, fel kell erősödni a gyógyászat terén, amennyire csak lehet. A kertünkre is másként tekinthetünk eztán. Nem csak rendbe tenni való teendőre, hanem olyan lehetőségre, amiben mozogni lehet. Értékeljük, átértékeljük a teendőinket, lehetőségként kezeljük. Az otthonlétre is másként gondolunk. Sokan vágyódnak nyugdíjassá válni. Amikor kötelező otthon tartózkodni elvágyódnak. Ha sokáig kell a munkahelyen lenni, akkor valóságos kincs az otthon tölthető idő. Ám amikor kijárási tilalom van, akkor menne az ember ha csak lehet el fele. Értékelünk, átértékelünk. Szemléletet váltunk. :) Kati

Beborítja a kertet a gyümölcsfák virágszirma. Kavarog a tavaszi szél. Cincálja az apró zöld levélkéket. Virágba borult a cseresznye, a szilva, a körte és az almafa. Gyönyörű gyümölcsfa virág csokrok hajladoznak. A látványuk elfeledtet minden rosszat. Gondot szorongást, félelmet elteker. A sárga és a piros tulipánok szegélyezik az utat. Szinte az emberre rászólnak. :”Ne töprengj, ne agyalj! Csak gyönyörködj! Maradj!Figyelj csak arra, ami most van!” Lesz-e és ha igen, milyen lesz a majd? Ezzel a fák, a virágok, a kutyáink nem foglalkoznak. Csak az ember színezi be a jelent is a jövő gondjaival. Mintha csak akarná, hogy ne legyen egyszerű a holnap.   Ne bonyolítsd túl az életed magadnak.!  A kert tanít a föld mutat. Ezzel foglalkozz, ami itt van! :) Kata

A gyereket is, önmagunkat is hagyjuk unatkozni. Akinek fáj, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé. Amikor már eleget nyűglődött, akkor változtat. Nem kell pattogni a gyerek körül programokra hurcolászni folyton szaladgálni vele és ugrálni körülötte. Üljön, nézelődjön töprengjen és biztassuk, hogy találjon ki valamit. Az egykeként felnövők, akik ezt leginkább tudják. Önmagukra kell számítsanak, ezt megtapasztalják. Amennyire tőlünk telik biztosítsunk a gyerekeknek eszközöket. Papírt bőven, ceruzákat, színeseket, festékeket, gyurmát, akár só lisztből is. Szöveteket, fonalakat. Esetleg, fákat, szögeket, drótokat, szerszámokat. Önmagunkkal is így tegyünk. Ha már elég ideig unatkoztunk, annyira, hogy rosszul esik nyűglődni, már aludni sem kívánunk, mert kipihentük magunkat, akkor igenis elkezdünk kitalálni magunknak teendőket. Higgyünk és bízzunk abban, hogy mindenkiben van kreativitás és ki tud ötleni olyan tenni valót, amit szívesen csinál.  A nők beszereztek lisztet bőven. Valamit még a sütés főzés terén leginkább antitalentumok is megpróbálkozhatnak készíteni belőle. A férfiak, apák nagy része szeret játszani. Ott van a gyerek, akivel lehet. Vagyis hagyjuk a férfiakat is, hogy kitaláljanak önmaguknak elfoglaltságokat. Nem feltétlen kell beosztani feladatokkal teendőkkel az ő idejüket.  Valamennyi teendőt, segítséget persze minden családtag kaphat, csak a túlzottan beosztott idő, ami ellen érvelek. :) Kati

Kántáljuk, mint egy mantrát! Mondogassuk! Higgyük el! Képzeljük el, mintha már meg is történt volna! Mintha már túl is lennénk rajta. Olvastam, ha állás interjúra megyünk vetítsük előre a főnöknek, hogy általunk milyen előnyök érik. Mintha már igent is mondott volna a felvételünkre. Mondjunk igent a gyógyulásunkra! Képzeljük el, mintha már be is következett volna. Magam 99%-ban a tudományos dolgokban hiszek, de adok 1% esélyt a megmagyarázhatatlan történéseknek is. Hallgatom a nagy tudású természetgyógyász barátnémat, aki már sokakat meggyógyított. Úgy beszél például a vírusról, mint egy élő lényről. Kérleli húzódjon vissza. Amikor nagyobb könyvesboltban töltök hosszabb időt, elsősorban a társadalom tudományok könyveit lapozgatom. A pszichológia érdekel leginkább. Az egyén lelki fejlődése. De elkalandozok kicsit az ezoterika területére is, mint amikor sok tudományos tény után meséket, művészeti alkotásokat is kíván olvasni az ember. Nyitottan figyelem a sok orvosi véleményt, közgazdasági elemzést. De elgondolkodtat a hit is. Bizakodás, remény. Vannak helyek, ahol enyhébben zajlott le a pusztítás. Vannak egyének, akik enyhébben vészelnek át fertőzést. A pánikra hajlamosabbak háborúként említik a járványt. Csak épp nem lőnek. Nem fegyverek dörögnek. Másként ér a támadás. Hányan vannak egyedül, akiknek magukban kell erőt keresni és megerősíteni önmagukat. Kihívás.  Mint Pénteknek a szigeten. Küzdelem. A magány lehetőség is lehet elmélyülésre. A visszavonulás, alkalom arra, hogy a temérdek élmény beépülhessen. Mint amikor az agy feldolgozza éjjel a nappal szerzett képeket. Mindezen töprengek, mikor hallgatom az előadót, aki arról énekel, hogy nem szégyenli, milyen rossz egyedül lenni. :) Kati

Amikor a szomszéd országban két hét alatt 80 beteg után, napi 800 halottról szól a statisztika, akkor nincs helye finomabb hangvételnek. Ne légy gyilkosa a másiknak! Azzal, hogy fegyverként egy hordozó vagy, általad valaki meghal. Meg kell mutatnunk, hazánk lakossága nem buta, ostoba, hiszen megannyi híresen, agyas magyarról tudnak a világban. Ehhez tartsuk magunkat! Nem akármilyen a magyar! Kell ehhez most fegyelem és vas akarat. Kitartás! Kijövünk belőle.  Vigyázzunk egymásra!   :) Kata

A természetgyógyász barátnémnak a következőt fejtegette  egy férfi: ” Tudod, gyakran szoktuk azt tenni, hogy egy nőnek azt mondjuk, amit hallani szeretne. Így elérhetjük, hamarabb, amit szeretnénk. ” Ezt hallva már könnyebben érthető az az udvarló, aki igen hitelesen előadja, hogy van, amikor különösen jól keres. Nagyon ki is merül. Mikor pedig hallja, hogy a nő, akinek udvarolni próbál szerényen él egy szobácskában, azonnal elkezdi ecsetelni, mennyire elvan a kis albérletében.    Bizony aki egyedül van sokat, magányos. Elfogadásra vágyik. Próbál valakihez közel kerülni, magát elfogadtatni. Érthető, ha hízeleg is.    Az egyedüllét meggyúrja  az embert. Magánzárkákkal büntetni is lehet. Vagyis az vesse rá az első követ, aki kétségbeesett helyzetében még sosem hízelgett. Gyerek is sokszor tapasztalja, csak akkor lel elfogadásra, ha azt mondja, amit a felnőtt hallani szeretne. Azért minden esetre legyünk körültekintőek, kezeljük óvatosan, azt, aki mindig azt mondja, amit hallani szeretnénk. :) Kati