Van, aki így érez irántad? Szerencsés lehetsz. Melyik a szerencsésebb a kettő közül? Aki ilyen mondatot kimond vagy akinek ezt kimondják? Elgondolkodhatunk rajta. Ha van mondanivalónk és vevő is akad rá, mindenképp fejlődünk általa. Ihletet kapunk. Érezhetjük, hogy szükség van ránk. Van aki sokat panaszkodik és a másik azt mondja neki:” Boldog ember vagy, mert ennyi minden megtalál. Ennyi megoldandót kaptál.” Megannyi kihívás. Akinek az élete sivár, a szervezete gyakran ugyanolyan reakciókat produkál, mint a túlhajtott életmódot folytató, a bourn out kiégéssel. Már írtam az optimális ingerületi szintről az aorusuel-ről. Mintegy belőni, beállítani azt a mennyiséget, önmagunknak, ami megfelel. Nem is borulunk ki és nem is unatkozunk. Ehhez is önismeret kell. Megtanulni kikapcsolni a felénk áramló infótömeget, kütyüket. Átlátni a nekünk ártókon. Akik csak az érdeküket érvényesítenék, nem a személyünk szeretnék. Mikor a több évtizedes párkapcsolatomból kikerültem meg kellett tanulnom, tapasztalnom a „felhasználók” hogyan közelítenek. Mijeimre van szükségük. Amim van. Amiket birtokolok. Gondolataim, tudásom, készségeim, külsőm, testem, tárgyaim, vagyonom .A kölcsönösség mennyire működik? Nem lehet naívan elhinni, ha valami mögé rejtve hátsó szándékát a másik rejti. Mi is legyünk őszinték önmagunkhoz. Vállaljuk fel, mire van igényünk, szükségünk. Akkor tudjuk megérteni elfogadni a másik szükségleteit, törekvését is. :) Kati

Emlékszem egy filmre, ahol találkozik egy jó küllemű nő és férfi. Módos, koros emberek közelébe férkőztek, hogy fosztogassák őket. Kihasználták, lehúzták a még szexualitásra vágyó korosodókat. Szomorú volt látni. Elgondolkodtatott. Érzékletesen mutatta be a rendező mindkét fél szánalmasságát. A nyerészkedőét is és a még együttlétekre vágyókét is. Hiába voltak anyagilag bőségben. Láthattuk női és férfi oldalról is, mind a két helyzetet. Hányan teszik ezt? Felhasználják a külső adottságaikat, amíg még kinéznek valahogyan. Férfiak, nők egyaránt kamatoztatni szándékoznak a kvalitásaikat. Tollasodni, pénzt halmozni, még nagyobb vagyonra szert tenni, felkapaszkodni. Hozományra vadászni. Birtokon belülre kerülve a valódi énjét kimutatja a delikvens. Megmutatkozik a valódi arca. Lustasága. Fosztogatása. Ha sikerül időben észrevenni, még elköteleződés előtt. akkor végig nézhetjük, milyen gyorsan, szív nélkül célba vesz, egy kifoszhatóbb vagyonosat. Új áldozatra vadászat indul. Nyergel át másikra. Szerelemmel bombázza a kezdeti „beetető” időszakban. Ha megvan, vált fölényre. Taktika, játszma, manipuláció. Profi munka. Színház. A legprofibb indirekt módszerrel dolgozik. Kelleti magát. Férfi létére. Azért, hogy később visszaterhelje a felelősséget. Mondhassa: „Te akartál!” A magányos emberek kiszolgáltatottak. Szeretnék, ha valaki szeretné őket. A szív nélküli gazdagodni vágyó színlelők pedig könyökölve, letaposva törtetnek felfele. Az áhított „fenn” a több vagyon vagy pozíció esetleg férjjé válni. Ott aztán pöffeszkedni. Éles látásban segíthetnek a helyzetünket objektívebben látó barátaink. :) Kati

Olvastam Czeizel Endre egyik könyvében, hogy olyannyira nagy az eltérés az emberek szexuális étvágyában, alig tudjuk elképzelni. Például a fiatal pár felkereste őt, amiért nem jön a gyerek. Kérdezte, milyen gyakran élnek házaséletet. Mire ők azt mondták, egyszer már voltak együtt. Vagyis van, aki simán el van nélküle. Lehet, hogy negyven éves testben jár és 90 éves szinten a szexuális késztetése. Akad viszont 76 éves, aki pedig még ha nős is, szeretné, ha házon kívül is babája lehetne. Udvarolna, ráront a gyanútlan közelében állóra. Mikor évtizedekig házasságban éltem, csak pislogtam, ha valaki elmondta, hogy sokszor a kisgyerekével alszik. Jobb a kicsivel szundikálni. A férje az együttléteket amúgy is csak maximum havonta akarja. A nagyon eltérő „étvággyal” élőknél gyakran nem a kapcsolat elején derül ki az igény. Ha lekötik magukat házassággal és csak idővel mutatkozik meg a valódi késztetés, az intim együttlétek gyakorisága, akkor már komplikált megnyugtató megoldást találni. Az oxitocin a kapcsolatok elején más mértékben befolyásol. Érdekes az új, érthetően. Mennyire lesz 2-3 év után is a másik fontos a számunkra ilyen téren, ha az újdonság varázsa helyett más köt hozzá? Érdemes elgondolkodni úgy, hogy önmagunkat őszintén megfigyeljük. :) Kati

Természetesen nem azok felé buzdítás ez a mondat, akik önimádóak, hanem akik ennek igencsak híján vannak. Amikor a külvilág a mércét túl magasra tolja. Legyen az apánk, az iskola, a munka. Megugorhatatlan magassággal az önszeretetünket szinte kicsinálja. Ha elhisszük, hogy azt nekünk bírni kéne és mivel nem megy, elkezdünk azonosulni az elvárások, miatt a kudarccal, elindul az önutálat. Figyeljük csak kicsit kívülről a jó és a szinte irigylésre méltó tulajdonságainkat! Azt szoktam olvasni: ” A korábbi önmagad sokszor irigyelné, ahol most vagy.” Gondolj arra! Miket értél el? Például, ha házad, otthonod van, a hivatásod, amiért tanultál sokat. Önmagadhoz képest fejlődtél is a munkádban. Ergó: Sikereid vannak. A korodhoz képest egész jól tartod magad. Veregesd meg a vállad! Tehát ne csak abba véssz el, hogy trenkölöd, korholod, hajszolod magad, hanem állj meg, konstatáld: „Nem is olyan vacak! Sőt! lehetne rosszabb. A körülményekhez képest elég messzire jutottam. „Pedig mennyi felől tesznek keresztbe és mégis megugrottam. Ahogyan írják sokan.” Büszke vagyok a szívemre, amiért ennyi felől bántották és mégis bírta.” Lassan már leírni is félek, mert azok akik az életünk nehezítésére hivatottak, ötleteket merítenek, újabb megszorítássokra. Az ember szinte paranoiássá lesz, ha tapasztalja, mennyi felől közelítenek a lehúzósak. Még ha a kihívások fejlődést, erősödést is generálnak. :) Kata

Hallom a barátném fejtegeti, a neki udvarló férfit figyeli, milyen módon viselkedik a férfi a fiaival. Noha korosak már a fiúk, az apa fölénnyel szinte nyírja őket. Késztetés menekülni érthetően az ilyen helyzetből. Az egyiknek sikerült is. Hatalmaskodik az öreg továbbra is. Mennyi önbecsülése lesz így a gyerekének? A már férfinak. Merre továbbítja az átélt frusztrációját? A párkapcsolatába? Hát még ha vastagon beleszól abba is az apa! Akkor a partner is bántalmazva van. Sínyli a kapcsolat. Idő mindezt átlátni. Kibogozni. Szövevényes. A szenvedő fél, felek vergődhetnek évekig is. Hogyan lehet megfosztani a hatalmaskodásától ilyenkor az öreget? Fel van adva a lecke. Ember legyen a talpán, aki javítani bír ezen. Tudjuk nem annyian kapnak terápiás segítséget, mint ahány ember igényelne. Igen sok szakember kellene. A legutóbbi pszichológiai konferencián hallottam, hogy még ezt a munkát is képesek lesznek elvégezni a humanoid gépezetek. Merész állítás. Most még önmaga próbálja az ember legtöbb esetben orvosolni a sakk matt helyzeteit. Kommunikál ismerősökkel. Összeveti a saját helyzetét, sorsát. Ráismer a hasonlóságokra. Próbál bevinni az életébe módosításokat. Több kevesebb sikerrel valamerre halad. Megfigyelhetjük az eredményt. Hányan magányosak. Próbálkoznak. Segítsünk amennyire csak bírunk egymásnak! :) Kata

Mondhatni napi szinten tartok kontaktust velük. Ha önmagam szeretném burkoltan fényezni, azt mondanám:” Madarat tolláról, embert barátjáról…. De önmagam megfigyelve úgy vélem, esetleg az átlagtól jobbak a képességeim némely területen. Ha valamelyik ismerősöm ezt esetleg pozitívabb irányba állítja, azt maximum a kedvességének vélem. Mennyire hisszük el önmagunkról, ha jók vagyunk? Mennyire merjük mélyen legbelül is nyugtázni? Most nem az elbizakodottakról beszélek, akik el vannak szállva önmaguktól. Hanem, akik nem merik elhinni, hogy szükség van rájuk. Igenis kellenek. Van érzékük dolgokhoz. Jók bizonyos területeken. Honnan kaphatnak bátorítást? Persze szükség van az átlagosan teljesítőkre is. Hol bírjuk önmagunkat kipróbálni? Megkóstolni különféle területeken kihívásokat? Ez az önbecsülés témaköre. Ki emel minket? Ki nyom le? Hiszen másokhoz viszonyítva soroljuk önmagunkat valamilyen szintre. Az önbizalmunk lényeges. Kiváltképp, ha egyedül vagyunk. Mások szemében láthatod meg önmagad. De legalábbis másokhoz viszonyítva. Ergó figyelünk másokra. Összehasonlítunk. Nagyon fontos téma, mert ezen a téren a véleményünk, a következtetésünk, átmossa az egész napi hangulatunkat. Meghatározza azt is, hogy miket tervezünk, Borulátok vagy jobb kedélyűek vagyunk. Ha hosszabban lenn az önértékelésünk depresszióssá is válunk. Nyitni korosodva nehézkesebb. Új barátokra szert tenni. Akik támogatóak. Elismernek. Önmagunkat elvinni, kitenni új helyzeteknek. Úgymond helyzetbe hozni, megkínálni új élményekkel. Feldolgozni, ha ráfaragtunk. Próbálkozni újra. Rendületlenül. :) Kati

Miért is vált népszerűtlenné? A felnőtt, sokéve házas lányát kérdi a nő, a házasodásról. Mire a lány: ” Akarsz cseléd lenni újra?” A tömör rövid mondatban sok minden benne van. A férfi kollega véleményét firtatta a 7 éves párkapcsolatáról a nő, akinek 4. éve naponta kéri a kezét, egy tőle 18 évvel fiatalabb. Mire a megjegyzés:” Akár igent is mondhatnál neki.” Lehet, hogy meg is lepődne. Az írásom melletti kép is beszédes. Fanni, ha kitalálod mi van a képen elveszlek. A poénon nevetni lehet, mert egyértelműen nem eb, hanem tehénke. De miért is idegenedtek el a nők a lekötődéstől ennyire? Figyelhették anyáikat, nagyanyjukat, hogy a párjuk a tenyerén hordta e, mint ahogyan udvarláskor igérte. Van akit már udvarláskor is bánt a szeretője. Mire számíthat eljegyezve, elvéve. Hopp a kifejezés! Elvéve. Mit vesz el? Őt? Mijét? Függetlenségét, szabadságát. Ezek bizony értékek. Mit ad? Biztonságot? Törődést? :) Kati

Erős cím. Ám az idősek közt nem is kevesen vannak, akik érezték. Volt olyan szatírikus kabaré, ahol a pár eltartási szerződést kötött. Emlékszem a két fél érdeke más volt és ebből helyzetek teremtődtek, amiket a szerző poénokkal mutatott be. Amikor az ember valahogy itt marad és körülötte a többség már odaát, akkor mint egy sakktáblán a játékosokat figyelheti önmaga körül a többieket. Ki hogyan helyezkedik. Micsoda tapasztalás! Amikor a következők összefogva érvelnek egy-egy ügyben. Emlékszem gyerekként, ha megoldandó akadt a családban és véleményeket egyeztettek a többiek, hallhattam. Ilyenkor mennyi készsége fejlődik a gyereknek. Mennyi dolgot fontolgat! Eldönti milyen szeretne lenni és milyen nem akar lenni semmiképpen sem. Megfigyeli a család fekete bárányának milyen sorsa lesz. Ki a háttérben alattomosan kavaró, aki viszályt kelt? Ki az aki nem hagyja a kiközösítéseket? Ki az akire számítani lehet és nyújt az alul maradónak segítő kezet? Ki a család megfontolt higgadt bölcse? Emberségből vizsgázni lehet. Eldöntheti milyen ember akar lenni. Kivel tud azonosulni. :) Kati

A film ahol a pár között olyan lett a kapcsolat, hogy leginkább távolodtak volna, ám mégis együtt háltak, szemléletes képet adott számomra. Ma az együttélések tovább megmaradnak, mint a korábbi korokban, amikor háborúk járványok szedték szét a párokat. Az emberi élettartam is rövidebb volt. Ha tovább élünk és együtt is tovább maradunk, akkor olyan helyzetek teremtődnek, amikkel nem egyszerű mit kezdenünk. Hol is tanulhatnánk meg kezelni az egyedül maradást illetve az egy ágyban maradást, akkor is, ha már nem fenékig tejfel. Akár nevethetünk is. A poén sokszor segíthet. Visszatérve a címbeli erős képhez, aki volt már hosszabban együtt valakivel átélhette. Sokszor képes békítő lenni a szex. Emlékszem egy kínai párra az egyik piacon cipőket árusítottak. Valahányszor arra mentem marakodtak. Nem titkolták a vevők előtt a csatározásaikat. Fogékony voltam a megfigyelésükre. Feszültséget éreztem. Szinte késztetésem volt, hogy békítsem őket. Feltehetőleg kibéküléseik is voltak. Valahogy intim légkört teremtett a kettejük vitája, hiszen az ilyen személyes helyzetekbe ritkán enged betekintést kívül állóknak az ember. Magam is voltam kollegája a páromnak hosszú évekig. A magánügyeinket konfliktusinkat törekedtünk otthonra hagyni. Ez a pár viszont nem. Visszatérve a címbeli helyzetre, még azt is meg kell említsem, amikor az együttlét szép helyszínét valamelyik fél büntetőhellyé teszi, az is megmutatja az illető énjét. Mennyire könyörületes avagy kíméletlen ember. Levonhatunk következtetéseket. Bejósolható az illető viselkedése a jövőt illetően. Mire lehet számítani mellette? Mikre képes? Nem csak velünk. Más emberekkel, más partnerrel. :) Kati

Hallom az x generáció panaszait, amikor az y- nos utódaik úgy viselkednek, hogy a szüleiknek elmegy az élettől is a kedve. Mintha csak törekednének kisöpörni a létezésből őket. Akkor amikor az x-s volt fiatal valamivel könnyebb volt egzisztenciát teremteni. Az x-s munkamorálja másabb. Munkáltatók szerint terhelhetőbb, szófogadóbb. Kevésbé ágál. Megy és tudomásul veszi, teszi a dolgát. Az y-os kifogásol, reklamál. Az utánuk következők még inkább. Körülbelül a besorolás: A baby bummerek a már nyugdíjasok, az x-sek akik most kezdenek nyugdíjasok lenni. Az y-sok a 40 felettiek, (a ’80 után születettek). A z generáció most kezd a munkaerő piacra kerülni, (’95 után született). Az alfák az óvodások, iskolások (a 2010 utániak). A béták pedig a 2025 től születettek. Próbáltam a laikusok szemével leírni. Hiszen halljuk gyakran a megnevezéseket. Érdekes lehet az y és a z generáció viszonyát is megfigyelni. Hogyan próbálnak együttműködni, alkalmazkodni. Magánéletben, munkában. Mennyire törekszik az egyre fiatalabb réteg terheléseket megúszni. Erről is igen sokat hallani. Az egyre növekvő túlterhelésekből, amennyit csak bírnak, leadni. A korsabbak háttérbe húzódva szemlélik. Próbálják megérteni, a tapasztalataikkal összevetni. :) Kati