Biztatnak erre. Vagyis légy önálló, erős, magabiztos, független. A ne bízz felszólítással vitatkoznék. Amíg nem ad okot valaki a kételkedésre, megérdemel esélyt a bizalmunkra. Hiszen mi is ezt várjuk el a másiktól jogosan, a legtöbb esetben. Munkahelyen először a megbízhatóságunkat bizonyítanunk kell. Privát ismerkedéskor a többség lépeget barátkozik, fokozatosan engedi a másikat egyre közelebb. Figyel. Abba a bizonyos aurába, ami körül vesz minket, az új ismerős mennyire engedhető be. A látványa, a hangja, az illata, az érintése elfogadható-e. A mondandóitól a bizalom megmarad-e. Mennyi időre? 1 vagy néhány alkalom, hosszabban vagy esetleg nem tudunk betelni vele és örökre?  :) Kati

Alacsonyabb komfortfokozaton is lehet létezni. Nem baj, ha nem szuper kényelmes mindenünk. Megoldható és működik. Anekdotákat azért érdemes  meghallgatnunk, mert agyunk fele képekkel gondolkodik. Amikor egy történetet szemléletesen képekkel leírva megosztunk egymással, az elménk a tanulságot jobban elraktározza. Tehát például, a fenti kijelentést illusztrálhatom. A létezéshez igenis nem kell annyira sok. Akkor is élhetünk, ha egyszerűbb holmijaink vannak. Meglehetünk a legegyszerűbb telefonnal, tévével. Szolidabb küllemű otthonunkban. Hányszor nem invitálunk új embereket a lakásunkba, mert úgy véljük nem eléggé modern, tetszetős. Mennyi kapcsolat, barátság hiúsul így meg! Ha elavultabbak a tárgyaink, de funkcionálnak, értékeljük! A megelégedettség érzete fontos. Méltányoljuk amink van! Loholunk és észre sem vesszük, hogy bizony elértünk szinteket. Annyira benne vagyunk az előre tekintésben. Pedig meg kell olykor állni, sorra venni, honnan indultunk és mit értünk el? Gondolkodjunk ezen is el! :) Kati

Olvashattam arról, hogy normális, ha családtagjainknak, kollégáinknak, ismerőseinknek vannak számunkra irritáló szokásai. Szinte már kezdünk allergiásak lenni rá. Jelenség. ami ha sokszor ismétlődik  érthetően irritáló. Ne ellenünk irányulónak tekintsük, hanem egy adott illetőhöz tartozó dolognak. Amikor van aki ismételget egy történetet vagy van olyan szokása, amit képtelen elhagyni. Ahol erről olvashattam, ott idézik a Micimackóból Róbert Gidát, aki megborzolja a mackó buksiját és mondja:”Csacsi öreg medvém”. Ha a számunkra irritáló szokású távolra kerül,bizony pont ezt a szokását fogjuk emlegetni, mint rá jellemző, hozzá tartozó, róla leválaszthatatlan dolgot. Ő csak ezzel együtt értelmezhető. Felesleges is elképzelni őt e nélkül, mert akkor már nem ugyanaz az ember lenne.  Jobb ha tudjuk, úgymond senki sem százas teljesen. Az adott dolog nem véletlen alakult ki nála. Mi nem véletlen vagyunk erre szociálisan allergiásak. Egyéniség is az illető ettől. Még ha negatív is az adott szokás. Az ember idővel nem változik, csak még olyanabb lesz. Törődjünk bele! Fogadjuk el! Tehetünk szemrehányásokat, de felesleges. Megmenteni sem lehet. Ideig óráig igen, de valamiért visszatérnek a negatív dolgok, ez a tapasztalat. Mintha így lenne kiegyensúlyozva. Még ha el is pusztít egy káros szenvedély. Oka volt, amiért kialakult. Igen ritka, ha alapvető változás következik be. A messzire költözés sem megoldás, hiszen, oda is önmagát viszi az illető. Azt a fejet. Márpedig, mint tudjuk. Fejben dől el minden. :) Kati

Akkor is, ha van rá módja, hogy nagy helyen lehessen, korosodva mintha kuckójába húzódna be az ember. Hallottam szakembert beszélni arról, hogy még fiatalabbakra is jellemző, ha sok a vinni való, vagy fenyegetettség van, bizonytalanság, akkor ösztönösen is menedékre vágyik behúzódni az ember. Fokozottan igaz ez a korosodókra. Hiszen, a szervezet lassul. A világ tempója pedig gyorsul.  A ritmust tartani, nem lemaradni szorongással tölthet el, érthetően. Így aztán visszahúzódóbb lesz. Olyan élményei gyűlnek, hogy lekörözték. A fiatalabbak vagy értelmesebbek már régen megoldottak egy problémát, amin ő még töpreng. Mások nyaralni mennek. Neki már nem telik ilyesmire. Lehet, hogy még arra sem, hogy kifestessen. Fokozatosan tudomásul kell vegye, hogy egyre több hozzá közel álló már odaát van. Körülményes a veszteségeken túllépnie. Naponta is a sikerélményt önmagának megteremteni  egyre körülményesebb lesz. Hiszen sikerélmény, akkor keletkezik, ha valamilyen számunkra kihívásnak tűnő dolgot megoldunk. Márpedig a kockázatvállalási kedv is fokozatosan csökken. Igyekszik túlbiztosítani önmagát korosodva vagy kudarcok után az ember. Félősebb lesz. Hát még ha érték támadások. leszólások. Mindezek tudatában törekedjünk tenni, amit csak bírunk, a negatív  tendenciák ellen. Iktassunk be mozgást amikor csak lehet, sok folyadékot, zöldséget, mert a vitaminok a jó agyműködéshez nagyon kellenek. Fejben dől el minden. Teremtsünk sikerélményt, örömet adó tevékenységet, olyasmit ami kellemes érzéssel tölt el. Olyan emberrel idő töltést, aki kedvel. Mindezek megszívlelendők, nemcsak a korosodóknak, hanem a visszahúzódóbb, félénk, esetleg depresszív fiataloknak is. :) Kati

Látok embereket, akik az utolsó napjukat töltve a munkahelyükön  nagyon elgondolkodva mennek haza. Bizony onnantól papírjuk lesz róla, hogy nyugdíjasak, idősek. Feldolgozni, azt, hogy korosodik az ember, bölcsességet igényel. Mostanság sokat költenek arra, hogy fiatalabbnak tűnjenek, mint amennyi idősek valójában. Szép szöveget olvastam a napokban. „Öregen boldognak szeretnék látszani, nem fiatalnak.” Bizony ez a fontosabb. Hiszen előbb utóbb úgyis látható lesz a korunk. A végsőkig nem rejtegethető. Amennyit csak lehet mozogjunk.  Viszont görcsösen fiatalabbnak tűnni felesleges. Az összhatásban az eröltetés érezhető lesz. Ha találunk magunknak példaképet ilyen téren, láthatjuk a korosodáshoz való lazább hozzáállás nyújt vonzóbb képet.  :) Kati