Regény, sőt akár film is  lesz belőle. A mama szigorúan úgy vélte, fiúzni majd csak 18 felett lehet. 2 évig titokban mégis sikerült találkozni. Aztán 18 évesen, 4 év udvarlás után, megházasodva végre már nem kellett külön lakni. Az együtt töltött 40 év alatt lehetett sokat együtt lógni. Van amikor az ember a másik társaságával nem tud betelni. Még ha pöröl, akkor is vágyik a másik közelében lenni. Valahogy akkor minden a helyére kerül. Persze menekülni vágyik egy nő szinte havonta, ha olyan a hangulata. Aztán mégis örül, ha marad. Jó volt ezt tudatosítani, amikor a nőkről ezt szakember mondta. Sőt jó, hogy a válás, vagyonelosztás körülményes procedúra. Megtartó ereje van. Inkább az ember szemléletet vált és másképp tekint a dolgokra. Marad. Szenvedélyesen lehetett építeni otthont. Fészekké alakítani. Kibélelni. Gyerekeket nevelni. Útra készíteni. Örökké persze nem lehet a földön az ember. Egyszer csak menni kell. Az egyik odaát, a másik még itt egy ideig. Ehhez is erő kell. De sokat kibír az ember! Még többet, mint amannyit önmagáról képzel. :)Kati

Tapasztalatom szerint, aki hosszabban végez szellemi tevékenységet és utána vált fizikai munkára, az segíti az agya  működését, a tartalmak beépülését, a dolgok új összefüggésben való látását, alkotást,  ihletet, kreativitást. A képzelgés ugyan még nem kreativ folyamat, csak ha megtestesül és lesz belőle kimondott szó, írás, festmény, vagy bármilyen újítás. A kétkezi teendők közben az agy helyére tudja tenni a dolgokat, feldolgozza, új megvilágításba hozza. A túl sok net használat és tv-zés egyik káros hatása, hogy csak árad az információ, de nincs kellően feldolgozva. Igényli az elménk, hogy elalvás előtt vagy közben  a dolgokat helyre rakja. Másként tiltakozik alvászavarokkal. Valamint természetesen hosszabb ideig tartó fizikai terhelés után jó szellemi elfoglaltságra váltani. Az izomzatnak, részben jót tesz megpihenni, másrészt, ha jól kiürült a fejünk fizikai teendőink közben, akkor friss szemmel tekintünk az új összefüggésekre. Mint alvásból felébredve. Lehet, hogy tudtuk vagy éreztük mindezt, de hajlamosak vagyunk beállni egyoldalú terhelésekre. A kisebb területen élők gyakran ellustulnak. Télen az emberek begubóznak. Esetleg legyintve veszik tudomásul, hogy  korosodnak és talán azért nem működik már úgy az agy. Ne hagyjuk annyiban! :) Kata

Felgyorsult a világunk tempója. Lényegretörőbb mindenki. Jelekkel üzen. A távolságok az emberek között a technika segítségével rövidülnek. Azért az ember, emberibb ritmust igényel. Lassabb tempót, mint amit a gépek eredményeznek. A telefonok, a net a távolságokat csökkenti, az infót gyorsítja. Az emberi reakció pedig a zárkózottabbá válás erre. Szemléletesebben: Például egy szórakozó helyen, van aki pólóján, ingén jelzi a szexben milyen pózt preferál leginkább./69 a francia pózok kedvelője, 89 aki a hátsó szexért van oda/Így időt takarít meg, a lényegre töréssel, hiszen, amelyik hölgy ezt nem kedveli, nem kell, hogy az idejét vesztegesse. Ez egy szemléletes lényegre törés. Az emberibb tempó pedig, amikor lassabban haladva nyilvánul meg, bontakozhat ki, mutatkozhat meg  valaki mennyire érzékeny, figyelmes, odaadó, előzékeny. Van idő találgatni, kételkedni, reménykedni, ábrándozni. Régen egy kivillanó női bokától egy úr tervezni kezdett. Ma egy lábfetisiszta Kanadából, egy lábujj fotót a pesti nőtől, a neten kersztül,üzenetben kérlel. A két történés között 100 év telt el. Merre tartunk? Milyen sebességgel? Hová jutunk el?  Talán a közepes tempó az emberi . Még a lábak tekintetében is. :)Kati